02/08/2026
Aranylakodalom 5 pár számára – Fügöd, 1969. június 7.
Kedves Feleségemmel a mai napon ünnepeljük 23. házassági évfordulónkat, ezért úgy döntöttem, hogy ismét közzéteszem egyik számomra kedves korábbi bejegyzésemet.
Szívből remélem, hogy az alábbi sorok és a csatolt fényképek eljutnak a családtagokhoz, leszármazottakhoz és többet is megtudhatunk az azokon látható ünnepeltekről.
Kívánom magunknak és többi boldog házasságban élő "sorstársamnak", hogy az itt megemlített házaspárokhoz hasonló boldogságban és egészségben éljük meg mi is az aranylakodalmunkat.
A https://proficsaladfa.hu/ ajánlásával.
Sajnos a vonatkozó anyakönyvek online nem elérhetőek, illetve a korabeli cikkek sem említik az asszonyok neveit, ezért legnagyobb sajnálatomra őket nem tudom pontosan megnevezni.
Annyi bizonyos azonban, hogy az itt látható 5 pár nem mindegyike kötött házasságot az 1984-ben Encshez csatolt kis faluban, illetve, hogy megannyi történelmi traumát megélt generáció tagjai voltak férjeikkel együtt.
A férfiak minden bizonnyal végig harcolhatták a Nagy Háborúként emlegetett első világégést. Volt közülük – mint lentebb olvasható majd – hogy miután leszerelt és hazatért, friss házasként vöröskatona lett, hogy az északi országrészt megszálló csehszlovák hadakkal felvegye a küzdelmet.
A csatolt megemlékezés a korszellemnek megfelelően íródott, ennek megfelelően érdemes értelmezni is. Annyi bizonyos, hogy a Trianoni békediktátumot és a nagy gazdasági világválságot követően a minden korábbinál borzalmasabb II. világháború is megtépázta családjaikat.
Túlságosan is mozgalmas és számos váratlan fordulatot hozott magával az az 50 év, ami számukra a házasságkötéstől az aranylakodalomig jutott.
A többnyire megrázó és negatív következménnyel járó változások átélésében minden bizonnyal kapaszkodót jelenthetett számukra a házassági kapocs.
Azt, hogy még mennyi év adatott meg számukra egymás mellett a jeles évfordulót követően, szintén az anyakönyvek hiányában nem mondható meg most.
Kívánom mindannyiunknak azt, hogy a közös örömök, de a ránk váró kihívások és nehézségek is még erősebbé tegyék házasságainkat. A képeken látható párok is átélhettek számos magánéleti krízist is, azonban kitartó szeretetük kiállta az idő próbáját.
Következzék tehát a korabeli tudósítás:
„Alig 600 lakosú falvacska Fügöd, az encsi járásban. Külsőre hasonló sok olyan faluhoz, amelyben új házak sorjáznak. Belsőleg mégis különbözik valamiben. Ami nincs meg minden hasonló községben. Ezt a „valamit” nevezhetjük a házasság tiszteletének, a családi élet „szentté” nyilvánításának.
Hiszen, ha nem így volna, egyébként hogyan maradhatott volna meg egy ilyen, aránylag kis lélekszámú faluban több, félévszázados szerelem is? Mert megmaradt, mert van ilyen, öt emberpár is bizonyítja Fügödön:
Dvorszky József, Kristóf István, Csonó Ferenc, Dunaveczky József és Butykai András, feleségestől.
„A harctérről jöttem haza“
Pedig nem békességben fogantak ezek a szerelmek. Mind az öt emberpár 1919- ben, a Tanácsköztársaság idején kötött házasságot. — A harctérről jöttem haza, nyolc napig voltam itthon és már mint házas ember mentem vissza csatázni...
— És Dunaveczky József élete csatázás volt a katonai harcok elcsitulása után is. Egy cselédember mindennapi csatája nyolc gyerekének megélhetéséért. Csonó Ferenc vöröskatona volt. A Tanácsköztársaság leverése után fogság, börtön várt rá. Aztán napszámos, cselédsors.
Elképzelhető, mit jelent számára, hogy öt gyermeke közül ma az egyik tsz elnök Szalaszenden és a többi is nyugodtan, boldogan él és neveli Csonó bácsi 11 unokáját és két dédunokáját.
Nincs esküvői kép
Régi emlékek idézgetésekor ritkán marad el a fényképnézegetés. Dvorszkyéknál elmaradt. — Nincs nekünk esküvői képünk — röstelkedik a 83 éves ember és hét évvel ifjabb felesége. — Hogy tellett volna olyasmire? Kepésekként (Nem elírás, a részes aratómunkás korabeli elnevezése- ML) dolgoztunk...
A három gyerek és most már a három unoka is kérdezgette a régi fényképeket. No, de hát ha a falon nincsenek is, a szívünkben vannak...
— Képek, emlékek a mi ötven közös évünkről is köteteket tennének ki — folytatta a gondolatsort a Kristóf házaspár. Ők két gyereküknek és négy unokájuknak a vasutas-családok életéről mesélnek legtöbbet. Mert hiszen az sem volt gond nélküli.
Nem csoda hát, ha az örömöket kizárólag csak a családi élettől várhatták. Úgy, mint a 74 éves Butykai bácsi:
— Hát mikor számíthatott volna a szegény ember olyan törődésre a társadalomtól, mint most? Nézzenek csak szét például nálam. Ez a ház uradalmi kastély volt. A 200 holdas Tóbiás-uradalomban a mi családunk cseléd volt.
Ha marad az a rendszer, vajon lehetett volna az én Sándor fiamból rendőr hadnagy? Vagy Andrásból honvéd őrnagy? És Jánosból is tiszt?
Új lakodalom
1969. június 7-én, szombaton az egész falu egybegyűlt ezen a délután. Ünnepségre, lakodalomra gyűltek össze. Új lakodalomra, melyet az öt emberpárnak rendeztek meg a fügödi klubkönyvtárban.
A rendezésben, az ajándékozásban egyaránt részes volt az Encsi járási Pártbizottság, a tanács, a járási művelődési központ, a KISZ, a nőtanács, a helyi társadalmi és tömegszervezetek, a termelőszövetkezet.
Soha nem volt még ilyen ünnepség Fügödön. — De most már lesz, hiszen mi is ilyet szeretnénk! — hallottuk. Egy ifjú házaspártól! — Csakhogy ahhoz tudnunk kell ám: hogyan tarthat fél évszázadig a szerelem?
A kérdezettek pedig olyasmit válaszolgattak, hogy a gond, a baj, a küzdelem olyan a szerelemben, mint a szél a pusztai tűznél. A kis tüzet elpusztítja, a nagyot felszítja.”
(Észak-Magyarország, 1969. június 10. – Ruttkay Anna)
