https://www.facebook.com/1089715054216918/

Edona Inner Space

Kezdőlap
Magyarország
Gyorujbarat
Edona Inner Space

Hívás Útbaigazítási információk A rendelő elérése

Edona Inner Space, Mentálhigiénés szolgáltatás, Panoráma utca, Gyorujbarat elérhetőségei, térképes helyadatai és útbaigazítási információi, kapcsolatfelvételi űrlapja, nyitvatartási ideje, szolgáltatásai, értékelései, fényképei, videói és közleményei.

Traumafókuszú önismereti kísérő
Integrál Pszichológia · Bodyway · Családállítás

Egy tér, ahol leteheted a megfelelést,
és egyre közelebb kerülhetsz ahhoz, aki valójában vagy.

03/11/2026

Hány rétege van a bizonytalanságnak? Amikor megkérdőjelezzük önmagunkat, a saját tudásunkat, a döntéseinket, az érzéseinket. Amikor nem tudjuk, bízhatunk-e abban, amit gondolunk, érzünk vagy ahogyan éppen látjuk a világot.

És ahogy haladunk az utunkon, újra és újra visszatekintünk. Már egy másik bölcsességből, egy másik nézőpontból látjuk a korábbi döntéseinket. Lehet, hogy ma már nem ugyanúgy döntenénk. De vajon el tudjuk-e fogadni, hogy azok a döntések is hozzátartoztak az utunkhoz? Hogy nélkülük talán nem tartanánk ott, ahol ma tartunk? Hiszen rengeteget tanultunk belőlük.

Én hiszek a bennünk lévő öngyógyító képességben. Abban, hogy mindig van lehetőségünk korrigálni.

De korrigálni csak akkor tudunk, ha először tudatosítjuk a működéseinket. Ha beismerjük magunknak az érzéseinket, azt, ami valójában bennünk van. Ha merünk odafordulni ahhoz is, amit eddig talán nem akartunk látni magunkban.

Aztán elkezdjük forgatni magunkban: hogyan lehetne másképp? Hogyan lehetne egy kicsit jobban, pontosabban, önazonosabban?

Mintha lenne bennünk egy belső műszer, ami folyamatosan finomhangol. Egyre érzékenyebbé válunk arra, hogy mi az, ami valóban a miénk, mi az, ami már nem szolgál bennünket, és merre szeretnénk továbbindulni.

Mintha az utunk erről szólna: egyre finomabban tudjuk irányba állítani önmagunkat.

Azt azonban, hogy pontosan hová érkezünk, nem tudhatjuk.

Mert minden egyes lépéssel tapasztalatokat, tudást és új eszközöket szerzünk. Olyan erőforrásokat, amelyekkel újabb lehetőségek nyílnak meg előttünk. Amelyek segítségével egyre inkább jelen tudunk lenni abban, ami éppen érkezik az életünkbe.

És ezáltal fejlődünk.

De azt sem tudhatjuk pontosan, mivé fejlődünk. Hiszen minden egyes mérföldkő új nézőpontot ad. Valami olyasmit mutat meg, amit korábban még nem láthattunk. És ezzel együtt az is változhat, hogy mit szeretnénk, merre tartunk, és hogyan szeretnénk élni.

Lehet, hogy ma már vannak elképzeléseink arról, milyen életre vágyunk. Hogyan szeretnénk kapcsolódni, jelen lenni, önmagunkkal lenni. De azt, hogy mindezt hogyan tudjuk majd valóban megélni, még nem feltétlenül tudjuk. Talán még nincs hozzá elegendő belső erőforrásunk, biztonságunk és szabadságunk ahhoz, hogy teljesen megengedjük magunknak.

Valójában azokat az elakadásokat bontjuk le magunkban, amelyek eddig nem engedték be az életünkbe azt, ahogyan szeretnénk élni.

És ez minden szinten így történik. Először bennünk, belül. Aztán idővel mindez a fizikai valóságunkban is elkezd megnyilvánulni.

Talán nem is az a dolgunk, hogy előre tudjuk, hová érkezünk. Hanem hogy egyre inkább képessé váljunk megérkezni abba az életbe, amelyet már nem a régi működéseink, hanem a valódi belső szabadságunk alakít.

30/10/2026

A befelé fordulás nem rossz, csak nem tanultuk meg, hogyan legyünk magunkkal. Az önismereti munka egyik legnagyobb ajándéka éppen az, hogy eszközöket kapunk a magunkkal levéshez.

Hogyan tudunk ott maradni a saját érzéseink mellett anélkül, hogy elnyomnánk őket? Hogyan engedhetjük meg magunknak, hogy érezzük, ami bennünk van, miközben egy másik részünkkel rá is tudunk tekinteni arra, ami történik?

Ez az időszak a befelé fordulásról szól. A téli napfordulóig különösen erősen hív bennünket azokhoz a belső rétegekhez, amelyekkel a legnehezebb találkozni. A történések most ott érintenek meg, ahol a legjobban fájunk: a biztonság, a bizalom, a kapcsolódás és az elfogadás rétegeiben.

Ha nem menekülünk el önmagunk elől, és jelen tudunk maradni abban, ami bennünk történik, valami átmozdulhat. Új belső kapaszkodó születhet: egy fényszál, amely a sötétebb pillanatokban is megtart, és az élet felé visz tovább.

Idén egy kétnapos hétvégi workshoppal készülök a téli napfordulóra. A testünkön, az érzékelésünkön, a kapcsolódáson és a közös jelenléten keresztül dolgozunk a belső sötétségeinkkel, a bennünk élő érzésekkel és énrészeinkkel. Biztonságos, vezetett térben, a saját tempónkban, akár most kezded az önismereti utat, akár már régóta úton vagy.
Hogy amikor újra lemerülsz önmagdban legyen mibe kapaszkodni, és legyen honnan tovább mozdulni.

Nem mindig kint van dolgunk. Van, amikor bennünk van dolgunk. 🌒
Részletek hamarosan.

15/10/2026

Először meg kell ismernem azt az embert, akivé váltam.

Azt, aki megtanult alkalmazkodni, aki inkább a másikat figyelte, mint önmagát. Aki próbált megfelelni, szerethető lenni. Aki nem mondta ki, amit érzett, mert fontosabb volt, hogy a másik mit érez. Aki talán maga sem tudta, mit szeretne, mire vágyik, mire lenne szüksége.

Meg kell ismernem, mi minden történt bennem az életem során. Milyen mintákat hozok, mit tanultam meg a szeretetről, a kapcsolódásról, önmagamról. Mi az, ami ma is meghatároz.

És aztán lassan elkezdhetem felfedezni azt is, hogy ki vagyok mindezeken túl. A mintáimon túl.

Mi az, ami nekem jó?

Merre mennék, ha nem a félelmeim, a megfelelési kényszerem vagy mások elvárásai szerint működnék?

Amikor elkezdem észrevenni, hogy vannak választásaim.

És ehhez nem kell megváltoznia a családomnak, a világnak. Nem kell, hogy a másik megértsen, belássa, mit okozott, vagy végre úgy viselkedjen, ahogyan nekem jó.

Nekem kell elkezdenem másképp viszonyulni önmagamhoz.

Az önismeret lehetőséget ad arra, hogy ránézzek, mi minden él tovább bennem abból, amit egykor átéltem.

A múltamat nem tudom megváltoztatni, de azt igen, hogy ma hogyan bánok magammal. Hogy észreveszem-e a saját szükségleteimet, meghallom-e a saját érzéseimet. Hogy képes vagyok-e kiállni magamért akkor is, amikor ez valakinek nem tetszene.

Mert amikor elkezdek másképp működni, az nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog. Lehet, hogy valaki nem érti, miért nem vagyok már ugyanaz, aki korábban voltam.

De attól, hogy valakinek nehéz az én változásom, még nem biztos, hogy rossz úton járok.

Ne azért akarj változni, hogy másoknak megfelelj, és ne is azért, hogy bebizonyítsd, mennyit fejlődtél.

Hanem azért, mert szeretnél egyre inkább önmagad lenni.

Nem az, akinek lenned kellene. Nem az, akit mások látni szeretnének. Hanem az, aki benned van, és akinek egyre több teret tudsz adni.

Ez nem gyors folyamat, és nem egyenes út. Van, hogy visszacsúszol a régi működéseidbe, és van, hogy csak utólag veszed észre, megint magadat hagytad el valaki másért.
De egyre hamarabb észreveszed.

És újra meg újra visszatérhetsz magadhoz.
Mert már van hova visszatérned.

13/10/2026

Tudod, mi a nehéz a szégyenben?
Hogy nem beszélünk róla.

Hogy mindenáron el akarjuk kerülni azt, amit szégyellünk magunkban. Rejtegetjük, és közben kompenzálunk valahogyan. Mintha az, amivel kompenzálunk, eltakarhatná azt, ami ott van.

Tudod, mi a nehéz a szégyenben?
Hogy a fejünkben beszélünk róla. Arról, hogy mások vajon hogyan látnak minket, mit gondolnak rólunk, mit szólnak.

Ahelyett, hogy kimondanánk. Hogy megkérdeznénk a másikat, mit gondol róla. És akkor talán meghallhatnánk, hogy neki ez nem is jelent semmit, hogy nem is tartja olyan nagy dolognak, hogy ez vele is van. Hogy ezzel együtt is elfogad, hogy nem lát kevesebbnek attól, amit mi olyan nehezen tudunk elfogadni magunkban.

És akkor már nem kellene azokkal a démonokkal küzdenünk, amelyeket mi magunk teremtettünk.

Tudod, mi a nehéz a szégyenben?
Hogy fogva tart belül.

Ahelyett, hogy felvállalnánk, kimondanánk, hogy bassza meg, ez van, ez is én vagyok. A testi hibáimmal, a botlásaimmal, a tökéletlenségemmel. Ez az én nyomorúságom. Ez is hozzám tartozik.
És lehet, hogy amikor kimondom a másiknak, amit olyan sokáig rejtegettem, ő csak rám néz, és azt mondja: és akkor mi van?

Lehet, hogy mindig is látta, mindig is érezte. És mindezekkel együtt fogadott el úgy, ahogy vagyok.
Igen, a szégyen addig tart fogva, amíg nem merünk beszélni róla. Abból táplálkozik, hogy vannak dolgok, amelyekről azt hisszük, nem lehet beszélni.

De amikor mégis kimondjuk, és a másik nem fordul el, nem lát kevesebbnek, hanem ott marad velünk, valami megváltozik bennünk.

Már nem kell egyedül hordoznunk.
Ez az, ami gyógyít.

Én nagyon sokáig szégyelltem mindenemet. Mindent, ami nem tökéletes. Bárhogy küzdöttem azért, hogy minden a helyén legyen, az életem nem lett tökéletes. Én pedig szégyelltem ezt.
Elzártam magam. Volt bennem egy szoba, ahová mindent bezártam, amit nem akartam megmutatni senkinek. Amit még magam előtt is rejtegettem.
Aztán elkezdtem kinyitni az ajtaját. Kipakolni belőle. Kimondani. Kiordítani.

És közben megtapasztalni, hogy attól, hogy megmutatom magam, nem leszek kevesebb. Hogy nem mindenki fordul el tőlem. Hogy amit én elfogadhatatlannak gondolok magamban, azt a másik egészen máshogy látja.

Még mindig vannak dolgok abban a szobában, amelyekről nagyon nehéz beszélnem. De már nem tagadom, hogy ott vannak.

És már nem kell tökéletesnek lennem ahhoz, hogy szerethető legyek.

Hogy egyszerűen csak lehessek az, aki vagyok, a tökéletlenségeimmel együtt.

És hogy végre én se lássam magam kevesebbnek azért, mert ember vagyok.

08/10/2026

Hogyan bánsz magaddal, amikor kudarcot vallasz?

Amikor nem téged választanak.
Amikor elutasítanak.
Amikor nem felelsz meg?

Mi történik ilyenkor benned?

Elkezded magad hibáztatni?
Hogy mit kellett volna másképp csinálnod?
Hogy miben kellett volna jobbnak lenned?
Hogy miért nem voltál elég?

Vagy képes vagy akkor is magad mellett maradni?

Az önszeretet nem akkor mutatkozik meg, amikor minden rendben van.

Hanem akkor, amikor fáj.

Amikor nem azt kapod, amire vágytál.
Amikor nem téged választanak.
Amikor hibázol.

Akkor hogyan beszélsz magaddal?

Elfordulsz magadtól?
Bántod magad?
Vagy ott tudsz maradni magad mellett akkor is, ha most éppen nehéz, ami történik?

Nagyon ismerős nekem, hogy amikor történt valami, ami a rendszeremben nem volt elfogadható, akkor a szégyent választottam.

Bántottam magam azért, mert olyan tudtam lenni, amilyen voltam.

Amikor valaki visszautasított, tovább bántottam magam azzal, hogy: velem van a baj.

Amikor hibáztam, úgy éreztem, hogy minden, ami addig jó volt, már nem is számítana.

Amikor mást választottak, akkor belül ütöttem magam.

Valahogy mindig úgy nem szerettem magam, hogy volt bennem valaki, aki belém rúgott.

Szavakkal.
Gondolatokkal.
Megszégyenítéssel.

Mintha kötelező lett volna bántanom magam.

Nemcsak az fájt, ami történt, hanem az is, amit utána én tettem magammal.

Ma már számomra az önszeretet nem azt jelenti, hogy mindig szeretem magam.

Hanem azt, hogy amikor fáj, amikor hibázom, amikor elutasítanak, nem állok be én is azok közé, akik bántanak.

Nem hagyom magam egyedül a saját fájdalmamban.

Magam mellé állok, még akkor is, amikor éppen nem érzem magam szerethetőnek.

Mert attól, hogy valaki nem engem választ, még nem vagyok kevesebb és attól, hogy hibáztam, még nem lettem szerethetetlen.

Talán az önszeretet az, hogy többé nem én vagyok a saját bántalmazóm...

05/10/2026

Bárcsak lennének szavak.

Olyan szavak, amik tényleg át tudják adni, mi történt ezen a hétvégén.

Intenzív volt, nagyon mély és nagyon intim.
Kapcsolódások jöttek létre, önmagunkkal, a másikkal, a közösséggel.

Hosszú utat jártunk be ezen a hétvégén.

Egyszerűen csak a hála van bennem.
Hála azért, hogy kísérhettem, hogy tarthattam ezt a teret, hogy ott lehettem.

Hogy láthattam őket.

Láthattam, ahogy megérkeznek valamibe, ahogy kapcsolódnak, ahogy megmutatják magukat.
Ahogy valami megmozdul bennük.

Mélyen megérintett, sokat kaptam.🌿

És köszönöm a csodálatos vezetőtársamnak.🙏

Nagyon nagy hála van bennem.
(És igen már Győrben is van Bodyway, el sem hiszem....)

01/10/2026

Semmi sem fáj jobban, mint a belső fájdalom...

Megkeresett egy hölgy, és megkérdezte, tudok-e segíteni. Azt mondta, ő már így nem akar élni. Kívül akár minden rendben is lehetne, de belül fáj. Önmagával nem bír már így lenni.
A párjától pedig csak azt hallja: „Engedd el."
„Ne foglalkozz vele."
De hiába.

Mert ami belül fáj, azt nem lehet egyszerűen elengedni. Amit nem akarunk meghallani, az nem feltétlenül halkul el. Csak egyre hangosabb lesz, és egyre erősebb tünetekkel jelez, amíg már nem lehet tovább nem észrevenni.

Megkérdezte:
„Nem késő már ezzel foglalkozni?"
És én csak azt tudtam mondani:
Soha nem késő. Az idő így is, úgy is telik, és nem mindegy, hogyan.

Ami benne ennyire fáj, azt nem kell tovább egyedül elhordoznia...

24/09/2026

Egy tárgyat az tesz értékessé, hogy történet kapcsolódik hozzá: ahogy született, ami történt vele, ahogy hatott rá az élet. A kezek, amelyek formálták, a fájdalom és a szenvedés, amely kötődik hozzá. Nem az az érték, ahogy bántak vele, hanem a történet, ami hozzá kapcsolódik.

Vannak helyek bennünk, amelyek megsérültek, és ma is hatnak ránk. Lehet, hogy csak a repedéseinket látjuk, a sebeinket, de ha elég közel megyünk hozzájuk, valami más is megjelenik: a fény, ami nem kívülről érkezik. Ott van bennünk, és éppen a repedéseinken keresztül válik láthatóvá.

Nem a fájdalom tesz erősebbé. A veszteség önmagában nem tanít semmire, és a nehéz tapasztalatok nem formálnak automatikusan. A változás ott kezdődik, amikor kapcsolatba kerülünk azzal, ami történt velünk. Amikor nem akarjuk többé letagadni, gyorsan túltenni magunkat rajta, vagy visszacsinálni azt, ami volt. Hanem elkezdünk másképp lenni vele, megismerni.

És ami csak seb volt, történetté válik.

Így születhet meg bennünk valaki, aki már tudja: nem kell hibátlannak lennem ahhoz, hogy egész legyek.

A törések - lélekrések - nemcsak azt mutatják, hol tört el valami, hanem azt is, hol talál utat az, ami belőlem ki akar születni.

21/09/2026

A valódi közös teremtés nem alkalmazkodásból, hanem két ember saját erejének találkozásából születik.

A hétvégi Bodyway margójára...

Két workshopot tarthattam az egyiket egy férfi vezetőtársammal, Belső Férfi - Belső Nő címmel, a másikat Babérral, Örökség - Gyökerekből erő címmel.

Nagyon hálás vagyok azért, amit ez a hétvége megmutatott nekem.

Mert újra megtapasztalhattam, hogy csak akkor tudunk valami igazán élőt létrehozni együtt, ha a másik is használja a saját erejét.

Nem abból születik valami közös, hogy a másik azt csinálja, amit én szeretnék és abból sem, ha én próbálok valamilyenné válni. Ha folyamatosan egymáshoz igazodunk, valójában eltűnünk a kapcsolatból.

A biztonság akkor kezd igazán megszületni, amikor én lehetek az, aki vagyok, és a másik is bele tud állni a saját erejébe, a saját esszenciájába. (Na ezért kellett az a sok önmunka)

És ebből valami egészen különleges tud létrejönni.

Valami, ami egyszerre biztonságos és transzformatív. Valami, ami túlmutat azon, amit külön-külön tudnánk létrehozni.

Megtapasztaltam azt is, hogy nekem szükségem van a másik erejére.
A képességeire.
Arra, ahogyan ő van.
Ahogyan jelen tud lenni.
Ahogyan használni tudja azt, ami benne van.
Önmagára figyel, és beleáll abba, amit ő tud.

Közben pedig kapcsolódunk egymáshoz.

Észrevesszük egymást.
Nem akarjuk irányítani a másikat.
De egyikünk sem húzza ki magát a térből.

És jó azt tapasztalni, hogy amit ő beletesz, az engem is olyan helyekre visz, ahol előtte még nem jártam.

És fordítva.

Amit én teszek bele, az őt emeli tovább.

Mintha minden egyes találkozással tovább teremtenénk a teret.

Mint egy hologram:
nem ugyanaz ismétlődik, hanem valami újabb és újabb réteg bontakozik ki.

Egy élő tér.
Egy élő csoport.
Egy élő kapcsolódás.

Talán minden más kapcsolatainkban is valami ilyesmire vágyunk.

Nem arra, hogy a másik kisebb legyen, hogy mi nagyobbak lehessünk, es fordítva.

Nem arra, hogy feladjuk magukat, vagy a másik adja fel magat azért, hogy biztonságban érezzük magunkat.

Hanem arra, hogy mindketten jelen legyünk önmagunkként, az erőnkkel.

És abból, ami kettőnk között megszületik, valami olyan jöhessen létre, amit egyikünk sem tudott volna egyedül teremteni.

Imádtam minden percét. ❤️

Cím

Panoráma Utca
Gyorujbarat
9081

Telefonszám

+36703339629

Weboldal

facebook.com

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Edona Inner Space új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.