Anyautam

04/02/2025

Viszonylag sok segítővel találkoztam az elmúlt években. Volt aki csalódást okozott-de az is rólam szólt mert eltűrtem, nem szóltam, hagytam.

Nóri volt az első olyan ember aki nem akart átkeretezni semmit, csak validált és elfogadott.

Ő mondta minden alkalommal amikor találkoztunk:
- Dalma, tudod, hogy ez már megérne egy terápiát?

Így kis idő után terápiában mentem Zilahi Tímeához. Akit meg azért szeretek mert már nem találkozunk rendszeresen, mégis amikor “beugrok” egy kis támaszra, mosolyogva mondja, tudja Dalma….. persze, tudom. De most mégsem tudom a fókuszt oda tenni.
Most ez is elég jó. Ez a támasz is segít. Nincs nagy vihar.

De mindig jó kikötni egy stabil kikötőhöz, erőt gyűjteni az úthoz. Néha elég jó a part mellett hajózni, néha szuper a tenger közepén halászni.

A választás mindig az enyém. Az erőforrás bennem van, a segítők pedig körülöttem. Ahogy körülötted is. Ér segítséget kérni!

A határaim én magam vagyok.
Minden, amit elviselek, minden, amit elnézek, vagy eltűrök, rólam alkot képet a környezetem számára.
Az lesz az igazodási pont, a mérce.
Ez mutatja meg, mit gondolok magamról - és ezt fogják mások is gondolni rólam.
Ha én mindig alárendelőrök, mert soha nem hallathattam a hangom, és azt tanultam meg, hogy másokhoz igazodjak, idővel ez lesz a szerepem minden kapcsolatomban. Akkor is, ha igazából nem erre vágyom, ha szeretném a magam véleményét, az én szempontjaimat érvényesíteni. És akkor is, ha a környezetem sem szeretne mindig dominálni, dönteni, irányítani, de nincs más választása, és rááll erre a szerepre.
Ha én mindig irányítani, kontrollálni akarok, mert nem bírom a bizonytalanságot, arra tanultam rá, hogy senkiben ne bízzak, akkor idővel mindenki tőlem várja majd az iránymutatást, én leszek a felelős az amúgy közös döntésekért. Akkor is, ha szeretnék néha rádőlni valakire, mert már összeroppanok a súly alatt, és akkor is, ha mások minden lehetőséget próbálnak megragadni, hogy meghallgassam őket, vagy hogy levegyenek ebből a teherből.
Ezek a határok azonban belülről, magamból erednek. Mindig.
A saját magamról alkotott képemről. Arról, amit magamról hiszek, amit magamról megtanultam.
Sok-sok önmunka, hogy ezt a képet áalakítsam, és kellenek a társak, a tükrök, akik kitartóan mutatják azt a képet, amit szeretnék látni - és amit ők is látnak.
Ilyen tükör szerepem van nekem is egy-egy ülésen, és csoportmunkában. Ez utóbbiban minden csoporttagnak, aki előtt tiszta lappal állunk, és akinek valahogy emiatt gyakran őszintébben megnyílunk, mint a közvetlen környezetünknek.
A határok definiálnak engem - védenek, segítenek. De a határok rugalmasak is, mert változok én, változnak a lehetőségeim, a körülményeim, a kapcsolataim.

Ha segítségre van szükséged a határaid megtalálásában és meghúzásában, hívj, vagy írj messengeren!

05/01/2025

Két napja volt a második hosszabb futásom amivel a Pécs-Harkány távra készülök fel. Vonakodva álltam neki mert azok a gondolatok jártak a fejemben, hogy lassú vagyok, nem fogom bírni, nem tudom végigfutni. Motivációként írtam a kezemre, hogy fussam végig az egészet.

Majd futás közben azon gondolkoztam, hogy miért ne állhatnék meg? Miért ne tarthatnék szünetet? Miért csinálom ezt az egészet? Kinek tartozom elszámolással? Kinek akarok bizonyítani?

Magamnak. Mert meg akarom mutatni, hogy képes vagyok rá. Nem kell ehhez bántani magam olyan gondolatokkal, hogy lassú vagyok, nem vagyok képes. Lehet dicsérni is, hogy futok a hidegben, megcsinálom a távot, néhol nehezebben, néhol könnyebben.

Haladok. Megállok. Körbenézek. Levegőt veszek. Újra elindulok. Csak magam miatt. Mert szeretem magam. A bennem élő gyereket.

Te is megállsz néha?

20/11/2024

Ma egy imaginációs gyakorlattal zártuk a CBT képzést. Egy óra múlva a Bókay utcában volt találkozóm Dr. Nagy Krisztiánnal aki Ákos szájpadlását 1 éve zárta. Erre készültem már a nap második felében, gondolatban ott voltam már a 300m-re lévő épületben.

Behunyom a szemem, a légzésemre figyelek, hirtelen egy szirénázó mentőautó hangja zavar meg, bevillan a kép ahogy viszik Ákost a műtőbe, a szívemben érzem a szorítást amikor visszakaptam, még aludt, erőtlenül lógtak a végtagjai, pici arcocskája kipirosodva.

Mi lesz most? Mi fog történni? Hogyan fog enni? Meg tudom majd nyugtatni? Meddig fog fájni neki? Szépen össze fog forrni a szájpadlása?

Nehéz érzés a torkomban, szorítom a szemeim, nem akarok sírni. Szinte újraélem ahogy meglátom a félig nyitott ajtó mögött az örzőben aludni, fölötte két maszkos orvos figyeli, hogy szépen ébred-e. Érzem a karjaimban a súlyát, látom magam előtt a keserves sírástól meggyötört arcát.

Most gyenge vagyok én is. Erőtlenek a kezeim. Bizseregnek az ujjaim. Könny gyűlik a szememben. Újra élem a traumát. Ami az enyém. Amivel nekem kell dolgoznom.

A Hasadék nem csak 2-3 műtét vagy logopédiai foglalkozás. A Hasadék trauma. Legyen az a 19.héten megkapott diagnózis vagy a műtétek sorozata.

Foglalkozz vele, foglalkozz magaddal! Minden érzés valós, engedd meg, hogy érezd, adj teret azoknak. Nem leszel gyengébb, rosszabb szülő!

A Hasadék nem csak esztétikai probléma!

19/11/2024

Hogyan választasz pszichológust/ szakembert?

Már reggel is úgy ébredtem, hogy tele volt kérdéssel a fejem.
- Elég jól csinálom a dolgom?
- Tudok jól segíteni a hozzám fordulóknak?
- Elég felkészült vagyok?
- Mi szól rólam és mi másról?

A nap közepén megérkezett az érzés: kiért vagyok felelős? Keretek és határok, jött a válsz.

Az elmúlt 10 évben több szakemberrel kapcsolatban voltam, vagyok. Ezek egy része munkakapcsolat másik része személyes kapcsolat, azok ahol szerettem volna megtalálni azt aki meg tud tartani. Ahol változás jön. Ahol nem az az érzésem, hogy csak beszélgetünk.

Néha még átfut a fejemen, hogy miért nem mondtam, hogy nekem nem jó, vagy miért nem léptem ki egy “bántalmazó” szakember kapcsolatból. Miért nem ismertem fel a határaimat, miért hittem, hogy ami másnak jó az nekem is?

A változásnak meg kell történnie! Kinek kell felismernie, hogy hol vannak a nehézségek és az elakadások?

Honnan tudod, hogy jó helyen vagy?
Mersz kérdezni, hogy milyen terápiában jártas? Van-e végzettsége vagy csak hallott róla? Képzésben van és éppen gyakorolja az adott technikát?
Megkapsz minden információt vagy érzed, hogy valami nem oké? Mersz konfrontálódni vagy tovább lépni? Meg tudod húzni a határaidat?

Segítő beszélgetés vagy terápia? Mit szeretnél? Mire van szükséged? A keretek állandóak? A határok láthatóak vagy elmosódnak?

20/10/2024

Amikor megtudtuk, hogy Ákos hasadékos baba akkor az első gondolatom az volt, hogy ez az én hibám. Sokat stresszeltem, nem pihentem, nem szedtem elég vitamint…
Ezek a negatív gondolatok sunyi módon kúsztak a fejembe, behálózták a mindennapokat. A düh, harag, tehetetlenség érzése pedig mérgezte a lelkem.

Így utólag már látom az összefüggéseket, értem, hogy milyen kognitív torzításokat használtam évekig:
csak a negatív dolgokat hallottam, láttam, minden az én hibám volt, mindig KELL-ett.

Ma már nem kell. Már hallom és érzem a dícséretet. Már nem gondolom, hogy minden az én hibám.

De ehhez idő és segítség kellett. Egyedül nem ment volna. Magamra figyelni, tudatosítani az érzéseimet, megengedni, hogy átmenjenek rajtam, megvizsgálni és ítélkezés nélkül engedni tovább.

Mert a gondolataim nem én vagyok.

Már elég jó vagyok!

Te hogy vagy?

26/09/2024

Van ez a kevert szorongásos depresszió ami az enyém, ne kérjétek, nem adom! Évekig dolgoztam rajta amíg megértettem miért működők úgy ahogy. Miért nem ismerem a határaimat, miért vágytam úgy a kapcsolódásra és a szeretetre, miért szorongtam sok helyzetben.

“Kellett pár gyerek” ahhoz, hogy végre magammal is foglalkozzak, hogy ne csak kifelé legyen szép minden de befelé is. Az út nem könnyű, igencsak nehéz tud lenni, de érdemes végigjárni! Szerencse, hogy ezt sem kell egyedül!

Pár hónapja felkeresett Holló Bettina újságíró, hogy alakulóban van egy könyv ami nehezebb emberi történeteket fog össze, megmutatja, hogy a pszichés nehézségek, függőségek nem lenne szabad, hogy tabu legyen!

Ez a könyv ma megérkezett. 20 ember. 20 történet. Köztük az enyém is. Még simogatom és hálás vagyok magamnak, hogy nem adtam fel, Légrádi Nórának és Zilahi Tímeának, hogy tartottak amikor kellett!