01/07/2026
Július 1.
Ma van Semmelweis-nap.
Ma azokat ünnepeljük, akik akkor is dolgoznak, amikor a legtöbben pihenünk. Akik éjszaka, hétvégén, ünnepnapokon is ott vannak a betegágy mellett, akik nap mint nap emberéletekért viselnek felelősséget - mindezt sokszor megalázó körülmények között.
Köszönettel tartozunk minden orvosnak, ápolónak, mentősnek, szülésznőnek, védőnőnek, asszisztensnek, műtősnek, betegszállítónak, laboratóriumi dolgozónak, takarítónak és minden egészségügyi szakdolgozónak. Az ő munkájuk nélkül nincs működő egészségügy.
És éppen ezért nem szabad beletörődnünk abba, hogy sokan közülük túlterhelten, létszámhiánnyal küzdve, elavult infrastruktúrában, méltatlan körülmények között próbálnak helytállni. Nem az egészségügyi dolgozók hibája, hogy hónapokat kell várni egy vizsgálatra, hogy osztályok zárnak be, vagy hogy egyre nehezebb szakembert találni. Ők sokszor emberfeletti munkával tartják életben azt a rendszert, amely egyre nagyobb terhet rak a vállukra.
Semmelweis Ignác története erre különösen emlékeztet bennünket. Ő felismerte, hogy a kézfertőtlenítés életeket menthet, mégis kinevették, elutasították, megalázták. Életében nem kapta meg azt az elismerést, amelyet megérdemelt volna. Csak évekkel később bizonyosodott be egyértelműen, hogy igaza volt, addigra azonban ő már nem élhette meg a tudomány győzelmét.
Semmelweis öröksége arra tanít, hogy az egészségügyben nem a hiúságnak vagy a politikának, hanem a tudásnak, a bizonyítékoknak és mindenekelőtt az emberi élet védelmének kell elsőbbséget élveznie.
A legnagyobb tisztelet azonban nem a mai ünnepi beszédekben, nagy szavakban mutatkozik meg, hanem abban, ha az év minden napján olyan egészségügyet építünk, ahol a betegek időben ellátáshoz jutnak, az egészségügyi dolgozók pedig megbecsülést, megfelelő munkakörülményeket és kiszámítható jövőt kapnak.
Köszönöm minden egészségügyi dolgozónak a kitartását, a tudását és az emberségét!