08/07/2026
Egyetértek!😉
Terapeutaként sokszor halljuk, hogy „majd az óvodában, iskolában úgyis bepótolja” – de a valóság az, hogy a gyermek teljes fejlődésének alapja a nagymozgás: a kúszás, mászás, gurulás, futás, egyensúlyozás, ugrálás.
Ezekre épül rá később a szenzoros érzékelés finomodása, a testtudat, a mozgáskoordináció, majd a figyelem, az írás, az olvasás, a számolás is.
Amikor a gyermek
🧗♀️ kúszik, mászik, forog, bukfencezik,
🤸♂️ hintázik, pörög, egyensúlyoz,
🏃♀️ fut, ugrál, labdázik, mászókázik,
akkor nem „csak játszik”: ilyenkor az idegrendszere érlelődik, a testérzete (propriocepció), az egyensúlya, a látás–mozgás összehangolása, a két testfél együttműködése fejlődik.
Ezek nélkül a későbbi „asztal melletti feladatok” (rajzolás, ceruzafogás, betűk másolása, padban ülés, figyelem) sokkal nehezebbé válnak.
Éppen ezért:
✅ engedjük, hogy a gyerekek szabadon, sokat és változatos terepen mozogjanak;
🌿 ne féljünk a fűtől, homoktól, kis sáros ruhától – sokszor ezek adják a legjobb szenzoros tapasztalatokat;
🎈 adjunk teret a szabad játékra, ne legyen minden perc „fejlesztés”, hiszen maga a szabad mozgás is fejleszt.
Szomatopedagógusként és TSMT terapeutaként gyakran látom, hogy akiknek sok lehetőségük volt mozogni, szaladni, esni–felállni, egyensúlyozni, azok később magabiztosabban, ügyesebben és nyugodtabban állják helyüket a mindennapokban – az óvodában, iskolában, és a kapcsolataikban is.
Merjünk tehát bízni a gyerekek testében és mozgásában:
adjunk nekik időt, teret és lehetőséget a nagymozgásokra – mert ez az a talaj, amelyre minden más készség és képesség rá tud épülni.