17/12/2025
Egy világbajnokság margójára – 2. Változó lendületek ⏳
A felkészülés során az egyik legnehezebb dolog azt elfogadni, hogy a felkészülés, a teljesítmény, a fejlődés nem egyenletes vonalú ívben halad. Nem úgy működik, hogy edzésről-edzésre minden könnyebb és jobb lesz. Nehéz megsaccolni, hogy adott napon mire számíthatunk magunktól.
Az ember nap végén megérkezik az edzésre, próbálja az öltözőben hagyni az aznapi történéseket, gondokat és megérkeztetni magát lélekben, figyelemben is a terembe, ráhangolódni a bemelegítésre, a saját testére, a táncra, a partnerére, a csapattársakra, az edzőre, de van, hogy bizony egy elfeküdt nyak, egy fáradt kar, csak nehezen hagyja, hogy eltereljék róla a figyelmet, ahogy a civil élet gondjai is olykor utat törve beszűrődnek a parkettre.
Ez rontja a koncentrációt, s nemcsak saját teljesítményünkre van hatással, hanem a műfaj komplexitása miatt a többiekre is kihat.
Minden munkafolyamatnak kialakulnak „nem szeretem”-részei. Ezeknél gyakran megjelenik az előzetes szorongás, a rágörcsölés vagy az elnagyolt kivitelezés.
Van, hogy jó napra számítunk, majd egy váratlan hiba kizökkent – különösen akkor, ha edzői visszajelzés is érkezik rá. Ilyenkor könnyen bemerevedünk, rágörcsölünk, széthull a tartós figyelem és elindulnak a negatív automatikus gondolatok, mint egy felhangosodó kritikára, önostorozásra, önblokkolásra hangolt belső rádióadó, ami további hibákhoz vezethet minket. S a végén eljuthatunk egészen odáig, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le önmagunk alkalmasságáról.
Máskor épp az ellenkezője történik: fel sem tűnik, hogy hibázunk, belül rendben, jónak érezzük magunkat, majd egy edzői reakció hirtelen szembesít azzal, hogy ez most nagyon nem így volt. Ez kiválthat tagadást, felelősséghárítást, szégyent, szorongást vagy önbizalomcsökkenést is.
A verseny gondolata felerősítheti a feszültséget, hogy mi lesz a versenynapon idegen környezetben, versenydrukk állapotában, ha már itt a hétköznapokon sem tud az ember sokszor úrrá lenni a tudatán, a testén. A pontozóbírókat pedig nem érdekli, hogy ki milyen környezetből, nehézségekkel vagy állapotban, milyen felkészülési szezonnal a háta mögött érkezik a parkettra – csak az a 6 perc számít, amit ott és akkor a csapattól teljesítményként lát.
Nekem is idő kellett ahhoz, hogy felismerjem: a hibák és az edzői kritikák nem engem személyemben minősítenek, hanem az aktuális teljesítményemről adnak visszajelzést. A fejlődést szolgálják.
Az önismeret és a tapasztalat segít kezelni ezeket a helyzeteket. Elfogadni a pillanatnyi állapotot, levonni a tanulságot, és törekedni a javításra. Tudatosítani: a hiba nem azonos velem – csak egy adott napi helyzetmérő! 🤍
Józan középen állás: nem kibillenni sem túl negatív, sem túl pozitív irányba!
Helyén kezelni mindent! 🧠
