Vajda Kitti · EREDŐ

14/08/2026

A terápiás folyamatban nemcsak a kimondott szavak segíthetnek. 🌿

Szívesen használok olyan eszközöket, amelyek támogatják a tudatos jelenlétet, az érzékszervekhez való kapcsolódást és az elmélyülést. A **HSZIEN-ben vásárolt kártyák és illóolajok** ezért gyakran helyet kapnak nálam az egyéni és csoportos alkalmakon.

Egy jól megérkező kártya üzenete új nézőpontot nyithat, egy illat pedig segíthet megérkezni, lelassulni, és kapcsolódni önmagunkhoz.

Szeretem ezeket finoman, mindig az adott folyamathoz és emberhez igazítva használni, mert gyakran beszedésebbek nálunk. ✨

Köszönöm a **HSZIEN-nek**, hogy olyan eszközöket találhatok náluk, amelyek a saját munkámat és a hozzám érkezők önismereti útját is gazdagítják. 🌿

Hszien Ezoterikus Ajándékbolt

14/08/2026

A harmadik réteg - A lélek útja

Amikor életünk története mélyebb értelmet nyer

Sokaknál eljön az a pont az önismereti úton, amikor már nem azt kérdezik: „Miért velem történt?”, hanem azt: „Miért éppen ez történt velem?”

Miután megértjük, hogyan formált bennünket gyermekkorunk. Megismerjük a családi rendszerünk örökölt mintázatait. Sok minden a helyére kerül.
Mégis azt tapasztalom, hogy bizonyos kérdések továbbra is nyitva maradnak.

Miért éppen ebbe a családba születtem? Miért éppen ezek az emberek váltak életem meghatározó szereplőivé? Miért vonz ugyanaz a téma újra és újra?

Vannak helyzetek, amelyekre a személyes és a transzgenerációs történeten túl egy tágabb nézőpont felé nyitnak. Ezt nevezem a lélek útjának.

Nem mindenki ugyanazon a szemüvegen keresztül nézi a világot

Nem hiszem, hogy ugyanabban kell hinnünk ahhoz, hogy valódi változás történhessen. Sokan kizárólag pszichológiai vagy rendszerszemléleti keretek között szeretnének önismereti folyamatban dolgozni, és ez számomra teljesen rendben van.

Az EREDŐ szemléletében a harmadik réteg egy lehetőség. Egy tágabb perspektíva. Nem egy kötelező, nélkülözhetetlen magyarázat.

Mi a karma számomra?

A karma szóhoz rengeteg értelmezés kapcsolódik.
Sokan büntetésre gondolnak. Vagy arra, hogy valaki biztosan "megérdemelte", ami vele történt.
Számomra a karma nem erkölcsi ítélet. Sokkal inkább egy olyan törvényszerűség, amely összefüggéseket teremt. Amely bizonyos tapasztalatok felé vezet bennünket.
Nem azért, hogy szenvedjünk. Hanem azért, hogy fejlődhessünk.

Valóban mindent mi választunk?

A modern spirituális világban gyakran hallani azt a gondolatot, hogy a lélek még a születése előtt kiválasztja a szüleit, a betegségeit, a traumáit és minden fontos életeseményét.

Én nem tudok teljesen azonosulni ezzel a nézőponttal. Sokkal közelebb érzem magamhoz azt a szemléletet, amely szerint a lélek nem minden részletet választ meg tudatosan, csak bizonyos megtapasztalásokat, amiket sokféle útvonalon átélhet. Azaz az élete nem egy előre megírt forgatókönyv.

Olyan körülmények közé érkezik, amelyek összhangban állnak azokkal a témákkal, amelyekkel dolga van.

Ebben a megközelítésben a család sem véletlen. Sokkal inkább az a közeg, amely a leginkább lehetővé teszi mindazoknak a tapasztalatoknak az átélését, amelyek fejlődésünket szolgálhatják.

Amikor összeér a három réteg

Ez az a pont, ahol számomra az emberi történet három rétege egységgé válik.
A személyes történet megmutatja, hogyan alkalmazkodtunk a korai tapasztalásokhoz.
A családi rendszer megmutatja, hány meg hány ősünk történetével állunk kapcsolatban.
A lélek útja pedig egy még tágabb perspektívába helyezi mindezeket a tapasztalatokat és kapcsolódásokat.

Innen nézve a három réteg már nem különálló, hanem egymásból következik.

Amikor erre rálátunk, gyakran mély belső megnyugvás születik. Nem azért, mert minden kérdésünkre választ kapunk. Hanem mert életünk történései lassan összefüggő történetté rendeződnek.

A regresszív terápia számomra

Egy belső utazás. Olyan módosult tudatállapotban végzett munka, amelyben képek, érzések, emlékek vagy szimbolikus történetek jelenhetnek meg.
Hogy ezek objektív múltbeli emlékek, a tudattalan szimbólumai vagy a lélek saját nyelve, azt nem tartom a legfontosabb kérdésnek.

Sokkal inkább azt figyelem: Mit szeretne megmutatni ez az élmény? Mit ért meg belőle az ember? Milyen belső változást indít el?

A terápiás érték számomra nem abból fakad, hogy bizonyítani tudunk-e valamit. Hanem abból, hogy a megélt élmény közelebb visz-e önmagunkhoz.

A megértésből megnyugvás születik

A harmadik réteg számomra nem újabb válaszokat akar adni. Sokkal inkább egy új nézőpontot. Innen nézve a személyes történetünk és a családi rendszerünk már nem egymástól független események. Hanem ugyanannak a történetnek a különböző megnyilvánulásai.

Kapcsolataink, veszteségeink, örömeink, lehetőségeink, mind lassan értelmet nyerhetnek egy nagyobb összefüggésben.
Eljuthatunk ahhoz az érzéshez, hogy még a legnehezebb tapasztalataink sem feltétlenül értelmetlenek.

Az EREDŐ szemléletéből

Számomra ez a nézőpont nem arról szól, hogy megmagyarázzunk mindent, ami velünk történik. Nem arról, hogy felmentsük a bántást azzal, hogy "erre biztos szükség volt".
Sokkal inkább arról, hogy megengedjük magunknak a lehetőséget: életünk eseményei talán egy nagyobb terv részei is. Egy olyan útnak, amelynek minden rétege közelebb vezethet bennünket ahhoz, amit az EREDŐ-nek nevezek.

A cikksorozat zárógondolata

Ha ezt a három írást egymás mellé tesszük, kirajzolódik a teljes ember képe.
Az első réteg megmutatja, hogyan formált bennünket az életünk.
A második réteg megmutatja, hogy nemcsak a saját történetünket hordozzuk.
A harmadik réteg pedig megnyitja annak lehetőségét, hogy mindez egy mélyebb rend része is lehet.
És talán éppen ez az EREDŐ lényege.

10/08/2026

A második réteg - Az örökölt történetek

Mit hordozunk abból, amit nem ismerünk?

Ha megértjük, honnan érkezünk, könnyebben felismerjük azt is, merre tartunk.
Amikor életünk nehézségeire keressük a választ, természetes módon először önmagunk felé fordulunk. Megvizsgáljuk mit éltünk át, mi történt velünk életünk során, és mind erre hogyan reagáltunk.

Az önismereti út első szakasza valóban erről szól. Saját történetünk megértéséről.Egy idő után azonban sok emberben megszületik egy új kérdés.

Valóban minden velem kezdődött?
Miért félek attól, amit senki sem tanított?
Miért érzem néha mások fájdalmát a sajátomnak?
Miért ismétlődnek ugyanazok a sorsok a családunkban?
Miért választanak generációkon keresztül hasonló társakat?
Miért jelennek meg újra és újra ugyanazok a betegségek, veszteségek vagy élethelyzetek?

Nem önmagunkban létezünk

A modern ember hajlamos úgy tekinteni önmagára, mint önálló egyénre. Valójában azonban mindannyian egy történetbe, egy családi rendszerbe érkezünk.

Mire megszületünk, előttünk már generációk éltek, akik: szerettek, gyászoltak, harcoltak, veszítettek, hallgattak, reméltek.
Ők alakították azt a családi rendszert, amelybe megérkezünk. És bár saját életünket mi éljük, nem teljesen üres lappal indulunk. Nemcsak genetikai örökséget kapunk. Kapcsolódási mintákat. Érzelmi traumákat. Családi hiedelmeket. Lojalitásokat. És olykor olyan történeteket is, amelyekről senki sem beszélt.

A család láthatatlan emlékezete

Minden családnak megvan a maga története. Vannak benne: örömök, sikerek, büszkeségek, és vannak veszteségek: korai halál, kirekesztett családtagok, titkok, elhallgatott gyermekek.
Sokszor nem maga az esemény hat tovább.
Hanem a hallgatás. A kimondatlan érzések terhe. A nyilvánvaló tagadása.
Ha a valóság nem talál szavakat, más formában él tovább. Gyakran érzésekben, kapcsolatokban, vagy megmagyarázhatatlan viselkedésben.

A szeretet sokszor lojalitásként jelenik meg

Gyermekként feltétel nélkül szeretjük a családunkat, még akkor is, ha igazságtalanul bántak velünk. A szeretetből pedig mély lojalitás fakad.
Olykor annyira mély, hogy tudattalanul is készek vagyunk hordozni azt, amit szeretteink nem tudtak feldolgozni. Nem azért, mert valaki ezt kéri tőlünk. Hanem mert a rendszerhez tartozás ezt diktálja.

Lehet, hogy valaki sikeresebb lehetne, mégis újra és újra visszahúzza önmagát. Lehet, hogy valaki nem meri megélni a boldogságát. Nem azért, mert ezt akarja, hanem mert egy láthatatlan hűség működik benne.

Nem hiszem, hogy őseink történetei mindenképpen determinálják a sorsunkat. De kétségkívül hatnak ránk. És amit nem látunk, azt nehezebb szabadon alakítani.

Amikor azonban felismerjük ezeket a mintázatokat, lehetőségünk nyílik megköszönni az életet, elsimerni őseink sorsát és tisztelettel náluk hagyni azt, ami nem a miénk.

A család nem akadály

Sok önismereti út azt sugallja, hogy a gyógyuláshoz el kell távolodnunk a családunktól. Igen, a leváláshoz és átrendeződéshez, olykor áldásos lehet egy kis távolság.
Azonban a család nem ellenség. Hanem az a hely, ahonnan az életet kaptuk. Nem kell egyetértenünk mindazzal, ami történt. Nem kell felmentenünk senkit a hibáiért. De amikor képesek vagyunk elfogadni, hogy történetünk innen indult, valami megváltozik bennünk és elkezdődhet a gyógyulás.

Mit jelent a családállítás számomra?

Sokan úgy gondolnak a családállításra, mint valami különleges, megfoghatatlan módszerre.
Számomra viszont nagyon is megfogható.
Ugyanis segít, megfogni és láthatóvá tenni a láthatatlant. Azokat a dinamikákat, történeteket, amelyek szavakkal nehezen megfogalmazhatók vagy eddig egyáltalán nem is voltak szavaik.

Nem azért dolgozunk a családi rendszerrel, hogy hibást keressünk. Végképp nem azért, hogy megváltoztassuk a múltat. Hanem hogy mindenki visszakaphassa a saját helyét és ezzel együtt mi is visszatalálhassunk a saját életünkhöz.

Az EREDŐ szemléletéből

A második réteg számomra nem arról szól, hogy a családunkban keressük minden nehézségünk okát. Csupán arról, hogy felismerjük: egyetlen ember története sem önmagában kezdődik.

Mindannyian egy hosszabb történet folytatásai vagyunk.

Amikor tisztelettel ránézünk arra a rendszerre, amelyből érkeztünk, lassan elkülönülhet egymástól az, ami valóban a mi életünk, és az, amit szeretetből vagy lojalitásból hordoztunk tovább.

Ekkor születik meg a szabadság.

A következő rész…
Ha azonban még mélyebbre tekintünk, újabb kérdés bontakozik ki.

Miért éppen ebbe a családba születtünk?

Lehetséges, hogy a személyes történetünk és a családi rendszerünk sem önmagában áll, hanem egy még tágabb összefüggés része?

Erről szól majd a cikksorozat következő része:
A lélek útja – Amikor életünk története mélyebb értelmet nyer.

06/08/2026

Az első réteg – A személyes történet

Miért ismételjük újra ugyanazokat a mintákat?

Az ember nem a születésével kezdődik, mégis a legnagyobb hatással – látszólag – a saját életünk van ránk.

Ha megkérnélek, hogy mesélj magadról, valószínűleg néhány mondatban el tudnád mondani: mivel foglalkozol, milyen kapcsolatban élsz, hol születtél, kik a szüleid, milyen volt a gyermekkorod.

Ez azonban csak a történeted felszíne.

Segítőként azt tapasztalom, hogy amikor valaki segítséget kér egy élethelyzetben, ritkán maga az aktuális probléma az, ami igazán nehéz. Sokkal inkább az, hogy ezek a problémák újra és újra megismétlődnek, csak más köntösben. Látszólag mások, mégis ugyanazok az érzések, ugyanazok a nehézségek, ugyanazok a kudarcok.

Miért van ez?

A személyiség nem készen születik velünk. Az életünk során formálódik abból, ahogyan velünk bánnak, és ahogyan alkalmazkodunk azokhoz a körülményekhez, amelyek közé érkezünk.

Szeretjük azt gondolni, hogy "ilyen vagyok". Pedig sokkal közelebb áll az igazsághoz az, hogy „ilyenné váltam”.

A gyermek számára a világ kezdetben a szüleit jelenti. Belőlük tanulja meg, biztonságban van-e, számíthat-e másokra, szerethető-e, fontos-e, szabad-e éreznie, lehet-e önmaga.

Ezek a korai tapasztalatok lassan belső meggyőződésekké, automatikus gondolatokká válnak. Ezek nem tudatos döntések. Sokkal inkább tudattalan következtetések.

"Ha anya szemében akkor vagyok jó kislány, amikor csendes vagyok, akkor csendesnek kell lennem.", "Ha apa feszült, amikor sírok, akkor nem szabad sírnom.", "Ha mindig megfelelek másoknak, akkor szeretni fognak."…stb.

Gyermekként ezek még logikus következtetések. Felnőttként azonban már gúzsba kötnek.

A kötődés: életünk első kapcsolati mintája

A gyermek, ha sok szeretetet és biztonságot kap, megtanulja, hogy a világ alapvetően biztonságos hely. Ha kiszámíthatatlanságot, elutasítást vagy érzelmi hiányt él át, ahhoz alkalmazkodik. Minden esetben megtalálja azt a működésmódot, amellyel a lehető legtöbb szeretetet, figyelmet és biztonságot tudja megszerezni. Vagyis azt, ahogyan leginkább tud kapcsolódni.

A személyiségünk nem jó vagy rossz. Csupán az alkalmazkodásunk következménye.

Ez talán az első, amit mindenkinek a fejébe kellene vésnie.

Nagyon sokan úgy érkeznek terápiába, hogy azt mondják: "Velem valami baj van.", "Túl érzékeny vagyok.", "Nem tudok kötődni.", "Mindig rosszul választok."…stb.

Én azonban ritkán látok hibás embereket. Sokkal inkább olyan embereket látok, akik egykor megtalálták a túléléshez szükséges legjobb megoldást.

Ha egy gyermek csak úgy kap figyelmet, hogy tökéletes, akkor felnőttként könnyen perfekcionista lesz. Ha csak akkor maradhat kapcsolatban, ha háttérbe szorítja önmagát, önfeláldozóvá válik. Ha a közelség mindig fájdalommal járt, megtanul távolságot tartani, olykor még a saját érzéseitől is.

Ezek nem személyiséghibák. Hanem egykor életmentő stratégiák. Így születnek a sémák.

A pszichológiában ezeket a mélyen rögzült működési mintákat sémáknak nevezzük. Olyan belső térképek, amelyek segítenek eligazodni a világban. Csakhogy ezeket a térképeket egy gyermek rajzolta. Ő pedig abból dolgozott, amit akkor ismert.

Ezért fordulhat elő, hogy még ma is veszélyt érzünk olyan helyzetekben, ahol már nincs.
Nem azért, mert így akarjuk. Hanem mert az idegrendszerünk még mindig azt hiszi, hogy ugyanabban a világban él, mint gyermekként.

A legtöbben szeretnénk megszabadulni a szorongástól, a megfelelési kényszertől, a kontrolltól, a dühünktől, az elkerüléstől. Pedig ezek mind valamilyen fontos feladatot látnak el.

A terápiás munka ezért számomra nem ezeknek a részeknek a legyőzéséről szól. Hanem arról, hogy megértsük őket.

Mit próbálnak megóvni?
Mikor alakultak ki?
Miért volt rájuk szükség?
És vajon ma is ugyanazt szolgálják?
Miért választunk újra hasonló kapcsolatokat?

Sokan azt gondolják, hogy véletlenül választanak mindig hasonló partnert. De ez a véletlen a tudatalattink nagyon is tudatos választása.

Az idegrendszer számára ugyanis az ismerős gyakran biztonságosabbnak tűnik, mint az ismeretlen. Még akkor is, ha fáj.
Ezért fordulhat elő, hogy újra és újra ugyanazzal a kapcsolati dinamikával találkozunk. Nem azért, mert ezt akarjuk. Hanem mert ez az, amit megtanultunk.

Valójában nem ugyanazt a kapcsolatot keressük. Hanem ugyanazt a hiányt szeretnénk betölteni újra és újra, annak reményében, hogy talán most végre sikerül.

A belső gyermek nem a múlt. Nagyon is a jelenünk.
Amikor a terápiában a belső gyermekről beszélünk, nem arra biztatlak, hogy visszatérj a múltba.
Sokkal inkább arra, hogy felismerd: benned ma is él az a gyermek, aki félt, aki vágyott a szeretetre, aki igyekezett megfelelni, aki megtanulta, hogyan lehet túlélni.

Ő nem eltűnt. Csak felnőtt testben él tovább.
És sokszor ma is ő reagál, amikor egy konfliktusban hirtelen túl kicsinek, túl magányosnak vagy túl kevésnek érzi magát.

A személyes történet a kezdet – de nem a teljes történet

Segít felismerni, hogy működésünk nagy része nem velünk született, hanem egykor szükséges alkalmazkodás volt. És miközben egyre jobban megismerjük önmagunkat, lassan felmerül egy újabb kérdés:

Valóban minden velem kezdődött?
Vagy hordozhatok olyan történeteket is, amelyek már jóval előttem elkezdődtek?

Erről szól majd a cikksorozat következő része: Az örökölt történetek – Mit hordozunk abból, ami nem velünk kezdődött?

Záró gondolat

Amit ma problémának látunk magunkban, sokszor egykor a túlélésünket szolgálta. A változás nem akkor kezdődik, amikor elutasítjuk ezeket a működéseinket, hanem amikor megértjük, miért volt rájuk szükség – és szeretettel elkezdjük megtanítani magunknak, hogy ma már másképp is lehet.

31/07/2026

EREDŐ – Az emberi történet három rétege 🌀

Vajon hol kezdődik egy ember története? A születésénél? A fogantatásánál? A gyermekkorában? Vagy talán még korábban?

Ez a kérdés évek óta foglalkoztat. Minden emberi történet, amelynek segítőként részese lehetek, újra és újra megerősít abban, hogy válaszaink egy részét nem találhatjuk meg pusztán saját életünk idővonalán.

Az EREDŐ számomra nem egy módszer neve. Sokkal inkább egy szemlélet, amely meghatározza azt, ahogyan az emberre és az emberi sorsra tekintek.

Hiszem, hogy minden emberben jelen van az Eredő: egy lényegi mag, amelyből valódi önazonosságunk és életünk iránya fakad. Ennek megismerése, az emberi élet egyik legfontosabb feladata számomra.

Ez azonban ritkán egyszerű út. Személyes tapasztalatok, családi történetek, és akár több életen átívelő megélések rakódnak rá, akár a hagymára a héja.

A segítői munka ezért számomra nem arról szól, hogy megjavítsuk magunkat. Sokkal inkább arról, hogy a különböző rétegek megértésén és átdolgozásán keresztül kapcsolódjunk önmagunkhoz.

Mit jelent számomra az Eredő?

Azt a belső minőséget, lényeget jelöli, amely minden emberben jelen van még akkor is, amikor fájdalmak, veszteségek, családi mintázatok vagy az élet nehézségei eltakarják.

Nem hiszem, hogy az ember azonos a múltjával és a traumáival. És abban sem hiszek, hogy egyetlen módszer vagy nézőpont elegendő lehet egy emberi sors teljes megértéséhez.

Éppen ezért munkám során az emberi történetet három egymásra épülő és egymással összefüggő rétegben szemlélem.

▪️Az első réteg: a személyes történet

Mindannyian megérkezünk egy családba, egy élethelyzetbe és egy sajátos kapcsolati közegbe. Fogantatásunktól kezdve folyamatosan formál bennünket mindaz, amit átélünk.

A családunk légköre, a szüleinkhez és más fontos személyekhez fűződő kapcsolatunk, gyermekkorunk örömei és veszteségei, valamint a szeretet megtapasztalása vagy annak hiánya egyaránt hozzájárulnak személyiségünk és belső világunk kialakulásához.

Ezen a rétegen többek között azt vizsgáljuk:
- Milyen meggyőződéseket alakítottunk ki önmagunkról és a világról?
- Milyen alkalmazkodási és megküzdési módok segítettek bennünket egykor?
- Mely kapcsolati mintázatok ismétlődnek újra és újra az életünkben?
- Hogyan hatnak múltbeli tapasztalataink jelenlegi döntéseinkre, érzéseinkre és kapcsolatainkra?

A személyes történet megértése önmagában is felszabadító lehet. Segíthet felismerni, hogy számos működésünk nem velünk született tulajdonság, hanem egykor szükséges válasz volt arra a környezetre, amelyben éltünk.

▪️A második réteg: az örökölt történetek

Ahogyan egy fa sem létezhet gyökerek nélkül, úgy mi sem létezünk önmagunkban. Mindannyian egy családi rendszer részei vagyunk, amelynek története jóval a születésünk előtt elkezdődött.

Tapasztalataim szerint nem mindig kizárólag a saját érzéseinket, félelmeinket vagy konfliktusainkat hordozzuk. Őseink veszteségei, traumái, kimondatlan történetei, lojalitásai és kapcsolati mintázatai generációkon keresztül tovább élhetnek bennünk.

Nem azért, mert a családi múlt megváltoztathatatlan végzet lenne, hanem azért, mert mély kapcsolatban állunk azokkal, akiktől az életet kaptuk.

Család- és rendszerállítás-vezetőként azt tapasztalom, hogy amikor ezek a rejtett összefüggések láthatóvá válnak, lehetőség nyílhat arra, hogy elkülönítsük a saját történetünket attól, amit szeretetből, lojalitásból vagy tudattalan azonosulásból addig tovább vittünk.

Ilyenkor nem a családunktól távolodunk el, hanem tisztább és szabadabb módon kapcsolódhatunk hozzá. Visszakerülhet hozzánk a saját helyünk, felelősségünk és életünk.

▪️A harmadik réteg: a lélek útja

Hiszem, hogy vannak olyan találkozások, élethelyzetek és ismétlődő tapasztalatok, amelyek túlmutathatnak személyes és családi történetünkön. Ezt a harmadik réteget nevezem a lélek útjának.

Ebben a szemléletben beszélhetünk egyéni, családi vagy akár csoportkarmáról is. A karma számomra nem büntetést, jutalmat vagy valamiféle erkölcsi ítéletet jelent. Semmiképpen sem azt, hogy valaki megérdemelte a nehézségeit vagy a szenvedését.

Sokkal inkább olyan törvényszerűségként tekintek rá, amely bizonyos tapasztalatok, kapcsolatok és élethelyzetek felé irányíthat bennünket. Ezeket nem feltétlenül választjuk egy szabad, mindentudó állapotból, hanem egyszer csak kapcsolatba kerülünk velük, mert valamilyen módon összefüggenek azzal, amivel dolgunk van, és amelyek fejlődési lehetőséget hordozhatnak számunkra.

Ebből a tágabb lelki történetből tekintve más jelentést kaphat az is, hogy milyen családi rendszerbe érkezünk, milyen transzgenerációs örökséget hordozunk, kik lesznek életünk meghatározó szereplői, és milyen kapcsolati vagy élethelyzeti ismétlődésekkel találkozunk.

Ez nem azt jelenti, hogy minden fájdalomra egyszerű magyarázatot kell találnunk, vagy hogy a szenvedést spirituális jelentéssel kell felülírnunk. Sokkal inkább annak a lehetőségét jelenti, hogy idővel megérthessük: miért éppen ezekkel a témákkal, ezekben a kapcsolatokban és ebben a családi közegben találkozunk.

Regresszív terapeutaként ezt a mélyebb összefüggésrendszert is figyelembe veszem. Ugyanakkor soha nem feltétele a közös munkának. Ez csak egy lehetséges nézőpont.

Az emberképem

Az EREDŐ szemlélete tehát, egy olyan megközelítés számomra, amelyben az ember egyszerre testi, érzelmi, kapcsolati, társas és spirituális lény. Egyszerre hordozza saját életének tapasztalatait, családja örökölt történeteit és egy nála nagyobb lélektörténet lehetőségét.

A módszert mindig az emberhez és az aktuális folyamathoz igazítom, nem pedig az embert próbálom egy előre meghatározott módszer kereteibe illeszteni.

A gyógyulás számomra

A gyógyulás nem a múlt eltörlését és egy hibátlan állapot elérését jelenti. Hanem a kapcsolódást!

Kapcsolódást önmagunkhoz.
A testünkhöz és az érzéseinkhez.
A személyes történetünkhöz.
A családunkhoz és a gyökereinkhez.
A lelkünk útjához.

A közös munka során abban kísérlek, hogy megérthesd mindazt, ami formált, megkülönböztesd azt, ami valóban hozzád tartozik attól, amit magadra vettél, és fokozatosan visszatalálj ahhoz, ami mindezek alatt mindig is jelen volt.

A saját Eredődhöz.

15/07/2026

Üdvözöllek az oldalamon! 😇

Vajda Kitti vagyok, rendszer- és családállítás-vezető, regresszív terapeuta, valamint képződő pár- és családterapeuta.

Az emberek működése, a kapcsolatok mélysége és az életünkben ismétlődő mintázatok már fiatal koromtól foglalkoztatnak. Gyermekkori érzékenységem és erős érzelmi ráhangolódásom hosszú önismereti úton formálódott olyan segítői erőforrássá, amelyre ma már tudatosan támaszkodom. Eredetileg mérnökként végeztem, így a rendszerekben való gondolkodás nem csupán tanult szemlélet, hanem személyiségem természetes része. Ösztönösen keresem az összefüggéseket: azt, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a személyes történeteink, a családi mintázatok és azok a mélyebb folyamatok, amelyek gyakran a felszín alatt alakítják életünket.

Parentifikált gyermekként korán megtanultam érzékelni mások érzelmeit, szükségleteit és a kimondatlan történeteket. Ami egykor alkalmazkodási stratégia volt, ma a segítői jelenlétem egyik legfontosabb erőforrása. Munkám során empatikus jelenléttel és rendszerszemlélettel kísérem a hozzám fordulókat, miközben az emberi történetet három egymásra épülő rétegben szemlélem: a személyes életút, a transzgenerációs örökség és – aki számára nyitott rá – a lélek mélyebb útjának összefüggéseiben.

Hiszem, hogy amikor ezek a rétegek láthatóvá válnak, egyre közelebb kerülhetünk saját Eredőnkhöz – ahhoz a belső lényegi maghoz, amelyet nem a múltunk vagy a sérüléseink határoznak meg, hanem amelyből valódi önmagunk kibontakozhat.

02/07/2026

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy idén engem is beválasztottak a Hszien ajánlott terapeutái közé, és elnyerhettem a Kiváló Spirituális Szakember címet. 💫✨

Hálás szívvel köszönöm a Hszien csapatának a bizalmat és a folyamatos támogatást. 🙏

Nemcsak magas minőségű termékekkel segítik a munkámat, hanem azzal a tudással, szakmai háttérrel és tapasztalattal is, amelyet képviselnek. Ez a támogatás sokat jelent számomra, és hozzájárul ahhoz, hogy a hozzám fordulókat a lehető legnagyobb odafigyeléssel kísérhessem.

Köszönöm, hogy ennek a közösségnek a tagja lehetek! 😇🩵

Hszien Ezoterikus Ajándékbolt

„Nem viszlek sehová, csak elkísérlek oda, ahol már régóta vársz magadra.” ✨

Ismerjétek meg közelebbről Vajda Kittit, család- és rendszerállítót, regresszív terapeutát, valamint családrendszer- és párterapeuta jelöltet. Kitti az integrál és holisztikus szemlélet elkötelezett képviselője, aki mesterien ötvözi a nyugati pszichológia megalapozott módszereit a mély, spirituális tanításokkal.

Saját önismereti útja 2016-ban indult, amikor egyre hangosabban keltek életre benne az élet valódi célját firtató kérdések. Eredetileg mérnökként végzett, így a rendszerszemlélet nem csupán a személyisége része, hanem egy tanult, tűpontos eszköz is a kezében. Ösztönösen átlátja az összefüggéseket – legyen szó rejtett családi mintázatokról vagy belső elakadásokról. Gyermekkori megélései pedig egy egészen különleges érzékenységgel és finom ráhangolódással ruházták fel: képes szavak nélkül is „olvasni” az érzelmekben és a kimondatlanban.

Kitti abban segít neked, hogy biztonságos és teljesen elfogadó térben nézhess rá a kapcsolataid működésére és a visszatérő élethelyzeteidre.

Rendkívül sokrétű szakmai eszköztárral dolgozik: az egyéni és csoportos családállítás mellett sématerápiás és kognitív viselkedésterápiás elemekkel, pszichodramatikus eszközökkel, IFS modell szerinti belső gyermek munkával, valamint reinkarnációs utaztatással és hipnoterápiával kíséri a hozzá fordulókat. Nem kész válaszokat ad, hanem szakmai alázattal támogat, hogy feloldhasd a múltból hozott transzgenerációs vagy karmikus terheket, és rátalálj a saját belső szabadságodra.

Ha készen állsz arra, hogy megértésből és szeretetteljes kapcsolódásból indítsd el a valódi változást az életedben, Kitti tiszta figyelme vár.

Kattints a linkre, olvasd el részletes bemutatkozását, ismerd meg egyéni és csoportos szolgáltatásait, és jelentkezz be hozzá:

👇 Ismerd meg Kittit és foglalj időpontot:
https://www.hszien.hu/hszien-altal-ajanlott-terapeuta-vk-266