Jelenlét Szalon Baranyi Judittal

29/08/2026

Szerintem mindig pontosan tudom, mi az igaz.
Ki milyen üzenetet ad át nekem.
Ki, és mi az, ami támogat.
Néha csak egyszerű központozásról van szó.
Így is lehet bántalmazni. Soroljam?
Pedagógusok …akik taníthattak volna és nem tették.
Az elsős tanító néni, a biológia tanárnő, a testnevelő, a gimis magyar, matek és fizikát tanító, félelmet okoztak. Nem volt ez jó.
Az ő felelősségük…nevesíthetném, már nem számít.
Írok, lenyűgöz a matematika és kvantumfizikában gondolkodom.
Jól van ez így. Megbocsájtok sorban, mindenkinek.

Van ilyen élményed?
Hallgatlak, mesélj.
Ne félj.




Írás, fotó saját

26/08/2026

Ma saját magam idézem:
,, Hogy elégedett vagyok-e? - így szólt ma egy kérdés hozzám..
Ha az, hogy egyre inkább látom az értéket, a harmóniát, a praktikumot, az egyszerűen szépet, a gagyi, a talmi, a ,,kéne” fölösleges körei helyett, akkor igen. Az vagyok. “

Hogy mi az a pont, ami átmenet lehet? Talán a giccs, ami jelzi.
Valami már annyira kifejez egy jelenséget, hogy figyelemre méltóvá válik. Letisztul annyira, hogy szeretni tudom.


írok
Írás, fotó saját.

20/08/2026

Végtelen hála, hogy elmúlik az, ami nem időszerű.

18/08/2026

Így.

Szeretettel invitálom korábbi, jelenlegi és leendő látogatóimat a Szalonba.
Rendelkezésre állok támogató kísérésemmel, pedagógiai terápiákkal, mély és intenzív önismereti segítséggel, vagy kellemes beszélgetésre finom kávé mellett.

Invitállak! Hallgatlak,mesélj.

Szalonterápia

Test, lélek, szellem aspektusa

16/08/2026

Ha sosem mondom neked, hogy nem, előbb,utóbb haragudni fogok rád.

07/08/2026

Nem, nem a fejemben vagyok, a szívemben.
Nagyon szívesen kapcsolódom, dolgozom együtt azzal, akit egy számomra kedves valaki ajánl.
Köszönöm. Ölelés.

05/08/2026

Kupola…. Szép ez a szó, van benne valami, amitől egyből valami nagyszabásúra gondolok . Mostanában többször olvastam olyan szóösszetételben, ami felerősíti a hatását.
Tudatosan nem írom le azt a változatát.
Maradjon bennem tisztán a grandiózussága, és hagyom, hogy olyan képek ugorjanak be, amikor gyönyörű, ember alkotta épületek kupolái kék ég előtt jelennek meg bennem. Több is van ilyen, aminek egy részét még élőben nem is láttam . A kollektív tudás mégis láttatja velem. Gyakran játszom ilyet, becsukom a szemem, hogy lássak olyat, ahol ugyan még nem jártam, viszont elő tudom hívni a képet. Most épp egy Cannes-ben levő tengerparti hotel kupolája …
A kék ég amúgy is vonzó számomra.
Azt gondolom ugyanígy borul rám sorsom kupolája is.
Erre gondolok, mikor a saját asztrológia ábrámra nézek. Feltüntetve benne a bolygók helyzete születésem idejéből. Információkkal, aminek tartalma a tudatosságom felelőssége. Megismertem már annyira, hogy olvasok belőle és megismertem magam annyira, hogy tudom, hogy élem meg éppen.
Szerencsére nem teljesen, van meg felfedezni valóm! Mit is csinálnék még életembe eztán, ha mindent is tudnék?
A kupola szó magasztossága így nekem sokkal többet ad, mint időjárási jelző.
Azt, hogy tudok felfelé nézni, Talán megtanulok látni is.

2026, augusztusi meleg napok




Az írás, a fotó saját, utóbbi egy korábbi időpontú.

03/08/2026

,, Ismerd meg önmagadat! ” ( Gnothi szeauton görögül)
Ez állt a delphoi jósda homlokzatán, ahol Püthia, a jósnő transzban mondta el sokszor többértelmű jóslatait.
Így nyilvánul meg az én egyéni felelősségem, hogyan értelmezem a rendelkezésemre álló információt.
Ez adja azt a tudást, amiben az értékrendem is megnyilvánul.
Az önismeretem mélyülése az értékrendem letisztulását is magával hozza.



Írás és fotó saját

02/08/2026

Nagyon szeretek kézzel írni. Szép füzet, jó minőségű toll.
Egy ideje azonban reggelente egy tiszta fehér lapot teszek magam elé és aláteszem anyukám sorvezetőjét. Igen, a régi, ki tudja hány esztendeje használatban levőt, amit ő igazi tanítónőként használt élete végén is., mert fontosnak tartotta.
Jobban esik így az írás, hogy átsejlenek a fekete vonalak.
Írok, jönnek szabadon a bennem megszülető gondolatok, lejegyzem, amit fontosnak tartok, rögzítem, ami lényeges számomra.
Anyukám sorvezetőjével.
Milyen szép és mély tartalmú a két szó így együtt, pedig csak egy papírlapról van szó.
Vagy még miről? Arról, ami ki és megkerülhetetlenül meghatározta azt, ahogy itt vagyok. Most amikor könyvtárnyi mennyiségű könyv van már arról, mennyi ,,rosszat” kaptunk az előttünk járóktól, a szülőktől - csak végtelen szeretet és hálát érzek iránta, irántuk. És ez nagyon jó érzés.
Látom azt, akivé váltam a kislányból a mostani életkorom bölcsességéig. Voltak választásaim, amik később nem állták ki az idő próbáját? Hajjaj…!
Választottam mást, aztán megint és újra.
A tükör,, azért vállalható képet mutat. ahogy nézem magam benne reggelente. Nem azért mert fiatal, és ránc nélküli, hanem azért, mert én vagyok, itt vagyok, talán még a szemem csillogása is megvan. El tudom ismerni az utat, amit eddig megtettem, bukdácsolva, meg könnyebb léptekkel, természetesen, töretlenül valami harmónia fele igyekezve.
Kellett hozzá anyám sorvezetője. Most is használom.

Csak bízni tudom, hogy valakinek én is sorvezető vagyok.

2026 aug első napjai