Flóra Babett

06/09/2026

Milyen is ez? Vegyes!

Amivel nekem is elakadásom volt, azzal fordultatok hozzám a legtöbben. Együtt gyógyultunk belőle, kis és nagy lépésekben.

Aztán olyan kérdésekkel jöttetek, amikre a saját válaszaim éppen sikerült meghallanom a bensőmben. Együtt hallottuk a tiéteket és fejtettük meg, mit is jelent.

Olyan témák következtek, amik egészen megérintettek. Mély volt, kihívással teli, mindannyiunknak érzelmes. Tartottam a teret. Kibontakozott a megoldás bennetek.

Persze olyan is volt, amiben a saját tapasztalat könnyen tévút lehet. Kérdés voltam, tanú nektek. És megkönnyeztem, ahogyan az utatok egészen másfelé vezet.

Sokszor voltam állomás, egész biztosan kitérő, mindig hazaváró kikötő és az az utolsó pont, amire büszke mosollyal visszatekinthetsz.

Megy ez. Önmagadtól - és ha felejtenéd, támogatlak ebben.

Van olyan elakadás, amiben áldás egy tükör, önmagad kiterjesztése egy másik személyben.
És olyan is van, amiben semmi másra és senki másra nincsen szükséged.

Csak azért ne gyere, mert ki akarod kerülni magadat közben.
Az első kanyar az lesz, ami önmagadhoz vezet.
Mosolyogva mondom el, felesleges vagyok ehhez. Bármikor, szívesen.

És amikor tényleg kell, kitárom a lelkem. Megtartalak, bármekkora a terhed.

27/08/2026

(Rég írtam. Akkor jöhet?)

Ott kezdem, hogy szerelmek miatt sírok. Jelentéktelen.
Érzem, van mélyebb.
Az igaz szerelem törte szét, s darabokra a szívem.
Aztán érzem, van mélyebb.
Az örökre búcsú fáj, az ölelésed. Nincsen.
És érzem, van mélyebb.
Elvesztettem őket. Mielőtt bármi történhetett.
És érzem, még mindig van mélyebb.
Az illúzió, az elkülönülésben.

Ordítás. Az élet.

Sírom a könnyeimet. Gyógyuljon a mélyebb, s legyen könnyebb az élet.
Ismétlem, hogy egyszer megéljem a véget. Legyek ébren.

Féltem mondani. Utáltam mondani. Már megint, mindenki, azt fogja hinni. Hogyan lehet így őszintének lenni? Amikor annyira más bír velem történni. Féltem szabadon és hangosan érezni. Mert, az összes tapasztalásomat egyetlen történetre lehet fűzni. Gyűlöltem, hogy bármely szép szavam, annak lehet hinni. Az igazság merre van?

És mégis, mélyebben, csak ugyanaz bír történni.
A könnyeim ugyanazért sírni. S, így gyógyulni.

Utálom, hogy terápiába kell vinni.

Azért elviszem.

(Ugyanitt, éreztek ti rendesen? Gyógyuljatok velem!)

06/06/2026

"Egy mozdulni nem akaró felnőtt. Egy bárhova – akár szégyenletesen kicsi valóságba is! – gyökeret verő felnőtt."

Az alábbi a valódi otthonnal kapcsolatos hiányérzetet, egy traumából visszamaradt meggyőződéseket és az így kialakult korlátos élet egy szeletét mutatja be.

"Nem kötelező egy emlékben élni, nem kötelező gyermeknek érezni magam, nem kötelező egy olyan fiktív élethelyzetnek alárendelni magam, ami már régen nem érint vagy aktuális.

De azért ezek a dolgok kérték a figyelmemet. Azok a könnyek akarták, hogy sírjam el őket. Akarta a gyermek belül, hogy meséljek minderről. Mert bár elmúlt, a dolgok nem múlnak csak úgy el. Valahol, ő még mindig létezett."

A teljes Théta Történetet itt találod:
https://florababett.hu/valodi-otthon-nelkul-theta-tortenetek/

Mi ennek az eredménye? Egy mozdulni nem akaró felnőtt. Egy bárhova - akár szégyenletesen kicsi valóságba is! - gyökeret verő felnőtt. Így nehéz megengedni az igazi gondoskodást és törődést: szinte lehetetlen igen-t mondani egy másik valóságra.

16/05/2026

"Szóval azt nem tudom vagy talán nem is akarom elmesélni, hogyan és milyen úton történt meg. Nehogy arra figyeljen a szívetek, amikor a ti utatok esetleg egészen másmilyen.

A történetetek a tiétek és szeretitek majd mesélni. De csak a lényeget meséljétek el.

Ami minden formánkban, az összes arcával megmutatkozott és letagadhatatlan volt. És ami arra tanított, hogy megérdemeljük az örömet és érdemes elfogadni az ajándékainkat, mert csak szenvedünk, ha saját lényünkkel szembeszegülünk.

Az a közös bennünk, hogy a szívünk szava igaz dolgokat mond.

Ennél nincs is egyszerűbb, erre mindenki emlékszik és mindenki rendeltetése szerint képes rá. Minden más a nehezebb, minden más az összefércelt, minden más egy másodperc alatt hullik porba és rogyik térdre, mert egyszerűen nem igaz."

13/05/2026

Persze, sírunk. Hisz látunk fájdalmas dolgokat és először megyünk vissza az élményhez azzal a képességgel, hogy fel is tudjuk fogni: mi történt velünk és történik még mindig, amíg nem változtatunk rajta.

Elég kapacitásunk van érzelmileg. Van belső biztonságunk és szeretetünk önmagunk felé. Sírunk, ahogy felfogjuk a mondatok súlyát, a történéseket.

De nem csak a fájdalom miatt sírunk. Sírunk, mert végre hangosan halljuk az igazunkat belül. Végre érezzük a megfelelő döntést, végre átlátjuk a helyzetet, végre van megértésünk, végre érezzük a megkönnyebbülés érzését. Sírunk, mert sírhatunk - a történtek nincsenek ránk ugyanakkorra hatással.

Szabad sírni, biztonságos sírni, egészséges sírni.

És sírunk nagy mosollyal is az arcunkon, sírunk döbbenten, sírunk izgatottan, sírunk kissé üresen, de végre könnyed érzésekkel. Sírunk tudván, hogy többé nem vagyunk ugyanazok.

A változás pedig néha csak annyi, hogy kellő figyelemmel fordulunk magunkhoz. Meghallgatjuk, ami hangos, megnézzük, ami a tudatosítás fényéért könyörög. És odaadjuk magunknak.

Ennyi is elég. És mennyi mindent lehet tenni még.

23/02/2026

És többé nem volt nehéz. Egy percre sem volt nehéz. Még új sem, csak a miénk. Szabad volt ez, formátöltő, példaértékű, követendő. Igaz.

Nincsen, nem volt korlát. Jöhet mindenféle vágy. Van összhang ezekben, van közös világ. Rajtunk áll a választás.

Mi a tökéletes? A szempillantásnyi félelem és azonnali tisztánlátás?

Ráismertünk, hogy a szívünk vágyja a folytatást. A mozgó energiát, ami sosem marad ugyanaz. Alakváltást vár tőlünk, mozgékonyságot és rugalmasságot. Minden verziónkban összetartozást és egyre jobb és jobb minőségeket. Boldogságot, tisztaságot, örömet. Az istenit, csillanni a szemünkben.

A történetünkben soha nem volt elakadás. A felszínen, látszólag, néha, volt zavar.
Néha, félelem csillant. Ezt szabad? Ennyire lehet bolond és igaz? Ennyire érezhetjük jól magunkat? Nem is földi, ami bennünk van. Azért érződik tiltottnak.

Van szabály, ami ellenünk van? Van korlátja a létezésünknek és a formának, amiben tapasztaljuk magunkat? Ki mondhatná meg? Ki olyan keményfejű, hogy ekkora hatalmat képzel magának és önnön börtönőre lesz magának?

A legszebb tükör, amiben állandóan és újra meg újra meg akarjuk pillantani magunkat. Táncolni, a legszebb ruhákban. Andorgünnek érezni magunkat, nem csak párban. Kapcsolódásban. Érezni a mennyet, a mind-egy-et.

A kapcsolódásunk és a tapasztalásunk nem is az abszolút végtelenre nyitotta ki az ajtót, csak az eggyel többre. A kettesből, a többesre és működőképesre. A továbbgondolásra, a szabadságra, mozgatható energiára.

Olyan világban táncolunk, amelyben állandóan együtt vagyunk, könnyen. Mosoly van a szánk sarkában, szarkaláb a szemünk hunyorító vonalán és öröm a szívünk tájékán. Valódi derű. Energia. Kalandvágy. Olyan anyag, olyan tér, ami alakítható és vágyja is, hogy alakítsuk, hogy rendezzük, hogy mindenféle csodálatos dologra elhívjuk. Vágyja ezt tőlünk és örömmel működik együtt.

Ez természetes. Ez egy égből hozott darab. A mi világunkban magától értetődően természetes, hogy élesen világít lelkünkben ez az égből hozott darab. Nincsen elrejtve, nem kell keresni, egyáltalán nem nehéz, minden adva van.

Homály helyett, tisztánlátás van.

21/02/2026

Egy másik múlthoz, másik jelen és jövő tartozik. Mindegy, hogy az idő mely pontját változtatjuk.

Általában könnyű a jelent. De van, amikor az ember tehetetlen. Szerencsére nincs időhöz kötve.

Elképzelheti óriási erővel a jövőt olyannak, amilyen és kiszabadíthatja magát bármilyen jelenből, felülírva bármilyen múltbéli eseményeket.

És elmélázhat a múlton oly erővel, olyan friss szemmel, ami átalakítja az egész jelen tapasztalását, szinte az egekbe repítve az eljövendő eseményeket.

Tehát, ezt tegyük meg. Akárhol is kezdve, ahol a legkönnyebb.

🕊

20/02/2026

"Van életérzésem. Emlékszem milyen érzés, amikor minden jó. Amikor eleve tudom, hogy jó, jó jön és csak a még jobb jön. Emlékszem, hogy milyen érzés ezekkel a csillogó szemekkel a tükörbe nézni. Kétség nélkül. A zenét hallani zene nélkül. Eleve táncolni. Belülről szikrázni.

A legjobbat akarom neki. Mindenből a legjobbat. A sokat, a többet, a kedveset és szépet. Akarom neki a ragyogást és azért akarom neki, mert tudom jól, hogy el is éri. Nincsen kevesebb, s mégis ebben hinni, hazugság.

A kedvenc történetem. Szeretném úgy mesélni, hogy a csodálatos részekre figyelek.
Megérdemel minden figyelmet. Rezgés ő, ami sérthetetlen és bonthatatlan.

Életdallam. Zene. Tér.
Létezés."

19/02/2026

Milyen érzés a másik oldalon? ✨

Ezúttal próbáld ki magad segítőként is vagy dolgozz egy konkrét elakadáson 🫶🏼

Teljes szívvel ajánlom a Thétakert vezetett meditációit és ThetaHealing tanfolyamait.

Részletek 👉🏼 thetakert.hu