07/09/2026
🧠🧑🏫Mit taníthat a reziliencia egy segítő szakembernek?
🕵️Az elmúlt időszakban a saját kutatási munkám mellett három, a Stockholm Resilience Centre és a Resilience Alliance szakmai világához kapcsolódó képzési anyagot kezdtem el részletesebben feldolgozni: a Transforming Development – Science and Practice of Resilience Thinking, a Planetary Boundaries kurzust, valamint a Wayfinder módszertani rendszerét.
👉Eredetileg egészen más okból kerültek elém. Az Integrált komplexitásról készülő tanulmányomhoz, illetve az arra épülő későbbi oktatási programhoz kerestem olyan nemzetközi tudományos és oktatási modelleket, amelyek valóban komplex rendszerekben gondolkodnak. Ahogy azonban egyre mélyebbre kerültem az anyagokban, egy másik kapcsolódás is egyre világosabbá vált számomra.
✅🌱A reziliencia, az alkalmazkodóképesség, a visszacsatolások, a rendszerhatárok, a különböző időléptékek vagy éppen az adaptáció kérdése ugyanis nemcsak ökológiai rendszereknél érdekes. Nagyon hasonló problémákkal találkozunk akkor is, amikor emberekkel dolgozunk.
✅Egy ember állapotát sem lehet egyetlen tényezőből megérteni. Egy fájdalom, egy tartós feszültség vagy egy kimerült állapot mögött egyszerre lehet jelen a fizikai terhelés, a mozgás hiánya, az alvás, a stressz, a légzés, a munkahelyi környezet, a családi helyzet, a korábbi tapasztalatok, a félelmek, a szokások és még számos más tényező. És ezek nem egyszerűen egymás mellett léteznek, hatnak is egymásra.
✅Ez számomra azért különösen fontos, mert a saját terápiás munkámat is egyre kevésbé különálló technikákban, és egyre inkább rendszerben próbálom értelmezni. A manuális kezelés lehet nagyon hasznos eszköz, a légzés szintén, ahogy a mozgás, az edukáció, a relaxáció vagy bizonyos esetekben egy mélyebb önismereti munka is. De egyik sem maga a teljes rendszer.
✅Egy módszer rövid idő alatt változást hozhat, miközben egy másik tényező újra és újra visszatereli az embert ugyanabba az állapotba. Máskor pedig éppen egy viszonylag kis beavatkozás indít el nagyobb változást, mert a rendszer abban a pillanatban arra volt érzékeny. Ezért egyre fontosabb kérdésnek érzem azt, hogy ne csak azt kérdezzük:
❓„Mivel kezeljük ezt a problémát?”
✅Hanem azt is:Milyen rendszerben jött létre ez az állapot, mi tartja fenn, mire képes jelenleg alkalmazkodni, és hol lehet olyan pontot találni, ahol valódi változás indulhat el?
A Wayfinderben számomra különösen érdekes, hogy nem egyszerűen egy problémát akar „megjavítani”. Először megpróbálja feltérképezni a rendszert, a kapcsolódó szereplőket, hatásokat, bizonytalanságokat és visszacsatolásokat, majd ebből halad a cselekvés, az alkalmazkodás és szükség esetén a mélyebb átalakulás felé. Ez a gondolkodás számomra nagyon sok területre átvihető. Egyéni terápiára, segítő beszélgetésre, egy vállalkozás működésére, egy munkahelyi csapatra, családra, vagy akár egy egész közösségre.
✅Mert komplex rendszerekben sokszor nem az a legjobb megoldás, ha egyetlen problémát a lehető legerősebben próbálunk megszüntetni. Néha fontosabb megérteni, hogyan kapcsolódik az egészhez, milyen következményeket hozhat egy beavatkozás, és hogyan lehet növelni a rendszer saját alkalmazkodási képességét.
Ez a gondolat a segítő szakmákban szerintem különösen lényeges.
✅A jó segítség ugyanis nem feltétlenül azt jelenti, hogy valaki kívülről folyamatosan „megjavít” valamit. Sokkal inkább azt, hogy segít jobban érteni a rendszert, felismerni az összefüggéseket, növelni a rendelkezésre álló lehetőségeket, és idővel egyre nagyobb önállóságot kialakítani. Éppen ezért végzem most ezt a három anyagot sem pusztán azért, hogy újabb tudást gyűjtsek.
✅Sokkal inkább azt keresem bennük, hogyan lehet komplex rendszerekről úgy gondolkodni, hogy abból a gyakorlatban is jobb döntések szülessenek. És egyre inkább azt érzem, hogy ennek nemcsak kutatási vagy ökológiai jelentősége van. Hanem minden olyan területen, ahol emberekkel, változással, alkalmazkodással és fejlődéssel dolgozunk.