01/12/2025
Azt hiszem, a legtöbbünknek van valami eltemetett álma. Egy vágy, amit túl sokszor toldoztak-foltoztak a kritikák, a bizonytalanságok, a régi jegyek, vagy a régi szavak, amelyek valahogy még mindig ott visszhangoznak bennünk.
Nemrég az egyik Pilates tanítványom megkérdezte tőlem: „Te tornász voltál gyerekként?”
Én pedig csak mosolyogtam, és elmeséltem, hogy gyerekként, sőt, még tiniként is én voltam a legügyetlenebb testnevelésből. A szekrényugrás rémálom volt számomra, a fejenállás elérhetetlen álomnak tűnt, és háromszor is megpróbálták lefuttatni velem a cooper tesztet, hogy legalább a minimum szintet hozzam, de nem ment. Végül felmentést szereztem, nehogy megbuktassanak tesiből, hisz a többi jegyem mind kiváló volt.
Ma pedig, nemhogy simán lefutom a coopert, de még szeretem is, és embereket oktatok mozgásra, akik engem nézve megkérdezik, hogy én gyerekkoromban is tornász voltam-e.
Ez számomra annak a bizonyítéka, hogy sosem késő újraírni, kik vagyunk, és mire vagyunk képesek.
Én abból indultam, hogy ügyetlen vagyok testnevelésből, és abból, hogy nem tudok kiállni emberek elé beszélni a nélkül, hogy ne kezdene remegni a hangom. De volt egy álmom, hogy megtalálom azt a munkát, amit szívvel-lélekkel tudok végezni, és az lesz a munkám.
Nem azért kerültem erre az útra, mert ügyes voltam, hanem mert nem adtam fel hinni.
Szeretném, ha Te is elhinnéd:
Nem számít, honnan indultál. Nem számít, mit mondtak rólad. Nem számít, hogy elég jónak hitted-e magad, nem számít, milyen címkéket ragasztottak rád, milyen jegyeket kaptál. Nem számít, mennyire érezted magad kicsinek, gyengének vagy alkalmatlannak.
Ha neked is van egy régi, eltemetett álmod, legyen az kicsi vagy nagy, ne add fel!
A kérdés nem az, hogy mi volt. A kérdés az, hogy ma miben hiszel magaddal kapcsolatban? És hogy minden kételyed ellenére megteszed-e azt a lépést előre.
Mert a történetek nem ott kezdődnek, amikor már sikerül. Az enyém sem ott kezdődött.
A történet ott kezdődik, amikor még remeg a térded, vagy a hangod, vagy mindkettő, még bizonytalan a lélegzeted, még keresed az önazonosságod, az erőd, még azt sem tudod, elég leszel-e, sikerülhet-e… és ennek ellenére mégis teszel egy lépést előre, másnap egy újabbat, és egy újabbat.
Ha van egy vágyad, hidd el, hogy lehetséges, hidd el, hogy nincs későn, hidd el, hogy érdesem! Hidd el, minden nap!
Áldott adventi készülődést kívánok Neked ezzel a 2 éve Indiában készült képpel, ahol épp a tériszonyomat küzdöttem le azért a vágyért, hogy én szeretnék tudni Aeriel jógázni.☺️🎄 "N.K."
Öleléssel,
Kriszta
