07/08/2026
ANYA VAGYOK. ÉS MÉG?
Avagy: a legutóbbi anyakörön nem felejtettünk el bemutatkozni
A gyerekek előtt imádtam fesztiválokra járni. Ezért ha valahol röviden be kellett mutatkoznom, ezt mindig elmondtam magamról. Meg hogy bölcsész vagyok. Szeretek olvasni, művész moziba és koncertekre járni.
És ha most megkérdezik, ki vagyok?
Hát.
Vörös Eszternek hívnak. Van két kislányom.
Persze továbbra is szeretem a művészetet. Nem múlt el az élő zene iránti rajongásom sem. Csak éppen egyiknek sem adózom igazán – úgy öt éve. Nehéz azt mondani, hogy „én vagyok Eszter, aki koncertekre jár", amikor már alig emlékszem, mikor voltam utoljára.
Na jó, most hazudtam. A második várandósságom előtt, amikor már nem szoptattam, elmentem egyedül egy ingyenes koncertre, ahol még egy pohár sört is megittam. Fantasztikus volt! De akkor is…
Ha már nem csinálom azokat a dolgokat, amik korábban fontosak voltak, akkor mégis mit mondhatnék magamról? Ki vagyok én?
Amikor felteszem ezt a kérdést, elsőre mindig a családom jut eszembe. És ilyenkor azonnal elkezdek rágódni: csak ennyi lennék?
Hajlamos vagyok arra koncentrálni, hogy az anyasággal mi minden szorult háttérbe. És közben kevésbé veszem észre, mennyi mindennel gazdagodtam. Például:
Átlátom és összetartom az egész család életét. Többnyire fejben. (Jó, a Google Naptár is besegít.)
Képes vagyok két kis emberi lényt életben tartani. Etetni, ruházni, vigasztalni. Az esetek nagy részében meg tudom tartani őket az érzéseikben, még akkor is, amikor ez nagyon nehéz.
Tovább tudom adni azt, ami nekem fontos. A kíváncsiságot. A természet szeretetét. Hogy hibázni és bocsánatot kérni nem gyengeség, hanem az egyik legnagyobb erő.
És bár ez sem mindig könnyű, de: tudok segítséget kérni. (Persze ezt sem mindig. A hibázás képességét említ***em már?)
Korábban furcsálltam, amikor egy nő bemutatkozásként a gyerekeiről beszélt. Valószínűleg többször az is megfordult a fejemben: „csak ennyi?” Ma már tudom, hogy a „van két gyerekem" sokkal több, mint egy „csak".
KÉPLEÍRÁS (akadálymentesítéshez):
Egy napsütéses nyári napon hátulról látszik egy nő, aki háti hordozóban visz egy kisbabát, miközben kézen fogva sétál egy óvodáskorú kislánnyal egy zöld sövény melletti járdán. A nő szalmakalapot és virágmintás ruhát visel, a kislány színes ruhában és piros kalapban van. Mindhárman ugyanabba az irányba tartanak.
