https://www.facebook.com/202958800056968/

MA kincsei

Mercz Andrea tudatosság-mentor, integrált család-és rendszerfelállító tréner Végzettségeim nem jogosítanak erre.

Küldetésem, hogy segítek az embereknek megtalálni és megélni a legkiteljesedettebb önmagukat a tudatosság útjára lépve. Az önvalód megéléséhez, a helyed megtalálásához, a játszmamentes élet megteremtéséhez vedd le az álarcaidat, bontsd le a falaidat, tedd le a terheidet. Integrált család-és rendszerfelállító trénerként, életgyógyász-életküldetési konzulensként és spirituális választechnika alkalma

zóként támogatom a hozzám fordulókat ezen az úton. Ha szeretnéd, hogy kísérjelek, mondj igent magadra, állj bele a blokkoldó, hitrendszer átíró folyamatba. Ezekkel a módszerekkel tudlak támogatni:

családállítás, családi rend elmélet
spirituális választechnika
számmisztika
Bach-virágterápia
színterápia
kronobiológia, kronodinamika
felismerések, gyógyulás az irodalommal
grafológia

Végzettségeimet a Janus Pannonius Tudományegyetemen, az ELTE-n, Tóth Attiláné Molnár Valériánál (Országos Írásszakértői Intézet), Váradi Andreánál és Dömötör Alettánál (Talentumok), dr. Németh Renátánál, Rakovics Évánál szereztem. Köszönet és hála nekik az átadott tudásért és azért a szemléletért, ami a segítő munkában vezet.

Értékrendem a munkában:

- elfogadó, támogató légkör

- felkészültség

- őszinte, együttműködő kommunikáció

Pszichés és pszichiátriai betegségben szenvedő embereknek nincs kompetenciám segíteni, pszichoterápiás tevékenységet nem végzek.

11/09/2026

Átkapcsoló folyt köv.
(a túlélő identitásból a valódi, megélő identitásba)

Neked milyen volt a nyarad?

Jól vagy? - kérdezik ismerősök. Erre a válaszom mindig ez: Persze, jól. Mert akkor is jól vagyok, amikor az egyik énrészem azt érzi, nem vagyok jól, mivel tudom, hogy az is a javamra fog válni, hogy éppen dolgozik bennem valami, legjobb, ha hagyom, mert át fog alakítani.

Mit válaszolnál arra a kérdésre, hogy neked milyen volt a nyarad? Én mikor feltettem magamnak ezt a kérdést, rögtön ez jött válasznak: Pfúúú. Jó, hogy vége. De ezt csak az egyik énrészem mondja. Aki nem tervezett semmit a nyárra, csak célja volt: nyugalom, béke, pihenés, nem baj, ha ez az unatkozásig is elmegy. Hát neki ez most nem jött be, nem volt unalmas, sőt azt kell mondanom, hogy elég intenzív volt. Az a kép jött illusztrálásnak, amikor a viharban kapaszkodunk egy biztos pontba, hogy el ne vigyen a szél, el ne sodorjon az ár.

Egy másik énrészem meg azt mondta, ó, szuper jó kis nyár volt ez, soha jobbat, sőt ez volt életem eddigi legjobb nyara. Na most akkor kinek van igaza. Mindkettőnek igaza van. Mert amit megéltem ezen a nyáron, az tényleg elég intenzív és elsodró volt, de szükséges is, élvezetes is és legfőképpen életet megváltoztató. Nem az vagyok, aki 2 hónappal ezelőtt. Ezt a változást akartam is, időszerű is volt, bele is álltam, engedtem is, hogy történjen. Sokunknak már ugyanez a megélése a nyárral kapcsolatban, és sokan szeretnék még így megélni. Ebből született meg a minden hónaphoz megírt sorozatban a szeptemberi ráhangoló energia:

Szabadok vagyunk
-függetlenek a környezet hatásaitól
Szabad vagyok, nem kell kényszerből cselekednem. Szabadon dönthetek. A választás joga az enyém. Képes vagyok úgy dönteni és választani, hogy közben kapcsolatban maradok önmagammal és azzal, amit valóban szeretnék. Ami a szívem vágya. Nem a régi beidegződések alapján reagálok, nem a múltból választok. A belső teremből választok. Észreveszem, mi történik bennem és nem hagyom, hogy az automatikus reakcióim döntsenek helyettem. Éber vagyok a környezetemben történtekre, a többi ember viselkedésére, tudom külső szemlélőként figyelni, átérezni, értelmezni, nem beleragadni és függővé válni tőle. Mindannyian EGYek vagyunk, a Forrás megtestesülései, az EGYnek tapasztalunk, mindenki tapasztalása az én tapasztalásom is, ezért így tekintek rá. Ahogy az én személyes tapasztalásom is a közös része, éppen ezért nem tulajdonítok neki nagyobb jelentőséget, a megélését is ez alapján teszem. Jelen vagyok, a mostban tartózkodok, benne maradok, nem menekülök el, akármi is történik. A részvételben A Szív Útjából oly szeretett mondat vezérel: „Ki vagy Te? A Szeretet kiterjedése formában és azért állok előtted, hogy Téged szeresselek.”

A tudatosodási, tudattágulási folyamatodban támogatást találsz a MA kincseiben. Szeretettel várlak konzultációra, a 10 éves szülinapra, és az online kurzusokból is válogathatsz. Minden részlet fenn van az oldalon.

Szeretettel: Mercz Andrea tudatosság-mentor

10/09/2026

Ugye Ti is észrevettétek már, hogy amikor megmutatkozik egy szívbéli vágyatok, akkor minden odarendeződik a megvalósulásához. Hogy nem kell erőlködni rajta, csak figyelni és befogadni, ami érkezik.🙏❤

Az Olvasókör. Persze, hogy lépten-nyomon abba botlok, ami a létrejöttét segíti elő. Tegnap "véletlenül" a tanúja voltam a felvételnek. Nem szóltam Csabinak, hogy megyek a könyvtárba, azt se tudtam, hogy dolgozik-e aznap. Nem is láttam, hát elkezdtem magam keresni a kiszemelt könyveket a polcokon. És eközben meghallottam a hangját, gondoltam, hogy felvétel készül, nem is mentem oda. De jót mosolyogtam, mert a Pygmalionról, a My Fair Ladyről ezerszer beszélgettünk már, az egyik kedvenc témánk. 🙂 A gyerekkori barátnőmmel a Kulka-féle változatot is kb. ezerszer láttuk annak idején a Csikyben.

Hát valami ilyesminek képzelem az Olvasókört. Könyvekről, filmekről, színházi előadásokról cserélünk eszmét. Én ki vagyok éhezve értelmes, tartalmas beszélgetésekre, nézőpontok megismerésére. Tudom, hogy nem vagyok ezzel a vággyal egyedül. Nem feltétlenül önismereti szempontból vizsgálgatnánk a műveket, de az sincs kizárva.

Csabit már megfűztem, jönni fog ő is az Olvasókörbe. És vannak még más hasonlóan lelkes és okos emberek bevonására ötleteim.
Úgy tervezem, az Olvasókör jövőre indul, havi egy alkalommal találkozunk hétköznap délután-este. Ízelítő lesz belőle már idén, majd novemberben és decemberben.

Gyertek, ha szeretnétek.

09/09/2026

Korlátaink tudatossággal támogatnak

Átkapcsoló folyt köv.
(a túlélő identitásból a valódi, megélő identitásba)

Sokszor emlegettem már, hogy bármi tud tanítani, ami körülvesz. Ami hozzánk tartozik. Van az a nézőpont is, hogy a kertünk, a lakásunk, az autónk minket tükröz. Ezek is szolgálnak tanítással. És ebben is el lehet jutni arra a pontra, hogy tudatos választással élünk, akkor is tükröz, de nem korlát, nem megfejlődni való.

Most az autóval kapcsolatban írok le egy elég szemléletes példát. Nem értek az autókhoz, nem vagyok műszaki ember. Lehetnék, semmi akadálya, de nem választom ezt. A saját autómmal viszont össze vagyok hangolva, és az első perctől fogva veszem a jelzéseit. Jól is szoktam értelmezni. Olyan szerelőt választottam, aki valóban szereti az autókat, bármivel fordulhatok hozzá, mindig komolyan veszi, és félszavakból is érjük egymást. Így az (autóm) első finom jelzésére mozdulni szoktam. Nem volt ez mindig így, szemellenzősen viselkedtem, mert azt tanultam, és az élet minden területén így viselkedtem: hagyjuk figyelmen kívül a jelzéseket, és már csak akkor tegyünk valamit, amikor nagyon muszáj. Mintha előbb nem lenne lehetőségünk tenni semmit. Ez a kiszolgáltatottság benne ragasztott korlátozó kapcsolatokban, munkában. A tehetetlenség érzésében. Tulajdonképpen az áldozatiságban: ez van, nem lehet mit tenni, kiszámíthatatlanok a történések, ha jönnek, el kell viselni, más lehetőség nincs.

Mióta az első finom jelre felfigyelek, sokkal könnyebbé és tisztábbá vált az életem. Ez a kapcsolataimban is megmutatkozik. Most is jelzett az autóm. Készültem arra, hogy az akkumulátor ideje lassan lejár, újat kell venni. Gondoltam is rá, hogy meg kellene nézetni, milyen a töltése. Nemsokkal később azt észleltem, hogy majdnem nem indul el az autóm. Aztán egyszercsak valóban nem indult el. Tudom, kinek kell ilyenkor telefonálni, ki fog kisegíteni. Megtörtént. Valóban tölteni kellett az akkumulátoron, és az autó vígan suhant az utakon. Kirándultam is vele többször is hosszabb távon. Aztán egyszer megint ugyanazt a jelet adta, amit korábban. Ellenőriztem az akkumulátor töltöttségét, rendben volt. Akkor szóltam a szerelőnek. Mert tudtam, hogy ez akkor nem az akkumulátor hibája. Valóban nem, apró, olcsó alkatrész, egyszerű, gyors beszerelés. Alkatrész megrendelve, de a szerelő éppen nyári szabadságra megy, 2 hét múlva történik meg a szerelés. Addig korlátozottan tudom az autót használni. Nem forgatja fel az életem, meg tudom oldani. Buszozok, ha úgy adódik, elvisz valaki, ha megkérem rá. Néhányszor megyek az autóval is, ha elindul, hozok-viszek valakit úgy, hogy nem állítom le a motort. Ez is egy használati mód, működik, így nem teszek hozzá ítéletet.

Elkészült a javítás, az autó biztosan indul, nem kell továbbra a hibával számolni. És azt veszem észre, hogy a 2 hét alatt annyira belémivódott az akkori állapot, hogy eleve azzal a gondolattal közeledek az autóhoz, hogy vajon most elindul-e. Hát ilyen gyorsan szokássá válik valami. Ez jó hír, mert akkor a vágyott előnyös változtatás is is ilyen gyorsan be tud épülni. Viszont ilyen gyorsan meg lehet szokni egy korlátot is, ilyen gyorsan alkalmazkodunk hozzá.

Felismertem ebben a régi működést. És eszembe jutott, hány ilyen korlátot hagyunk meg az életünkben, amihez alkalmazkodunk. Milyen nehéz leszokni régi beidegződésekről. Ez az átmenet zajlik most. A csere. A régit az újra. Tudatosan, hittel, türelemmel és szeretettel beleállva eredményesen le fog zajlani.

Ebben a folyamatban találsz támogatást a MA kincseiben. Szeretettel várlak konzultációra, a 10 éves szülinapra, és az online kurzusok közül is válogathatsz. Minden információt megtalálsz az oldalon.

Szeretettel: Mercz Andrea tudatosság-mentor

07/09/2026

Bőség van, mindenkinek jut, aki választja

Átkapcsoló folyt köv.
(a túlélő identitásból a valódi, megélő identitásba)

Az egész nyáron tartó hőség aggodalomra adott okot a kertben. Kezdődött a káposztafélékkel, meglepték őket a földibolhák. Sikerült megszüntetni a problémát, mégis úgy látszott, a káposztákra keresztet lehet vetni. Azért nem húztam ki a palántákat, és nem hagytam abba a locsolást, és lám, most a hűvösödő őszi idő kedvez nekik, feléledtek és elkezdtek növekedni. Az elfogadás, megadás, jelenlét és a türelem eredményt hoz. Akarás, sürgetés és én tudom jobban nélkül. A poloskák is pont akkor jelentek meg a paradicsomon, amikorra már túltermelés lett volna. Volt egészséges termés még a melegben is bőséggel, befőztem a szükséges mennyiséget, most már akár a poloskáknak is juthat. A mandula termését is megdézsmálta valami harkályféle meg a fekete rigók, akik a kertben laknak. Nem sajnálom tőlük. Szeretem, hogy itt laknak. Jut is, marad is. Mindig annyira örülnek a MA kincseibe érkezők is, amikor látják a madarakat a kertben. Olyan színfoltjai a helynek, hogy nem sajnálom tőlük az élelmet.

Ezzel együtt azért van olyan tanulsága a történéseknek, ami jövőre körültekintésre, nagyobb odafigyelésre ösztönöz. Mindig tanít a kert. A növényekkel, állatokkal való együttműködésről is, meg az élet más területére is szolgál útmutatással. A változásra mutatnak rá. Semmi sem állandó. Sőt inkább a tudatunk tágulására, ami meghozza az új beengedését. Azért az árnyék is megjelenik vele. Az irigység, az önzés, a likvidálás energiája erősen megjelent a Térben újra. Tanít a határhúzásra, az önzetlenségre és a látó szeretetre.

A kertészkedők nagy része elgondolkodott idén (is) a termesztésen. Az biztos, hogy aki önmagának termel és szívvel-lélekkel teszi, annak megéri. Fizikai-lelki-szellemi síkon is. Ő értékelni is tudja. Neki fontos, mivel táplálja magát, hogyan kapcsolódik a földdel, milyen nyomot hagy maga után. Aki kisvállalkozóként ebből szeretne megélni, neki csak akkor könnyű, ha elfogadja, hogy vannak, akik nem tudatosak, a nagyüzemi termelést választják fel sem mérve, hogy az mit ad és mit vesz el. Az elfogadást írtam, tehát nem a nagyüzemi termelés teljes beszüntetését szorgalmazom. Annak is van helye, és azt is lehetne úgy végezni, hogy a minőség is számítson, és a kistermelőknek is adjon helyet. Kifogás itt is mindig akad, ki mivel magyarázza, hogy áldozat, mindegyik oldalon, a termelői és a vásárlói oldalon is. Megint csak a példaadást tudom hangsúlyozni. Aki felfigyel rá, azt fogja választani, aki nem figyel fel rá, neki hiába tolja oda az Élet erőteljesebben, nem látja meg. Nem is kell erővel tolni a példát. Éljünk úgy, mert nekünk jó azt az energiát megélni, képviselni. A választás pedig mindenkinek a saját felelőssége. Még akkor is, ha a közért is felelősséggel tartozunk.

A tudatosodási, tudattágulási folyamatodban támogatást találsz a MA kincseiben. Szeretettel várlak konzultációra, a 10 éves szülinapra, és az online kurzusokból is válogathatsz. Minden részlet fenn van az oldalon.

Szeretettel: Mercz Andrea tudatosság-mentor

04/09/2026

Tudok, amit tudok

Átkapcsoló folyt köv.
(a túlélő identitásból a valódi, megélő identitásba)

Egy ideje figyelem, hogy köztünk segítők közt nagy fókuszt kap, hogy ki a hiteles, ki a jó segítő. Nekem is van erről tapasztalásom. 10 éve kezdtem családállítóként dolgozni. Akkor sokkal kevesebben voltunk, mint ma. Ami a kihívást akkor adta, az megvan ma is. Szükséges a változáshoz segítségnek a tevékenységünk, de újdonság, ami miatt népszerű is, mégis vannak, akik félnek tőle, ezért nem választják vagy nem együttműködők. Vagyis az, hogy kinek lehet, kinek tudunk és hogyan tudunk segíteni. Melyik félnek mennyi a szerepe és a felelőssége. Már eleve a segítés szó használata is megfontolandó.

Itt van a felvállalás kérdése is. Ami nem ezzel kezdődött, mert akinek ez témája lett ebben, annak mindig is témája volt. Lehetek-e az, aki vagyok, meglátják-e és abban támogatnak-e, vagy vissza kell fognom magam, mert nem értenek. Ez a lehetőség tudott segíteni abban, hogy az önfelvállalás, önmagunknak levés terén kifuttassa a traumáit és kioldja a blokkjait a segítő.

Aztán hirtelen gombamód szaporodni kezdtek a segítők. Mindig is téma volt ebben az, ki miért lett segítő. A sérült segítő nem tud hiteles lenni, csak a gyógyult segítő. Van-e teljesen meggyógyult segítő egyáltalán? Az persze nem mindegy, hogy milyen mértékű a sérülés és hol tart a gyógyulási folyamatban, hogy magát gyógyítja-e a klienseken keresztül, vagy a kliensek támogatása mellett, inkább után, saját maga is kap valamit belőle a saját folyamatához. És ezt ő tudja-e saját magánál önreflexíven kísérni. Az se mindegy, hogy amikor magáról beszél a segítő, akkor önös célból teszi-e, vagy a megosztása szándéka hozzájárulás az olvasóknak a saját folyamatukhoz.

És akkor egyszercsak megjelent elég erősen a segítők egy részében a harag. Hogy mit képzelnek azok, akik nem hitelesek, sőt ártók is. Hiteltelenítik a hiteleseket is, veszélybe sodorják az ő tevékenységüket is, mert róluk ítélnek meg mindenkit. Az észrevétel nyilván jogos, nem félelem szülte, nem is ítélkezés, hanem körültekintés és éberség, amit a megkülönböztető képesség táplál. De az már nem mindegy, hogyan állunk ehhez hozzá. Maradunk-e a harag energiájában vagy kiindulópontnak használjuk, és félelem van bennünk vagy szeretettel fordulunk a témához.

Az én meglátásom szerint van, ami az én dolgom, és van, ami nem. Az, hogy én hiteles segítő vagyok-e, az az én dolgom. És tegyek is meg mindent azért, hogy az legyek. A többi segítőről nem én döntöm el ezt, szerintem jogom sincs hozzá. Sokan vágynak egy felügyelet létrehozására. Tudjuk, hogy ez a kérdés nem csak a segítőket érinti, minden szakmánál fontos. És látjuk, hogy attól hogy létezik felügyelet, mégsem kopnak ki onnét az alkalmatlanok. A hitelesség, hozzáértés belső igény kérdése kell, hogy legyen. Azt pedig mindenki csak magában tudja kialakítani. Lehet jól csinálni és példát mutatni. És persze lehet szólni is, konkrétan, kulturáltan szemtől szembe jóindulattal.

Jöttek hozzám is korábban olyanok, akik panaszkodtak más segítőre, akinél jártak. Bennem is volt irigység, ítélkezés. Meg rivalizálás. Még a marketing is sugall ilyet, versenytársnak hívja a kollégát. Pont jók voltak ezek a történések arra, hogy ezeket rendbe tegyem magamban. Attól fogva olyan kliensek jönnek, akik hajlandók ránézni arra, miért olyan segítőhöz tévedtek, aki nem volt hiteles, és esetleg még sérülésük is származik belőle, és hogyan tudnak úgy részt venni a közös munkánkban, hogy én hiteles segítő legyek a számukra. Nem akarom azt mondani, hogy sérülést okoz egy segítő, mert felnőtt embernek nem tud egy másik ember sérülést okozni; de dolgozhat úgy, hogy a kliens sérülhet, ha nem tud felnőttként felelősségteljesen részt venni bármelyikük.

A boszorkányseb hogyan jön ide. Erős volt a kontraszt, hogy csak jött a téma szembe nap mint nap más segítők írásaiban, én meg nem éreztem azt, hogy ekkora jelentősége lenne. Már az is eszembe jutott, hogy érzéketlenség, elbagatellizálás ez a részemről. Fel is tettem a kérdést, melyik énrész az, amelyik ennyire érzékeny erre. Megjelent a tehetetlenség energiája, az az érzés, hogy akkor sem lehetünk biztosak abban, hogy értékelnek és nem bántanak, ha mindent tiszta energiából csinálunk. Ez a kiszolgáltatottság ismerős a közelmúltból is. Volt olyan korszak, amikor mindenki egymást figyelte, senkiben sem lehetett megbízni, fizetett besúgói voltak a rendszernek, és ők is gyorsan tudtak köpönyegforgatóvá válni, kellett is, mert mindenkinek csak a saját élete számított, a másiké nem, vagyis nem az Élet számított. Ezek a tapasztalások beégnek, transzgenerációs örökséggé válnak.

És megjelent egyszercsak bennem a témával kapcsolatban a boszorkányüldözés. Kifejezetten a segítők tevékenysége, képességeik, különcségük, meg nem értettségük, a tudásuktól való félelem, az irigység, féltékenység, rivalizálás, leuralás, megsemmisítés. A tudás és a tisztánlátás hiánya behozza a leuralás szándékát, egészen a megsemmisítésig. A félelem nem a megismerést és megértést adja válaszul, hanem a megsemmisítést. Amikor egyik segítő a szerinte kókler segítőt meg akarja segítőként semmisíteni, akkor vajon nem ugyanez az energia dolgozik-e benne. Mi van akkor, ha ez az egész jelenség azért került mostanában ennyire a fókuszba, hogy felkínálja a lehetőséget a megbocsátásra. Ha kell, 77-szer. Ami nem jelent mást, mint a múlt elfogadását és annak a tudását, hogy lehet másként. Amint ez megtörténik, meg is születik a megoldás arra, ami a probléma: hiteles segítők vannak a segítői piacon.

Készült egy videó is ehhez az íráshoz, A régi cseréje az újra címmel. Betettem A Szeretet a Forrás csoportba: https://www.facebook.com/groups/199211308853243

Ha szeretnél támogatást az ide elvezető folyamatban, szeretettel várlak a MA kincsei programjaira. Megtalálod az oldalon a rögzített bejegyzésekben.

Szeretettel: Mercz Andrea tudatosság-mentor

03/09/2026

Éld úgy az életed, mintha egyetlen nap lenne

Átkapcsoló folyt köv.
(a túlélő identitásból a valódi, megélő identitásba)

Nézem az udvar közepén álló császárfát. Nem vagyok biológus, a megfigyeléseimnek semennyi tudományos alapja nincs. Pusztán megfigyelés. Annyiszor hálát adtam már neki az árnyékért, a friss levegőért, a látványért. Nélküle elég nehezen bírható lett volna az idei nyár. Azért ilyen fát választottam ide, mert gyorsan megnő, hatalmas levelei vannak és nagyon tetszik a virága. Csak ez a fa itt az udvarban a 13 év alatt, mióta ide lett ültetve, alig virágzott.

Idén különösen dús lombot hozott, sokat ültünk alatta, járkáltam körülötte és csodáltam. Most vettem észre, hogy rengeteg virágot hoz. Nyár végén már látszik, mennyi virág lesz rajta tavasszal. Először lilába borul a fa, aztán hozza ki a leveleket. Elég későn, a többi fához képest. De úgy, hogy sokáig semmi, aztán hirtelen megjelennek a kis zöld kezdemények, és onnantól szinte látni lehet, ahogy nőnek az új ágak és levelek. Pár nap alatt zöldbe borul az egész fa. Pont idén ebben a szárazságban lett ilyen dús lombú és hoz ilyen sok virágot.

Azzal, hogy többen érdeklődtek az utcán álló selyemakácról, elgondolkodtam az ő történetén is. Pár éve egy nyári viharban elhasadt a törzse szinte a földig. Visszatámogattuk, összekötöztük, összeforrt és vígan él és virul. Látszik a törzsén a seb nyoma, az összekötöző is rajta van, és egyik sem zavarja. Növekszik, zöldell, ontja a virágot és a magot minden évben.

Eszembe jutott erről a két fáról az, hogy mennyi mindent képesek túlélni. Ahogy mi emberek is. És nemcsak túlélnek, hanem élnek és virulnak is. Ha tudnak alkalmazkodni a körülményekhez. Máshogy fogalmazok: ha nem foglalkoznak a körülményekkel, nem függenek tőle, nem annak rabjai. Pláne nem áldozatai.

Az is eszembe jutott, hogy nekünk embereknek sokszor szükségünk van nehézségekre ahhoz, hogy ki tudjunk bontakozni. Különben nem nagyon strapáljuk magunkat. Olyan jól el vagyunk kényelmesedve.

Az önismereti kurzusok egyik kedvenc kérdése: Mit tennél, ha tudnád, hogy 1 éved/ 1 hónapod/1 napod van hátra? És akkor a legtöbben gyorsan mindent megtennének, amit addig halogattak. Előkerül a bakancslista. Akkor valahogy megtáltosodnának. Mert akkor éreznék a tétjét az Életnek.

Tényleg, mi lenne, ha minden napunkat úgy élnénk, mintha az lenne az utolsó. Úgy ragyognánk minden nap, ahogy ragyoghatnánk. Úgy figyelnénk magunkra, a többiekre, a Földre.

Nem szerettem ezeket a megfogalmazásokat, mindig is volt bennem ellenszenv irántuk. Utolsó. Bakancslista. Miért kell ennyire drasztikusan fogalmazni.

Aztán megértettem, hogy van, akinek ez a drasztikus megfogalmazás lesz a felrázó, az ébresztő. A van, akibe én is beletartozok. A finomabb megfogalmazásokat jobban kedvelem: Éljük úgy a napjainkat, mintha életünk egyetlen napja lenne az összes nap. Mindig az a nap, amire éppen felébredünk. Mert valójában az életünk egyetlen nap, és megtehetjük, hogy mindig csak arra koncentrálunk.

Ha így szeretnél élni és támogatást szeretnél az ide elvezető folyamatban, szeretettel várlak a MA kincsei programjaira. Megtalálod az oldalon a rögzített bejegyzésekben.

Szeretettel: Mercz Andrea tudatosság-mentor

01/09/2026

Hát elkezdődött.

Átkapcsoló folyt köv.
(a túlélő identitásból a valódi, megélő identitásba)

Többször megkérdezik tőlem mostanában, hogy nem vágyom-e vissza tanítani. Egyértelműen nem. De nem azért mert bármi negatív lenne bennem az iskolával kapcsolatban. Pláne a tanulással és a tanítással kapcsolatban. Mindegyiket nagyon-nagyon szerettem és szeretem most is. Tanulok és tanítok folyamatosan nagy lelkesedéssel és élvezettel.

Ez nem változott meg bennem attól sem, hogy elég sok csalódást éltem meg benne, ami nagyon-nagyon fájt. Ebben nagy szerepe volt a gyermekien tisztán lelkesedő énrésznek, aki azt hitte, mindenki ebből a tiszta lelkesedésből működik és együttműködő, nem önző, nem árt senkinek. Az élet megtapasztaltatta velem, hogy ez nem így van minden esetben. Én sem tudok ilyen tiszta lenni minden esetben. De ettől maradhatok ugyanaz a lelkes, érdeklődő, tágra nyílt szemű kíváncsi gyermek, aki vágyik a tudásra és issza azt, és éltethetem a tudást átadó énrészemet is teljes kiteljesedésében.

Egyetlen csalódást sem bánok. Tudom, hogy jól van ez így. Senkitől nem szabad elvenni ezt a tapasztalást, de a megélésében támogatni lehet. Úgy, ahogy szüksége van rá.

Sok kisgyerek, szülő, tanár lép ma be ezen az ajtón, először vagy újra, még lelkesen vagy már fásultan.

Olyan jó lenne, ha meg tudná mindenki őrizni a lelkesedését, és minél több örömteli pillanatot tudna átélni a tanulásban, tanításban. Az életörömnek és a szabadságnak erről a területről sem kell hiányoznia. Szeretném kihangosítani ezt a hozzáállást, amivel mindannyian csak nyerhetünk.

Hát csináljuk így. Mit szóltok? Rám számíthattok ebben. A MA kincseiben is, meg úgy általában is. Pl. van egy videó erről fent a youtube-on a MA kincsei csatornán: Hogyan tud a tanulás kellemes folyamat lenni és sikerrel járni? Nézzétek meg, ha érdekes lehet nektek: https://youtu.be/2wfpO4G1pkg

A videó leírásában megtalálod a MA kincsei programjait is, amikre szeretettel várlak.

Boldog tanévkezdést mindannyiunknak!

Szeretettel: MA

28/08/2026

Valósítsd meg a szívbéli vágyadat most

Átkapcsoló folyt köv.
(a túlélő identitásból a valódi, megélő identitásba)

Tegnapelőtt öntözés közben eszembe jutott, rá kéne nézni a mandulafára, mi újság a terméssel. Ott áll a vízgyűjtő a mandulafa alatt. Felnéztem és megint ugráltam örömömben. Ez a látvány fogadott. A burok szétnyílt és ott mosolygott a kis mandulácska. Tömegével. Tuti, hogy a fák beszélnek hozzánk. Hát miért pont most jutott eszembe felnézni a mandulafára, ahogy a múltkor megnézni az indiánbanánt termésügyben. Igen, a fák beszélnek hozzánk. Nem is kell semmilyen fordítókészülék, hogy értsük.

Pár napja már ősziesnek érzem a napsütést. A színét, a melegét, még az illatát is. És eszembe jutottak még tanárkoromból az augusztus végi napok. Amikor már itt volt nagyon közel az iskolakezdés, készülődtünk rá és búcsúztattuk a nyarat. Mandulafa is így lett a kertben. Imádtam én már Pécsen is egyetemista koromban, azóta is visszajárok tavasszal mandulafavirágzást nézni. Valahogy már akkor tudtam, hogy lesz mandulafa az én kertemben is. Aztán a nyárbúcsúztató szokásunkon szerettem meg egyre jobban. Ilyenkor az iskolakezdés előtti hétvégén kirándulni szoktunk a Balatonfelvidékre. Megmásztuk a Szentgyörgyhegyet. És útközben a Szépkilátónál mindig találtunk mandulát. Szóval a mandula csak-csak addig csalogatott, míg került ide a kertbe is. Meg ugye ilyen Mandula is került. Neki előbb megvolt a neve, minthogy idekerült, de már ott várt Erikáéknál a többi kis pulitestvér között. És nem én neveztem el őt, de imádom, hogy ez lett a neve. (Amúgy pont a napokban volt a kutyák világnapja. 🐾)

Eddig a mandulafa itt a kertben alig termett. Idén meg olyan gyönyörűen virágzott, a legkorábban a fák közül. Csak gyönyörködtem benne. Roskadásig volt terméssel. Kicsit aggódtam is érte, képes lesz-e mindet beérlelni. És ahogy egyik nap beszéltünk róla itt az oldalon, ő is nagyon szépen megmutatta, hogy annyi termést nevel fel, amennyivel bír. A májusi szeles esős időben több mint a fele lehullott a még zsenge terméskezdeménynek. De az sem veszik kárba, készülhet belőle sóban vagy cukorban eltett csemege. Szőröstül-bőröstül belemehet akkor még.

És most itt érik a mandula. El vagyok tőle varázsolva. ❤

Azt látom, sokunknak régi vágyai teljesülnek be most. Lehet, hogy 20-30 éve merült fel bennünk valami, amit szerettünk volna. És most újra előkerül és megvalósítjuk. Mert akkor nem volt meg az időzítés hozzá és most megvan? Vagy egyszerűen akkor nem voltunk készen rá. hog megvalósítsuk. Ez beérlelte azt a tapasztalást is, hogy ha szeretnénk valamit, érdemes a vágyakozás és lemondás helyett ránézni, mi akadályoz abban, hogy ez most megtörténjen. A tudatosságunk tágulásával elértük oda, hogy ezzel foglalkozni tudjunk és megváltoztassuk azt, amit szükséges.

Ennek a támogatására a MA kincseiben találsz segítséget az egyéni konzultációkon. Úgy látom, erre van most a legnagyobb szükség. Ezért megnyitom az egyéni konzultáció lehetőségét október 15-ig a következő ajánlattal:
*egyéni családállítás 2 óra időtartamban
*és hozzá a családi rendelméletre épülő videós workshopok a családi szerepekről (apa, anya, férj, feleség, gyerek, testvér)

Az ajánlat igénybe vehető keddi és pénteki napokon, helyszíne a MA kincseiben Kaposújlakon.

Díja: 30000 Ft.

Jelentkezni a [email protected] címen lehet.

Ebben a videóban pedig elmondtam a konzultáció menetét és a videók tartalmáról is beszélek:
https://youtu.be/8OmwJUSt7T0

Szeretettel: Mercz Andrea tudatosság-mentor, integrált szemléletű család-és rendszerfelállító tréner

25/08/2026

A természet tudja, amit mi emberek elfelejtettünk

Átkapcsoló folyt köv.
(a túlélő identitásból a valódi, megélő identitásba)

A természet annyira tudja. Amit mi emberek elfelejtettünk. Sokak szerint én túl pozitív vagyok, mindenben a jót keresem. Pedig most is megtaláltam.

Nincs az a bőség a kertben, ami szokott, hiába gondozom pont ugyanakkora odaadással. Az a bőség nincs, de azért bőség van így is. Ugyanúgy nem szenvedek hiányt semmiben, a kert adja a táplálékot most is. Mostanra is és megy a befőzés, szárítás, fagyasztás is, hogy későbbre is legyen a kert terméseiből.

Ha ez nem lett volna elég a megértéshez nekem, megerősítette volna az a látvány, amit az utazások alatt tapasztaltam. A Balaton Gipsy Festre menet láttam a kukoricatáblákat. Még zöldek voltak, de látszott, hogy a vízhiány miatt száradnak el. Ha nem ez a pozitív hozzáállás van bennem, az életöröm, meg is sajnáltam volna őket, de legalább együttéreztem volna velük. Egyikre sincs szükség. Teljesen másról van itt szó. Megláttam őket, és az azt jelentette, hogy tanítani fognak nekem valamit. Valamit, amit ezek szerint én is hajlamos vagyok elfelejteni. Elmondom, szerintem sokan ugyanezt éljük meg az élettel kapcsolatban.

Aztán 2 hétre rá jártam ugyanarra, és a megszokott késő őszi látvány tárult elém. Most augusztus közepén. Na, gondoltam vége a kukoricának. És megdöbbenve tapasztaltam, hogy gyönyörű nagy dús fejek vannak rajta. Szóval beérett a bőséges termés. Még szárítani se kell mesterségesen. Emberi energiát, áramot, esetleg szereket használva.

Aztán a kertben az alma-és a körtefák elkezdték drasztikusan hullatni a gyümölcsöt. Azt a rengeteg gyümölcsöt, aminek úgy örültem tavasszal, mert látszott, hogy kivételesen sok gyümölcsöt növesztenek a fák. Voltam mákot venni oda, ahova minden évben járok. Kérdeztem, hogy ők megérzik-e az aszályt a termésben. Mondták, hogy nem, mert ősszel vetnek, júliusra már learatják. És akkor eszembe jutott, hogy tényleg, itt is ez volt. A cseresznye-és a meggyfák roskadoztak, jutott mindenkinek úgy frissen, embereknek, madaraknak. Aztán a szemek megaszalódtak a fán is, a földre hullottak is. Mandula azokból csemegézett, ügyesen lerágva a magról. És minden növény, ami júliusig beérett a kertben, az a szokásos bőséges termést adta.

Utána változott meg minden. Amihez a növények alkalmazkodtak. Felelősségteljesek. Törekednek arra, hogy túléljenek és annyi termést adjanak, amennyi biztonságos nekik. Az egynyáriak meghalnak, a termésre koncentrálnak, nekik a túlélés is abban van. Ha magot ad, azzal fennmarad. A gyümölcsfák arra koncentrálnak, hogy ne pusztuljanak el, és annyi termést tartanak meg, amennyit be tudnak érlelni, a többit ledobálják. A lehullott alma még nem érett, de almaecet készítéshez már fel lehet használni. A lehullott körtével összefőzve meg finom ivólé lesz belőle.

Szóval a természet tanít. Ha mi emberek elfelejtenénk azt, amit tudunk, mert úrrá lesz rajtunk a pánik. Amit a félelem szül. Az pedig nem szeretet.

📷Tanács Zsófitól a MA kincsei 8. szülinapi bulijáról

Szeretettel: MA

24/08/2026

Nem lehetek más, csak az, aki vagyok

Átkapcsoló folyt.köv
(a túlélő identitásból a valódi, megélő identitásba)

Az egyik legnépszerűbb mondat manapság az önismereti térben az, amit címnek választottam: Nem lehetek más, csak az, aki vagyok. És ebből következően ez a kérdés az, ami a leginkább foglalkoztat bennünket: Ki vagyok én. A válasz attól függően érkezik, milyen nézőpontból közelítünk hozzá. A személyiség szerepekben határozza meg: férfi/nő, társ, apa/anya, gyerek, testvér, főnök/beosztott, stb. Ennek is vannak árnyalatai, ki hogyan testesíti meg ezeket a szerepeket. Helyt tudunk-e állni ezekben, megfelelünk-e az elvárásoknak. Identitást építünk, ami ránkég, ha azt gondoljuk, nem változtatható. Az identitás kapcsolódhat a származásunkhoz is, meghatározza, hova születtünk, milyen csoporthoz tartozunk. Ott is elvárások vannak. Az odatartozás igénye mozgat bennünket, amiről tévesen azt hisszük, be kell simulni, fel kell adni magunkat.

Ezek mind a túlélés energiái. Az életünk a tét. Itt megélésről szó nincs, ami a valódi identitásunk. Ott nincsenek elvárások, nem szükséges álarcokat felvenni, falakat építeni. Az a valódi önmagunk, tényleg annak megélése, akik vagyunk. Na de hogyan lehetséges ez?

Engem is foglalkoztat, mióta az eszemet tudom, hogyan lehetek az, aki vagyok. Szabadon megélni önmagam. Persze hogy erre tettem be magamnak a tapasztalási lehetőségeket egész életemben. Mert én úgy gondolom, nem kívülről kerülnek azok be, hanem mi magunk támogatjuk magunkat a tapasztalási lehetőségekkel éppen az önmagunkká válás útján. Mi dobáljuk be a kavicsokat a tudatosságunk tavába, ahogy A Szív Útja mondja. Nagyon szeretem ezt a megállapítást. Nagyon fontos része a tudatosság kiemelése. Akkor is az történik velem, ha nem vagyok benne tudatos, és akkor is, ha az vagyok. Mennyivel másabb akkor tudatosan benne lenni az életemben, nem igaz?

A képen szereplő kendőnek története van. Kb. 65 éves darab. A céduláján ez olvasható: Handprinted 100 % wooly scarf. Azaz kézzel nyomtatott 100 % gyapjúsál. Nagyon kellemes viselet, azon túl, hogy nagyon tetszenek a színei, a mintája, a kézimunka jellege meg különösen értékes nekem. Úgy került most képbe, hogy szerettem volna egy ilyen kendőt. Szó szerint pont ilyet. Ezt a kendőt láttam lelki szemeim előtt. Azt nem tudom, hogy azért-e, mert ott lapult a fiókban, de az biztos, hogy nem emlékszem rá, hogy valaha is találkoztam volna ezzel a kendővel. Mindegy is, ennek nincs jelentősége. Megálmodtam, pár napra rá ott volt. Anyukámnak meséltem a Gipsy Festes élményeimet, és azt, hogy szeretnék egy ilyen kendőt, mire ő előhúzta a fiókból, mint egy varázsló. Az ő kendője, lánykorában használta az iskolai fellépéseken.

Mióta az eszemet tudom, vonzódom az autentikus cigányzenéhez, cigánytánchoz. Konkrétan 20 éves korom körül kerültem vele olyan kapcsolatba, hogy az életem választott, felvállalt része lett. Egy pécsi folkfesztiválon találkoztam cigányzenét játszó együttessel, és az olyan volt, mintha megtaláltam volna valamit. Valamit, amit elvesztettem, amire emlékeztem, szóval megvolt az nekem, csak elfelejtődött. Sokáig nem értettem, mi ez a vonzalom. Kaptam is értetlenséget a környezetemtől, ők se értették, akarták tudni az okot. Merthogy semmi közöm genetikailag hozzájuk, semmi, nulla. Én annyira nem firtattam ezt, elfogadtam, hogy tetszik, örömmel veszek benne részt, töltést ad. Majdnem elvégeztem a romológia szakot is, lovári nyelven is elkezdtem tanulni. Én komolyan vettem, a környezetem ezt is a hóbortjaim közé sorolta. Aztán mikor mégsem romológia szakos lettem, mert ott volt a finn nyelv és kultúra iránti érdeklődésem is, és azt választottam, akkor beigazolódottnak vették, hogy ugye csak hóbort volt ez a cigány téma. Mondjuk a finn rajongásomat se értették, az is hóbort volt számukra. Ez is mindegy, hiszen nem befolyásolt, mentem, ahova szerettem volna, tanultam, ami érdekelt. A finnt rendesen végigcsináltam, levizsgáztam belőle, használtam is a tanításban, tolmácsolásban.

Aztán idővel csak rájöttem, mit is dobáltam én a tudatosságom tavába a cigány és a finn témával is. Mert a kettő ugyanaz. Azt tapasztaltam meg Finnországban, amit a cigány zene, tánc is felvillantott, és ha abban kötelezem el magam, ugyanez jön ki belőle. A közeg mindegy, a sztori más, de a tapasztalás ugyanaz. Az idei balatonboglári Gipsy Fest mottója fejezi ki a legszemléletesebben: szabadság és életöröm. Finnországban éppen ezt tapasztaltam meg a huszas éveim elején, hogy lehetek az, aki vagyok, szabadon, örömmel megélve az életet. Nem akarnak megváltoztatni, nincsenek felém elvárások, nyitottan, kíváncsian, érdeklődően fogadnak: Ki vagy te, mutasd meg, szeretnénk megismerni, színesítsd a társaságunkat azzal, aki te vagy. Pedig a finnek tapasztalataiban is ott van pont az ellenkezője, az, amit a cigányság sokkal erősebben megélt: el nem fogadás, leuralás, majd mi megmondjuk, ki lehetsz, az, aki te vagy, az értéktelen, megsemmisítésre ítéljük, felejtsd el ezt az identitásod, különben rosszul jársz. Vajon éppen ezért lettek a finnek ennyire elfogadók és nyitottak a másságra? Jó kérdés. A nyitosságuk mellett az akadályozó nyomait is látom ennek az el nem fogadásnak a finnek természetében, a saját maguk elfogadásában. A finn humornak is markáns része az önirónia.

Vagyis az történt, hogy a tudatosságom tavába akkor azt a kavicsot dobtam, hogy szeretném megtapasztalni ezt az érdeklődő odafordulást a másik felé, az értékessége kifejezését felé, és erre a finnekkel való találkozás akkor sokkal alkalmasabb volt. Azért nyilván nem furcsa, hogy Kalyi Jag-kazettákat vittem magammal Finnországba, és az a zene tartotta bennem a lelket bánatomban, de örömömben is. Ebben az időszakban még semennyi tudatosság nem jellemzett, azt se tudtam, mi az, eszik-e vagy isszák-e. Tudatosan nem tudtam, mégis történt velem, mert a lelkem vitt.

Tanár koromban komunikáció órán sokat hallgattunk cigányzenét a hentes tanuló cigány fiúkkal. Jó emlékek ezek. Pár éve a MA kincseiben tartotta Keczeli Ági a haladó körtánckurzust, aminek egyik modulja a cigánytánc. Én is beszálltam ismétlőként a kurzusba, és akkor megéltem elég mélyre kerülve a cigányzenén és táncon keresztül az üldözöttséget, gyökértelenné tenni akarást, amit a cigányok megélhettek. Együttérzés volt bennem vagy ismerős volt valahonnét az érzés. Jó kérdés. Mindenesetre ez kipucolta belőlem azt, ami a szabadság és az életöröm teljes megélésének útjában állt. Ez az átfordítás most a Gipsy Festen teljes bizonyosságot nyert bennem, élem a szabadságot és az életörömöt.

Fogok még erről beszélni egy videóban A Szeretet a Forrás csoportban, ahova szeretettel várlak. Az Átkapcsoló többi írását és videóját is megtalálod ott sok más anyaggal együtt:
https://www.facebook.com/groups/199211308853243

Szabadon önmagunknak lenni szándéknak a megvalósításában tudok a MA kincseiben támogatást adni az egyéni konzultációkon. Úgy látom, erre van most a legnagyobb szükség. Ezért megnyitom az egyéni konzultáció lehetőségét október 15-ig a következő ajánlattal:
*egyéni családállítás 2 óra időtartamban
*és hozzá a családi rendelméletre épülő videós workshopok a családi szerepekről (apa, anya, férj, feleség, gyerek, testvér)

Az ajánlat igénybe vehető keddi és pénteki napokon, helyszíne a MA kincseiben Kaposújlakon.

Díja: 30000 Ft.

Jelentkezni a [email protected] címen lehet.

Ebben a videóban pedig elmondtam a konzultáció menetét és a videók tartalmáról is beszélek:
https://youtu.be/8OmwJUSt7T0

Szeretettel: Mercz Andrea tudatosság-mentor, integrált szemléletű család-és rendszerfelállító tréner

Cím

Kaposújlak
7522

Weboldal

facebook.com

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni MA kincsei új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Rendelő Elérése

Üzenet küldése MA kincsei számára:

Szeretnéd, hogy a(z) rendelőod elsőként szerepeljen az Klinika tematikájú vállalkozások között Kaposújlak városában?