Mesés Ildi

12/04/2026

https://www.facebook.com/share/18HAjyBVpR/

A választás gyakran visszatérő mesei próbatétel. A mesehősök is választanak. A mese az emberi autonómiát hirdeti, azt tanítja: a döntés a mi kezünkben van, és a felelősség is a miénk. Nem a végzet rángat minket, hanem a saját értékrendünk vezet.
„Azt, hogy az ember jó legyen-e vagy rossz, jámbor-e vagy gonosz, nem szabják ki előre az Égben; mert azt a Teremtő az ember szabad akaratára bízta, amint az írva van: Íme, eléd teszem a jót és a rosszat: válaszd a jót!” (Rossz szokások)
„Most válassz: inkább a mennyországot választod-e, vagy pedig annyi aranyat, amennyit elbírhatsz haza?” (Angyalbárányok) „Egyszer csak elágazott az út. Gondolkozott melyik úton haladjon…” (Csodaóra) „A fényes, aranyszőrű paripa, vagy a sánta gebe?" ( Aranyhajú királyfiak)
A népmesékben a jövő sosem a véletlen műve, hanem a válaszúton meghozott döntés eredménye, a hős jellemének legfőbb próbája, morális tükör. A mesehősök hiteles döntése kulcsként nyitja ki a jövőt, helyes választásaikkal kaput nyitnak az új életre. Ezzel minket is arra bátorítanak, hogy ne féljünk a választástól, higgyünk magunkban és a közösségeink erejében. Soha ne feledjük, részei vagyunk az egésznek, egy hajóban evezünk és mi vagyunk a hajó. A hős sosem választhat pusztán öncélúan: minden élőért, a világ rendjéért is felelőséggel tartozik.
Válassz! Utána-előtte mesélj. A mesehallgatás és mesélés minőségi idő, szavakból szőtt védőháló, szorongásoldó varázsszer, biztonságot és meghittséget adó minőségi idő. A népmesék didakszis nélkül mutatják meg a választásokban rejlő számtalan lehetőséget, a tudatosság fontosságát és a választások felelősségét.

A hivatkozott mesék a Népmesekincstár sorozat köteteiben olvashatóak. Kép: Krisztina Maros Illustration In: Bajzáth Mária: Én , senki, segítség. Népmesék a világ minden tájáról.

10/04/2026

https://www.facebook.com/share/p/1FtKhDKLF1/

CSILLAGSZEMŰ JUHÁSZOK

Sok megkeresés érkezik mostanában azzal kapcsolatban, hogy vajon a meseterápia és a mesék tudnak-e segíteni ebben a zaklatott, indulatokkal terhelt, nehezen elviselhető, fizikai és lelki tünetekkel is támadó helyzetben, amelytől így vagy úgy mindannyian szenvedünk, miközben a remény és a reménytelenség között hullámzunk.

Igen, tudnak.

Először is: a mesék segítenek megőrizni a józan ész logikáját, hozzákapcsolnak bennünket az egyetemes szellemi tanításokhoz, valamint egy mindenek fölött álló - vagy még inkább minden kultúrában érvényes - univerzális értékrendhez. Ha ez az összekapcsolódás stabil, mert mélyen megértettük az egyetemes szellemi tanítások igazságát, nyugodtan elköteleződhetünk a történetek alapjául szolgáló bölcsesség mellett, rábízhatjuk magunkat az ebből táplálkozó tisztánlátásunkra. Ugyanakkor indulatok és azonosulás nélkül megérthetjük - elfogadni nem szükséges - mások szempontjait és értékítéleteit is. A tájékozódás lehetősége mindenki számára adott, a felelős, indulatok és érzelmek nélküli döntés pedig ezekben a napokban különösen fontos. Pontosan tudható, mi a jó, mi a rossz, mi a zsarnokság és mi a szabadság, mi a sorsa annak a királynak, aki elvárja népétől, hogy ha tüsszent, egyszólamban hallatszódjon az egész országban az "adjistenegészségére". Nem egyetlen csillagszemű juhásznak kell most megoldania a megoldandót, hanem egyszerre nagyon-nagyon soknak.

Másodszor: a mesék abban is segítenek, hogy a belső középpontunkban tudjunk maradni. Úgy, ahogy a csillagszemű juhász is teszi. Megtanítanak vagy akárcsak figyelmeztetnek bennünket arra, hogy negatív tendenciákra adott reflexióink ne szerezzenek hatalmat felettünk, ne írják felül valóságtapasztalatunkat, és ne befolyásolják szóbeli és írásbeli megnyilvánulásainkat. A csillagszemű juhász, célja elérésének pillanatában, könnyedén ki tudja mondani a tőle addig hiába erőszakolt mondatot, ami aztán véget is vet a zsarnokságnak.

Harmadszor: mindaz, ami napjainkban történik, egy magasabb szerveződésű nézőpontból is megérthető. Ez pedig az élet tiszteletének nézőpontja. A mesék pontosan tudják, mit jelent ez a két szó: élet és tisztelet. Ha valakinek nehezen értelmezhető az "univerzális értékrend" fogalma vagy nehezen megy az indulat-és érzelemszabályozás, még mindig marad ez a harmadik lehetőség. Az élet tisztelete nem azzal kezdődik, hogy háború vagy nem háború. Az élet tisztelete az, amikor gondoskodunk a kedvező feltételekről annak érdekében, hogy minden élet a maga teljességében és szépségében kibontakozhasson, és nem feledkezünk meg a folyamatos, lelkiismeretes, odaadó gondozásukról a továbbiakban sem. Nem hagyjuk magukra a szenvedő, károkat elszenvedő életeket, és egyenlő esélyeket teremtünk mindegyik számára, legyen szó emberről, állatról, növényről. Az élet tisztelete szolgálat is egyben.

Elfeledett működésmódok ezek, emlékezzünk rájuk, sok munka vár ránk.

02/04/2026

https://www.facebook.com/share/1HPHzbW5iW/

24/03/2026

VÍZ VILÁGNAPJA
A víz a népmesékben nem csupán egy természeti elem, hanem az élet -halál, a megújulás, a megtisztulás, a termékenység szimbóluma is. Kulcsfontosságú fordulatokat hoz a hősök életében, legyen szó gyógyításról vagy akadályokról.
Az élet vize feltámasztja a halottat, meggyógyítja a betegeket. A világszép nádszálkisasszony, a háromágú tölgyfa tündére, tojásból született leány mesékben a lányok amikor életre kelnek, első szavukkal rögtön vizet kérnek, a víz nélkülözhetetlen a létezésükhöz.
A vizeknek saját urai és lakói vannak, akiknek hatalma van a földi halandók felett. Erejük hatalmas, természetük változatos. Víziapó, Víz tündére, a Halak ura, Vizek királya, jutalmazhat, büntethet, alkut és üzletet köthet az emberekkel, életet adhat vagy el is vehet.
A kismalacok forró vizet öntenek a kopaszra, a hét kecskegidát elnyelő farkast, a pallón vitatkozó kecskéket elsodorja a folyó. A gonosz boszorkányt, árulót/álhőst, Ifritet a mesék gyakran úgy büntetik meg, hogy egy hordóba-palackba zárják, amit aztán a folyóba vagy a tengerbe vetnek. Itt a víz elnyeli a rosszat, és messzire viszi a birodalomtól, megtisztítva a közösséget a bűntől. A Varácsecset kapzsi-mohó császárát elragadja a tenger, a buta óriás a folyó mélyén bűnhődik.
Az Óperenciás-tengeren átkelni, tiszta forrást keresni, a szemetes kút vizét megtisztítani, a víz mélyére szállni, a szomjazó állatnak adni az utolsó korty felét, esőt varázsolni a kiszáradt vidéknek, vagy olyan mesét mondani, amitől felforr az aranyvíz, tehát szót érteni a vízzel, a hős alkalmasságának próbája. Az 21.századi ember a mikroműanyaggal szennyezett óceánok, az apadó kutak, a sivatagosodás, a vízkészleten való osztozkodás kihívásávaival néz szembe, és azzal, hogy tud-e olyan narratívát mondani, ami megérteti, hogy a vízhez való viszonyulás minősége az emberiség globális próbája. A népmesék segítenek aktiválni azokat az érzelmi kódokat- viselkedési mintákat, amelyeknek segítségével a vízre erő-és életforrásként, az emberiség közös, nélkülözhetetlen, megőrzendő kincseként tekinthetünk.

A Népmesekincstár sorozat kapcsolódó meséi:
A gólyává lett ember (In: Itt vagyok ragyogok)
Apám lakodalma, Két kecske találkozott egy pallón (Pont, pont vesszőcske)
Vízapó jót***e és büntetése (In: Járom az új váramat)
A buta óriás; A varázsecset (In: Így megyek az iskolába)
A halász és az ifrit (In: Én, senki,segítség)
Kell-e a nádnak eső; A Göncöl csillagai (In : Erdők mezők népmeséi)
A pöstyényi leánykút; Az emberjavító szenteltvíz (In: Kerek élet fája)
Az illusztráció Simonyi Cecília munkájának részlete, a Víziapó jót***e és büntetése című meséhez. (In: Járom az új váramat)

15/03/2026

Mit mesélek március 15-én?
Azt mesélem, hogy minden időben élnek bátor, igaz emberek, akik hisznek a szabadságban, és abban, ami a legerősebb a világon.

Egyszer egy cár meg akarta tudni, mi a legerősebb a világon. Aki megmondja, annak fele birodalmát ígérte. A cár szavait kihirdették. Kilenc ember gyűlt össze nála: egy molnár, egy ember, akinek a háza leégett, egy halász, egy kovács, egy hadvezér, egy legény, egy kereskedő, egy simanyelvű udvaronc, és egy kopasz. Az uralkodó mindegyiknek felt***e a kérdést:
– Mi a legerősebb a világon? Igazat szóljatok!
A molnár azt mondta:
– A szél mindennél erősebb, a malomköveket is ő forgatja. Ha a szél nekibőszül, a szélmamalom szárnyait is összetöri.
Az az ember, akinek a háza leégett vitába szállt a molnárral:
– A szél hamar elfárad és leül. Ha a malom szárnyai összetörnek, nem nagy kár, ki lehet javítani. De a tűznél nincs erősebb. Nekem az egész házamat minden vagyonommal együtt elégette, csak port és hamut hagyott maga után.
A halásznak nem volt kedvére ez a beszéd. Ő azt mondta:
– A tűz, ha leégett megszűnik. A tűznél erősebb a víz. Láttátok-e tavasszal, hogyan árad a víz, hogy még a malom zsilipjét is átszakítja, sőt még a tóból is kitört? A víz a legerősebb.
A halásszal vitába szállt a kovács:
– A víz csak tavasszal erős. A nyári forróságban kiszárad télen pedig megfagy. A vas mindennél erősebb. A vasbalta elvágja a tölgyet az acélszerszám tüzet csihol, a vaskard az urak fejét is levágja.
A hadvezér erre felugrott:
– De hiszen a vas megrozsdásodik…Senki sincs erősebb a vitéz katonánál. Az én katonáim az ellenséges seregeknek is ellenállnak. ha nincsenek az én katonáim, akkor ki védi meg az országot? A katona a világon a legerősebb.
A legény nagyot nevetett, úgy mondta:
– Akármilyen erős is legyen a katona, a szép leány csak magához édesgeti. A szép leány egyedül a nézésével egy egész regiment katonát bolondít meg, egyetlen pillantásával még a cárt is megszédíti.
A kereskedő elhúzta a száját:
– A szép lányt pénzzel meg lehet szerezni. Ha pénze van, a bolond az urat is megelőzi, pénz nélkül az úr is megbolondul. Pénzért a pap, akár kétszer is összead. pénzzel minden ajtó zárját ki lehet nyitni, a rabló is bejut a paradicsomba. Pénz nélkül a cár sem uralkodhat. A pénz a legerősebb.
Az udvaronc ellentmondott a kereskedőnek:
– Igaz, hogy szinte mindent meg lehet kapni pénzzel, de ha nincs pénz, akkor azt meg kell szerezni, még pedig sima nyelvvel. A simanyelvű elcsábítja a harcost, de még a szép leányt is. Sima beszédével egyik kereskedő becsapja a másikat, a talpnyalók jónak mutatják a hatalmasokat, a hatalmasok leigázzák a népet. A sima nyelv beszéde tarja fenn a birodalmakat. Semmi sincs erősebb a sima nyelvnél.
A kopasz nem szólt egy szót sem. A cár tőle is megkérdezte:
– Te kinek adsz igazat? Miért hallgatsz, tán nem tudod mi a legerősebb a világon?
– Szerintem mindennél erősebb az igaz szó. Az igaz szó metszőbb a szélnél, forróbb a tűznél, a tavaszi víznél jobban kiárad, mindenen áttör. Az okos szó élesebb a vasnál, erőt ad a harcosoknak, a gyengéket megerősíti, a szép lányokat megokosítja. A kereskedők minden hasznukat odaadják, hogy az igaz szót megsemmisítsék. Ha az igaz szó leleplezi a hazug hazugságait, ki fog hinni az udvaronc szavainak? Az igaz szó nem rozsdásodik, vízben el nem süllyed, föld el nem takarja, évszázadok el nem avítják. Igaz szó nélkül a nép széthullik. Cár, ha a te szavad igaz, akkor teljesedik az ígéreted, és a fele birodalmad nekem adod.
A cár nyelve még a talpnyalóinál is simább és hazugabb volt, semmit sem adott a kopasznak, sőt tömlöcbe vet***e. De a szegény nép, meghallotta a kopasz válaszát, az igaz szóra hallgatott. A hazug cár országát elfoglalták, a cárt pedig egy messzi tenger szigetére száműzték. Jegyezzétek meg: semmi, de semmi sem erősebb a világon az igaz szónál.
A csuvas mese forrása: Bajzáth Mária(vál.) (2017): Mi a legerősebb a világon? 400 találós kérdés és talányos mesék a világ minden tájáról. Kolibri Kiadó, Bp. pp. 78-81

24/12/2025

Luzsi Margó történetetével kívánok szeretetben gazdag Karácsonyi Ünnepeket!

Volt egyszer a világon egy király. Nagyon kíváncsi király volt, hát tudni akarta, mennyien laknak a birodalmában. Elhatározta, hogy minden embert lajstromba vesznek az írnokai, aztán megszámolják hányan is vannak? Hírnökök vitték szét a parancsot, minden városba, minden faluba: aki, ahol született, családjával együtt menjen oda, ott lesz az összeírás.
Élt akkoriban a birodalomban egy szegény ácsmester. Meghallotta ezt a parancsot, elment haza. Így szólt áldott állapotban lévő feleségéhez:
- Kedves feleségem, Mária! Nézd, mit parancsolt a király! El kell mennünk Betlehembe. Mire a kisbaba megérkezik, már ott leszünk, s jó emberektől majd szállást is kapunk. De nézzed csak, vettem ezt a széles hátú szamarat, ezen majd kényelmesen ülhetsz. Lassú léptű, óvatos járású, ne félj, biztonságban leszel. S hát jó az Isten, vigyáz ránk, hogy a gyermek békében szülessen.
- Jól van kedves férjem, József. Ha úgy mondod, legyen úgy.
Azzal Mária felült a szamárra, és elindultak. Este volt, mire Betlehembe érkeztek. A város szélén volt egy fogadó, József bekopogott.
- Jó emberek adjatok szállást. Nézzétek, a feleségem várandós, megpihennénk.
- Eredjetek innen Isten hírével, nincs nekünk helyünk egy embernek sem. Asszonynak, szamárnak még úgy se. Van a városban más fogadó, keressetek ott helyet!
Mentek tovább. Találtak egy másik fogadót.
- Jó emberek! Adjatok szállást, legalább az asszonyomnak. Lássátok, kisbabát vár.
- Eredjetek innen! Mit képzeltek? Majd még itt születik meg, aztán sírásával felveri a fáradt utasokat!
Mentek tovább. De ahány helyre bezörgettek, mindenünnen elzavarták őket.
Volt ebben a városban egy gazdag kovács. Volt mindene. Háza, barma, szolgája rengeteg. És volt egy gyönyörűszép kislánykája is. Mégis szomorú volt a kovács, odaadta volna házát, barmát, kincsét, gazdagságát, ha a kislányát valaki meg tudta volna gyógyítani. Mert ennek a leánykának mindkét keze csuja volt. Bénán lógott az oldalán. Nem tudott vele, se ölelni, se simogatni, se egy pohár vizet elvenni, se egy karéj kenyeret megkenni. Ennek a kovácsnak a háza éppen a város legszélén állott, ez volt az utolsó ház. Ide is bezörgetett József.
- Kérlek, szánj meg minket, engedj a házadba!
- Jaj, jó ember. Nálam, még az ágyfiókban is szállóvendég van. Nincs hová tegyelek se téged, se a feleséged. Eredj, keress magatoknak máshol helyet! – mondta a kovács.
Hát akkor előbújt a háta mögül a csujakezű kislánya. Odament Józsefhez.
- Bácsika! Bácsika! Figyelj rám. Gyere énmögöttem. Mutatok neked egy barlangocskát. Édesapámé, itt van nem messze a város szélétől. Istállónak használjuk. Van benne tehénke, bárányok, borjak… jó melegre belehelték, nem fogtok fázni. A széna friss, puha, illatos. Ma hordta be édesapám. Jó lesz nektek, meg a kis babának is, ha megszületik.
Azzal a kislány előrement és mutatta az utat. Úgy volt, ahogy mondta. Az istálló meleg volt, a széna friss és illatos.
József és Mária hálát adott Istennek a szállásért, megköszönték a kovács kilányának a segítséget.
Eljött az éjszaka, és a szegény ácsmester felesége egy gyönyörű kisfiúnak adott életet. Amikor megszületett, olyan fényesség támadt a sötét barlangban, mintha ezer misegyertyát gyújtott volna valaki. De még a barlang fölött is megfényesedett az ég, mert egy ragyogó csillag állt meg fölötte.
Másnap reggel a kovács csujakezű kislánya, hamar kiszökött az ágyból, szaladt egyenesen a barlang felé. Ment be a barlangba, nézte a csepp babát a jászolban. Mária ott ült mellette.
- No, gyere ide kislány, nézd meg őt közelről is – hívta a leánykát. – Gyere kedvesem, vedd a karjaidba, nézd, odaadom neked.
- Jaj, nénike! Nem tudom én a karjaimba venni, látod, csuja kezem van. Mind a két karom lóg. Mióta megszülettem így van ez. Szeretném én ölelni magamhoz, de nem tudom.
- No, ne félj! Gyere kedvesem, ne törődj semmivel! Ülj ide mellém és vedd karjaidba Szent Fiamat, kicsi Jézuskámat.
Azzal Mária maga mellé ült***e a kovácsmester csujakezű kislányát, és karjaiba t***e kicsi fiát, Jézuskáját. S csudák csudájára a kislány ölelte a szép kicsi bubát, ringatta és énekelt neki.
- Nénike! Nénike, nézd, ringatom, ölelem a kis Jézuskát – potyogott a könnye, s nevetett egyszerre.
Aztán megéhezett a Kisjézus, Mária vette ölébe a gyermeket, és megszoptatta.
A kislány, pedig futott, rohant haza.
- Édesapám! Nézze! nem vagyok már csujakezű. Tudok, ölelni, simogatni, kenyeret kenni, pohár vizet adni. Nézze édesapám! Szállnak a karjaim.
Elmesélte a kovácsmesternek mi történt. Akkor a kovácsmester nagyot sóhajtott és így szólt:
- Jaj, ha tudtam volna, hogy ő Mária, adtam volna szállást néki éjszakára! Inkább, én feküdtem volna istállóba, nemhogy Szűz Mária s az ártatlan Jézuska.
Akkor aztán sajtot, vajat, meg egy kis túrócskát kötöttek batyuba. Egy kivajazott köcsögbe, édes mézet t***ek, és úgy mentek vissza a barlangba a Szent Családhoz. Mikor beléptek a barlangba, letették ajándékaikat, és leborulva imádták a kicsi Jézust.

(magyar mese)
Forrás: Luzsi Margó: Mesélj nekem szeretetről és jóságról. A történetet a Bő kovács balladája nyomán mesésít***e Luzsi Margó.

22/12/2025

https://www.facebook.com/share/1D7raDCQw4/?mibextid=wwXIfr

FOGADJÁTOK SZERETETTEL KARÁCSONYI AJÁNDÉKUNKAT!

A MESE folyóirat minden száma ajándékba készül, de ha van ilyen, hogy „legajándék”, akkor ez most az. Nagy örömmel nyújtjuk át Olvasóinknak meglepetésünket: művészeket kértünk meg arra, hogy legyenek segítségünkre az ajándékékozásban, mégpedig úgy, hogy mutassák meg nekünk szeretett meséiket. Ezek a történetek többségükben jól ismertek, kivételességüket azok a szavak adják, amelyekkel szívbéli gazdáik útjukra bocsátották őket.

Meséjét és a hozzá fűződő gondolatait megosztotta velünk:

ÁFRA JÁNOS költő, szerkesztő, műkritikus; BARÁTH ZOLTÁN színművész, rendező, színháztörténész; BUMBERÁK MAJA mesemondó, storyteller; DÁNIEL ANDRÁS grafikus, illusztrátor, író; DEMÉNY ANDREA illusztrátor, könyvtervező; GULYÁS ANNA néprajzos, énekes, mesemondó; HOPPÁL MIHÁLY néprajzkutató, festőművész; JURONICS TAMÁS táncművész, koreográfus, rendező; KLITSIE-SZABAD BOGLÁRKA néprajzkutató, mesemondó; KOLTAI RÓBERT színművész, filmrendező; KŐ BOLDIZSÁR képzőművész; KUSPER JUDIT Dr. habil. irodalmár, egyetemi docens; ROSTÁS BEA PIROS szobrászművész, festőművész; SZAKONYI NOÉMI filmrendező és producer; SZEMADÁM GYÖRGY festőművész, filmrendező.

Az illusztrációkkal kapcsolatban RÉVÉSZ EMESE művészettörténészhez fordultunk segítségért, aki különleges lehetőséget ajánlott fel: választhattunk a IV. Budapesti Illusztrációs Fesztivál Fiction, gyermek és ifjúsági művek projektjéből. Tizenhét művészt szólítottunk meg, akik első szóra örömmel és önzetlenül pro bono publico, anyagi ellenszolgáltatás nélkül bocsátották rendelkezésünkre képeiket, s azt is elmondták, mit jelentenek számukra a mesék.

Illusztrátoraink:

BARANYAI ANDRÁS illusztrátor, képzőművész, festőművész; BÓDOR GERGŐ illusztrátor, „Kurafi” tetoválóművész; DEMÉNY ANDREA illusztrátor, könyvtervező; GYURKÓ NOÉMI grafikus, illusztrátor, képzőművészet-terapeuta és metamorphoses meseterapeuta; HERBSZT LÁSZLÓ grafikus, illusztrátor; KÁPOSZTÁS JUDIT grafikus; KHOR FRUZSINA animációs tervező, illusztrátor; KÜRTI ANDREA festőművész, illusztrátor; LÁSZLÓ VIKTOR illusztrátor, tájépítész mérnök; MIKLYA EMESE illusztrátor, óvodapedagógus; MOLNÁR JACQUELINE illusztrátor; NEMES ANITA illusztrátor; ROFUSZ KINGA animációs filmes, illusztrátor; SZABÓ SZABOLCS, tervezőgrafikus, illusztrátor; SZIMONIDESZ HAJNALKA illusztrátor; TAKÁCS VIKTÓRIA író, illusztrátor; TRÁZSI IVETT, illusztrátor

Igazi karácsonyi dal a nagyecsedi csillagjárás dala, amit TILKI KATI varázslatos hangján hallgathatunk meg.

2025 decemberében ezzel a lapszámmal kívánunk békés, boldog ünnepeket minden kedves Olvasónknak!

A MESE folyóirat szerkesztői: Luzsi Margó, Boldizsár Ildikó, Hunya Csilla, Komló-Szabó Ági, Csörgő Zoltán, Tömösközi Péter.

A lapszám ingyenesen letölthető innen: 👇🙏

12/07/2025

Hatvanegy könyv, mesegyűjtemények, saját mesék, meseelméleti könyvek. Mesék a felnőtté válásról, életválságokról, férfiaknak nőkről, nőknek férfiakról, testvéreknek, anyákról, apákról, boldog öregekről… az élet csodáiról. Mindegy, hol van, színpadon, képz

01/07/2025

Nyári szünidő alatt is lehet tartalmas a délelőtt!🌞
Foglalkozások 4–10 éves gyermekek részére a nyári szünetben csütörtökönként 8:00-12:00 Orosházán!☺

Anya, ha ÉNIDŐT szeretnél,
Gyerkőcödet hozzánk is vihetnéd!
Mesélünk, zenélünk, barkácsolunk,
Tornázunk, nevetünk, NEM UNATKOZUNK!
Ha kreatív vagy, itt a helyed,
Szeret***el várunk, JELENTKEZZ!

Jelentkezési határidő: szerdánként 12:00
Jelentkezés és további információ az első hozzászólásban található linken érhető el!
A létszám korlátozott!😉

08/06/2025

Jöjjön mindenki a Mesék éjszakájára június 14-én!
Országszerte több helyszínen várják a mesehallgatókat. Izgalmas elképzelni, hogy ezen a hétvégén egyszerre szólalnak meg a mesék!
1. Baja - június 14. 18:00 - Sugovica part https://facebook.com/events/s/mesek-ejszakaja-bajan-kertek-e/1839095099967607/
2. Békés- június 13. 17:00- Püski Sándor Könyvtár https://bekesmatrix.hu/cikk/111258_mesek_ejszakaja_bekesen
3. Esztergom - június 14. 17:00 - Kaleidoszkóp ház https://fb.me/e/5zbWgp6Zk
4. Monorierdő - június 13. 17:30 - Közösségi Színtér és Könyvtár https://fb.me/e/iASjpCEzw
5. Noszvaj – június 21 19:00 – Barlanglakások https://www.facebook.com/share/p/16d3Vwmvmz/
6. Páty- június 14 – Pincenapok
7. Szigetbecse – július 4. 18:00 - Faluház https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid02SQGhzdiZ2d7PVNLVjjytbMAMSu9cBRkPeBKHh1DFc6bPkWFBoiynL8bzYaey2KBFl&id=100064666694925
8. Vanyarc- június 14. 10:00– Csíki Porta https://fb.me/e/4AJ7Y1XLY
9. Veresegyház – június 13 - Pszichokikötő https://www.facebook.com/events/s/mesek-ejszakaja-veresegyhaz/1338858303888816/
10. Veszprém - június 13. 19:00 - Íródeák udvar https://facebook.com/events/s/mesek-ejszakaja-mesek-felnotte/1062194222639383/
11. Zalaegerszeg- június 13. 17:30 - Deák Ferenc Megyei Könyvtárban
12. Nagykovácsi -június 14. 18:00 - Kolozsvári utca padok
https://www.facebook.com/photo/?fbid=10227054158049829&set=a.3312606063940
13. On-line-június 14. 18:00 - regisztrálni: gyöngyö[email protected]
https://mail.google.com/mail/u/0/?tab=rm&ogbl /WhctKLbfJqhTLGtFkNQNSSTQpFXHnlNNDnNrqpchlTkvJCqSkmRkBqgFLLvGrrlnMtKbSLV?projector=1&messagePartId=0.1
14. Szeged -június 14. 20:00 - Vörösmarty utca 3

29/05/2025

Mese a TÜRELEM fontosságáról. 🥰

Türelmetlen, elégedetlen, dacos, durcás gyermek, aki nem hajlandó együttműködni, semmi sem jó neki. Mindenre hamar ráun, nem találja fel magát, mindig mástól várja a segítséget. Ismerős?

Sajnos a rohanó világunkban nemcsak a gyermekekre jellemző a türelmetlenség, hanem ránk, felnőttekre is. Azonnal kell minden. Ha pedig elérjük és megkapjuk, máris elveszíti értékét, és abban a pillanatban már a következő dolog után sóvárgunk.

Jószívvel ajánlom Az elégedetlen című mesét.
Fejlesztési területek: türelem, szorgalom, együttműködési, szociális készség

Az elégedetlen
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, a törzsfőnök fia, aki igen szeszélyes volt. Folyton változott a kedve, fárasztotta minden munka, minden játék és mindenki, aki csak körülötte volt. Folyton elégedetlenkedett, habár mindene megvolt.
Egy tavaszi napon a fiú, akinek Vinasua volt a neve, leült egy zöld mezőn. A szellő édes illatokat fújt felé. A kisállatok, akik hosszú téli álmukból ébredeztek, épp ekkor merészkedtek ki először az odúikból. Minden élőlényt felvidított a langyos napsugár.
De Vinasua nem osztozott a többiek örömében, csak ült rosszkedvűen, s egyre ásítozott.
Hirtelen felerősödött a szél susogása, s a fiúnak úgy tűnt, mintha a suttogás szavakat formálna:
A Kívánságok Szele vagyok!
A Kívánságok Szele vagyok!
Fiam, mit kívánsz?
Fiam, mire vágysz?
- Bárcsak ne unatkoznék ennyire!- mondta a fiú. -Nem szeretem, hogy ilyen enyhe a tavaszi nap. Szeretném, ha olyan erősen sütne, hogy égetné a bőrömet. Szeretnék a patak vizében úszni, nem csak itt üldögélni és illatokat szaglászni, mint valami lány! Azt szeretném, hogy nyár legyen.
- Bizonyos vagy benne, hogy valóban azt kívánod, azon nyomban nyár legyen? - kérdezte a Kívánságok Szele.
- Egészen bizonyos. – felelte Vinasua. Akkor a Kívánságok Szele még erősebben kezdett fújni. Felkapta a fiút, s mint egy forgószél, pörgette, forgatta iszonyatos sebességgel. Órákon, nappalokon, éjszakákon, heteken, hónapokon át forgatta, még csak nyár nem lett.
Mintha mély álomból ébredt volna, Vinasua kinyitotta a szemét. Melegen sütött a nap, mindenütt zöldelltek a növények. A közeli patakban kristálytiszta víz csörgedezett. Vinasua hallgatta, milyen csengőn-bongón folyik a patak, mintha egy lány kacagását hallotta volna. Meg akart fürödni de aztán így szólt:
- Elég fárasztó lenne levetkőzni. És különben is, nincs hozzá kedvem.
Nézte, ahogy a nap sugarai megcsillannak a vízen: úgy csillogott a patak, mint egy tükör. Aztán ásítozni kezdett. A víz egyre hangosabban zúgott, aztán ezt suttogta Vinasua fülébe:
A Kívánságok Kútja vagyok.
A Kívánságok Kútja vagyok.
Fiam, mit kívánsz?
Fiam, mire vágysz?
- Nagyon unatkozom!- panaszkodott a fiú. - Elegem van a napsugárból, ami a vízen csillog.
A nyár olyan egyhangú! Bárcsak ősz lenne, amikor kész az új sör, a barátok összegyűlnek és énekelnek, körbeülik a gőzölő asztalt, és késő éjszakáig táncolnak!
- De miért nem keresel magadnak társaságot, hogy együtt élvezzétek a nyarat? - kérdezte a Kívánságok Kútja.
- Mert nincs hozzá kedvem. -felelte a fiú csökönyösen. -Engem csak az ősz érdekel!
- Bizonyos vagy benne, hogy valóban azt kívánod, azon nyomban ősz legyen? - kérdezte a Kívánságok Kútja.
- Egészen bizonyos. -felelte a fiú.
Akkor egyszeriben úgy tetszett, mintha a víz kijönne a kútból: körbenyalábolta a fiút, mintha megkötözte volna., felkapta és pörgette-forgatta iszonyatos sebességgel. Órákon, nappalokon, éjszakákon, heteken, hónapokon át forgatta, míg csak ősz nem lett.
Sült szarvas illata szállt a levegőben. Egy nagy fatetős házban, a fészerben hosszú asztalok álltak megterítve, az asztalok körül rengeteg ember ült, akik a vadászat ünnepét ülték, és friss sört kortyolgattak. Mindenki énekelt és tréfálkozott, fiatalok idősek egyaránt. Az ebéd vége felé egy csapat zenész felhangolta a hangszereit, s a fiatalok táncra perdültek. Volt, aki kiment a szabad levegőre és pipára gyújtott.
A kerek hold, mint egy nagy pogácsa csillogott az égen.
Vinasua is kiment a fészer elé. Amikor valaki behívta, hogy táncoljon a többiekkel, ingerülten legyintett, s e szavakkal küldte el az illetőt:
- Nincs kedvem táncolni! - És ásítozni kezdett, mintha minden fárasztaná.
A hold kerek arca egy szempillantás alatt elsötétült, és a felhők mögé bújt.
Esni kezdett az eső. Akik a szabadban voltak, nevetve futottak be a házba, s ittak még egy pohár sört, hogy megszáradjanak (legalábbis így mondták), vagy táncolni kezdtek, hogy elfelejtsék a váratlan zivatart. Vinasua tovább lógatta az orrát az esőben, ami egyre kitartóbban esett. Nem volt erős zápor, de a kitartó csöpögés, mintha folyvást ugyanazt ismételgette volna:
A Kívánságok Esője vagyok.
A Kívánságok Esője vagyok.
Fiam, mit kívánsz?
Fiam, mire vágysz?
- Halálosan unatkozom! -kiáltott fel a fiú. -Elegem van ezekből az emberekből. Egyedül szeretnék lenni egy szép havas hegyen! Hóborította lejtőn szeretnék síelni! Igen, bárcsak tél lenne!
- Bizonyos vagy benne, hogy valóban azt kívánod, azon nyomban tél legyen? -kérdezte a Kívánságok Esője.
- Egészen bizonyos -felelte a fiú.
Akkor az eső még erősebben kezdett esni, és becsavarta Vinasuát, mintha lepedőbe tekerte volna, felkapta, és pörgette-forgatta iszonyatos sebességgel. Órákon, nappalokon, éjszakákon, heteken, hónapokon át forgatta, még csak tél nem lett.
Vinasua egy hegytetőn találta magát, lábán egy pár síléccel. Szédítő sebességgel siklott le a puha hófehér havon. Egy ideig nagyon jól érezte magát, hallgatta, ahogy fütyül mellette a szél. Száguldott le a behavazott partig. Kétszer felment, és kétszer újra lesiklott. Aztán azt gondolta magában:
„Elfáradtam. Minden csúszás ugyanolyan. És hideg is van. Tetőtől talpig átfagytam.”
Akkor meghallotta, hogy hatalmas mennydörgés közeledik felé. Csodálkozott, hiszen az ég tiszta kék volt.
„No, és ha lavina jön? -gondolta. - Már csak az kéne! Milyen barátságtalan évszak a tél! Bárcsak megint azonnal tavasz lenne!”
Az ég egyre erősebben zengett. De valóban nem mennydörgés volt: lavina görgött le a magasból, s közben a dörgés szavak formálódtak:
A Kívánságok Lavinája vagyok.
A Kívánságok Lavinája vagyok.
Fiam, mit kívánsz?
Fiam, mire vágysz?
-Mindig csak ugyanazok a szavak! -kiáltott a fiú dühösen. -Miért is akarod, hogy bármit is kívánjak, ha nem azért, hogy a dolgok megváltozzanak, mikor már nem úgy mennek, ahogy szeretném? Elegem van abból, hogy úgy bánnak velem, mint egy szeszélyes kisgyerekkel. Szeretnék… szeretnék idősebb lenni. Bárcsak öregebb lennék!
Alig ejt***e ki az ifú ezeket a szavakat, a lavina felkapta, belegombolyította egy nagy kupacba, s pörgette-forgatta iszonyatos sebességgel. Órákon, nappalokon, éjszakákon, heteken, hónapokon át forgatta, meg sem állt, végül egy kút fenekére t***e, amit egy hegycsúcs vett falként körbe.
Minden szürke volt, akárcsak a földön fekvő kövek. Vinasua leült az egyik kőre, a haja fehér volt, hosszú fehér szakálla a mellét verdeste. Megpróbált felállni, de a lába nem bírta el. Lenézett a kezére: ujjai soványak és ráncosak voltak.
- Öreg vagyok! Lehetséges, hogy ilyen gyorsan elrepült az idő? – kérdezte.
A Kívánságok Lavinája így felelt:
- Igen, sajnos lehetséges.
- És már nem lehet több kívánságom? -kérdezte Vinasua.
- Mit szeretnél kívánni? -kérdezte a lavina.
- Nem szeretnék sietni, szeretnék örülni az időnek úgy, ahogy jár, s mindennek, amit magával hoz.
A Kívánságok Lavinája erős szorításában megint megragadta a fiút, pörgette-forgatta, meg sem állt órákon, nappalokon, éjszakákon, heteken, hónapokon… és éveken át.
Vinasua megfiatalodott, s ott ült megint a mezőn, hallgatta a tavaszi szél suttogását. Épp olyan volt minden, mint azon a napon, mikor azt kívánta, bárcsak azonnal nyár lenne. Mintha semmi sem történt volna.
Vajon Vinasuárnak eszébe jutott-e akkor, milyen türelmetlen volt azon a távoli napon? Vagy teljesen elfelejt***e, hogyan pörgött-forgott végig az időn?
A történet erről már nem mesél nekünk. Senki sem tudja mi történt.
Csak azt tudjuk, hogy Vinasuából bölcs és türelmes törzsfőnök lett, akit mindenki szeretett és becsült.
Forrás: Carla Poesio, fordította: Érdi-Krausz Erika, Négy égtáj népmeséi, Kossuth, Budapest, 2011.