Pranic Energy Center - A Lélek Fejlődése

Pranic Energy Center -  A Lélek Fejlődése Prána Energia, Meditáció, Relaxáció, Spiritualitás, Lélek fejlődés, Kezelés, Gyógyulás,

Isteni Boldogság.2017.06.02Isten azt szeretné, hogy boldog légy, de az elméd nem. Azon van, hogy az elégedetlenség érzet...
16/11/2025

Isteni Boldogság.
2017.06.02

Isten azt szeretné, hogy boldog légy, de az elméd nem. Azon van, hogy az elégedetlenség érzetét keltse, akkor is mikor minden okod megvan a boldogságra. Isten szeretete csak, akkor tud átjutni a szűrőn, ha képes vagy lecsendesíteni az elméd, és nem engeded be az elégedetlenséget az Isteni boldogságba.

Mikor igényidet és vágyaidat magasabbra emeled, mint a pillanat maga, akkor elvész a „jelenléted”. Kilök a saját függőséged Isteni állapotodból, már ha egyáltalán benne voltál. Hisz ezt fenntartani korántsem egyszerű. Az üresség érzésében a teljes békében, figyelmed csillapodik az ingerekre. Ám ez csak az üresség. A Koncentráció és az üresség az Isteni béke síkja felé emel. Az Ingerek megszűnnek elvonni Isteni eszenciád figyelmét és arra tudsz koncentrálni, ami az igazi valód, megleled az Isteni teremtés igazi értelmét. Légy független az ingerektől, lépj át az üresség csendjén, emelkedj bele éterikus Istentestedbe majd tartsd fent.

A fejlődési korlát a tudatszintetekbe van beépítve. A Tudatszint fejlesztése a saját magad érdeki döntése. Fent nincs tudatkorlát. Mindenség tudása van, mely korlátolhatatlan. Így az anyagba kötés első leckéi között találod, a korlátok megtanulását.

A tudatszint határaidat. Mire vagy, vagy, nem vagy képes. A korlátlan fény korlátoltságát elfelejtvén formába záródik, nem csak testileg, mentálisan, érzelmileg, spirituálisan és minden aspektusban új minőséget tanul. Eme új Én – Kép, egy inkarnáció tudatosságát öleli fel. Ha nem volna dualitás, nem tudnátok a különbséget. Isteni Irónia, az egységből való leszakadás, a dualitásba, majd a mindenségbe való egyesülés, egy sokad identitás tudattal. Mit takar mindez… az inkarnációd összessége összeér, egy közös megértési pontban, mely lehetővé teszi az összes leszületésed identitás tudatát. Ám ez mind csak szerep volt, annak érdekében, hogy egy olyan Isteni minőséget kaphass, mellyel eddig nem rendelkeztél, mint Isteni Lény. Hatalmas kozmoszi játék, mely csakis a fejlődésedről szól. Nem volt kezdete és nincs vége. Emlékezz, hogy korlátok csak fixációkban léteznek. De a fixáció teszi lehetővé a tökéletes fejlődés táptalaját. Együtt hoztátok létre a töréseket és fixációkat, a teremtési folyamatok által. Majd beleugrottatok, minőséget javítani, emelni, váltani, ha mondhatok ilyet egy korlátlan Istenlénynek, hogy javítani, emelni, váltani ugrott bele a jelen síkú 3. dimenzióba. Hisz Isteni Mivoltod tagadhatatlan.

Csak Győzze Isten Kivárni, hogy ráébredtek Isteni mivoltotokra. / Kacaj/

Örökkévalóság talán, hisz minden ember jelenének tudatában benne van, ha szeretné, ha nem. Egyénekre lebontva mindenki jelenét éli a kozmoszi intelligenciában. Bizonyos fennmaradt beidegződéseitek, melyeket a gének hordoznak, pontosabban a 3 belső mag emlékei egy korábbi létről, kisugárzik a mostra. Így a gének is e-ként működtetik a biológiád, ha hagyod neki. Nem véletlen lett kitalálva az emberre a reset gomb. De képesek vagytok áthozni a rossz beidegződést a múltból a jelenbe, akkor képzeljétek csak el, hogy mi történne akkor, ha Isteni mivoltodra emlékeznétek. Régen becsülendő és hősies tett volt az önpusztítás és a másik pusztítása. Középkori példa, melyben minél több kárt tudtál tenni, annál értékesebbnek tartotta magát a tudat. Eme átszűrődések levét még mindig isszátok.

Ahogy levetkőzitek saját negatív programjaitok, beindulhat a fejlődés, ha nem, elpusztultok saját és környezetetek pusztításában, majd újra jöttök, mindaddig míg nem sikerül felülkerekedni a sáron magatokban.

Chit - Isteni Intelligencia Végtelen Paradoxa! 2018.07.23Tézisként kezelve a mindenség elméjét, mint Isteni Intelligenci...
14/11/2025

Chit - Isteni Intelligencia Végtelen Paradoxa!
2018.07.23
Tézisként kezelve a mindenség elméjét, mint Isteni Intelligencia az anyag síkra vonatkoztatva, Isten tudata az anyag maga. Ezen információn túlmenve, lineárisan előrehaladó gondolkodásunkból eredően, a történés kiszámítható. Minden egyénben, ugyan azon mechanizmus működéséből kifolyólag, minden végkimenetelt ismer és tud. Szó szerint ki van számolva. Ehhez azonban tudni kell mindenkiben az összes változó és lehetséges opció kimenetelét. Ebből az a szintézis fakad, hogy a végtelen sebességén túl van a mindenség tudatának információs és tárolási sebessége. Hisz, ha bármennyire is hozzáérne ehhez az időfaktor, máris olyan feltételt kapna, amelyből nem tudná „időben” mindazt, amit a végtelen tudás fölött végtelen sebességgel megkap.

Tehát emberi ittlétünk hatalmas időtartalma alatt, azt feltételezni, hogy egyediek vagyunk, nem hogy pökhendiség, de még önző is. Miért bírálom mindezt? A végtelen tudás anyagi tárházában, az összes opció közül, az összes réteg és dimenzió közül, mely anyagban még felfogható és amely nem, egy univerzumra lebontva, egy galaxisra, egy bolygóra, egy egyénre, vajon az abszolút teremtő tudj-e, hogy létezem? Érdekli-e? A válasz: nem.

Ha a végtelen részének egyik darabjával „kivételezne” és odafordulna hozzá noszogatni, amit igazából meg is tesz, akkor olyan feltételt kapna, mellyel korlátozná önmagán felüli végtelen abszolutizmusát. Mégis akkor hogyan fordul oda hozzánk? Közvetlenül. Először nyomokat hagy, jeleket szór eléd, és az egyéni indivídumnak kell felnőnie a végtelen fölé, hogy kiérdemelje önlénye tudatosságát. Olyan paradox ez, melyben a végtelen lény darabja benned, bizonyosságot lel, végtelenségének nagyságáról.
De vajon ténylegesen mi a valóság?

Ha minden működik és létezik párhuzamosan egyszerre, minden variációval, akkor mi a legfelsőbb lény valósága?

Melyik kifejezett tényező az, amely megadja neki azt a távpontot, amivel az összes valóság közül értelmet lel/kap az övé?

A TE jelenlegi valóságod. És nem Ő ér le hozzád felfogni téged, hanem te érsz fel hozzá. Ebből kifolyólag kiérdemelheted a figyelmét. Csakis kérned kell tőle.

Mit? Mindent! Minden szinten stimulálhatod a figyelmét, viszont elérni hozzá csakis a „fókuszált fénnyel lehet!” (Ezt egy kedves ismerősömtől hallottam)

Így minden egyéb törekvés időpocsékolás. Csak figyelem felhívás marad és nem figyelmének elérése. Érted a kettő közti különbséget?

És aztán? Jogos kérdés merülhet fel. Megkezdődhet a kooperatív munka, a mindenható tudatának kifejeződésével benned. A szeretete végtelen formája megnyílik előtted, mert már elbírod! Ezt egy kicsit bővebben kifejtve, tulajdonképpen, nem élsz vissza vele! Kezdetnek megteszi, mint szép gesztus. De kérdezhetnéd, hogy ki élt vissza Isten szeretetével? Illetve ki mert visszaélni vele? Isten maga. Így addig fokozta szeretete finomságát, hogy erőt rakott bele.

Ezáltal réteges lett a szeretete, mint a hagyma. Mindenki csak, annyit kaphat belőle, amennyit elbír minden szinten.

És ki szint nélküli/korlátlan, korlátlan mennyiséget kap. Vicces, mert nincs mennyisége a korlátlannak.

De, ahhoz hogy értelmezhető legyen, szintek kellenek, a szintek utánra!

Nehéz elhinni, hogy nem ítél, csak korlátoz, de ez sem álja meg a helyét. Legkisebb korlátlan részének kell elbírnia a legnagyobb korlátlanságát. És a kicsi és a nagy közt nincs különbség. Ez az igazi oda vissza térő paradox parádé!

Kozmikus UtazásokNapi olvasás és gondolkodó:2019.01.02.A világmindenség csodálatos! Kivéve akkor, mikor bajban vagy. De ...
12/11/2025

Kozmikus Utazások
Napi olvasás és gondolkodó:
2019.01.02.

A világmindenség csodálatos! Kivéve akkor, mikor bajban vagy. De ki az, aki bajban van? Miből fakad a baj?
- A hozzáállásotokból.

Abban a pillanatban, ahogyan hozzáállsz már keretet adtál, az esemény megminősülésének. Miért? Mert, már is azonosulsz a szubjektív részrehajlásra, magad felé. Így kiesel az önvaló független perspektívájából, és menten baj kerekedik.

A baj nem más, mint az önvaló tanú állapotából való visszaesés. Az áldásosság ihletettséggel együtt, szinte vonzza a magasabb perspektíva megnyilvánulását benned. Az áldásosság elérése, alapvetően nem érhető el, a felsőbb akarat engedélye és megkérése nélkül. Így az ihletettség maga, az intuíció folyása, állandósul az önvalóban.

Ezek után feltehetjük a kérdést:

Valójában Isten mennyit, foglalkozik a mi kis ügyes bajos dolgainkkal? A válasz egy kicsit különbözik a „semmitől”.
Pontosan annyit foglalkozik vele, amennyit az önvalók minden téren, szinten beleraknak. Se többet se kevesebbet. Tehát, a szubjektíven beterjedt Isten darabok önvalója, pontosan annyit foglalkozik avval, amit figyel, mint az abszolútban tökéletesen létező kollektív Istentudat. Viszont a perspektíva igen erősen különbözik egymástól.

A kollektív Istentudatot nem nagyon köti le, a múlandó múlandóságában létrejövő illúziók illúziójának illuzórikus illúziója, ha csak az áldásosság elérésével, meg nem kérjük rá, hogy figyeljen és segítsen. Akkor pontosan, annyira figyel ránk, amennyire kell. A szubjektív önvaló tanú állapotától, a testben megélt bármely atrocitásig.

De nem azonosul veled, ez egy erős gondolat, furcsát kontrázok rá: több mint te!

Fényt kérsz a fénynek, fénnyel! Kivilágítod magad neki, a kérelmeddel és hatalmas kozmoszi szeme mindent látván, belép az életedbe segítve azt. Persze bárhogyan is érjen el Isten segítsége, szeretete és fénye, közvetve, vagy közvetlenül, mindig rávezet a megoldásra. Nincs „short cut”, nincs „rövidítés”. Mindenkor mindenhogy részt kell venni a megértések sorozatában, különben semmiből sem tanulnánk. Ezért is a leggyakrabban használt eszköz, a rávezetés az emberi világban.

Ez adja az „AHA” élményt, az érzelmi visszacsatolást megértettség révén. Ettől lesz az Istenkutatásnak Isteni Íze. Minden szenzorodat, receptorodat, sejtedet és érzékedet, s persze mindezeken is túl, igénybe veszi Isten felfedezése, önlényed mivoltában.

Mikor ízt kap belőle a belső felfedezés, elindul a kozmikus utazás befele. Minél inkább befele hatolsz, annál inkább terjednek a dimenziók az önvalóba! Egyszer csak azt veheted észre, hogy annyi nézőpontból vizsgálod magad, amit fizikai képtelenségnek véltél eddig. De itt már az elme nem játszik a tanult feltételekkel. Csakis a tiszta tudat vizsgálja, a fizikai anyagon túllépve, az energetikából adódó, önvaló származásának létterét. Akkor kik is vagyunk valójában?

A kozmoszi utazók, kik beterjedt önlényüket kutatják, vizsgálva ezt végtelen perspektívából, mind a szubjektív, mind a kollektív Istentudatba végezve ezt!

És mi újság a többiekkel?

Cím

Alkony Utca 7
Hodmezovasarhely

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Pranic Energy Center - A Lélek Fejlődése új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Rendelő Elérése

Üzenet küldése Pranic Energy Center - A Lélek Fejlődése számára:

Parancsikonok

Megosztás