04/07/2026
Vannak napok, amikor az ember megáll egy pillanatra, és elgondolkodik… (nàlam mondjuk elèg sok ilyen pillanat fordul elő🤭)
Jól csinálom? Hol rontottam el? Mindenhol? Mit kellett volna másképp? Biztos jó úton vagyok?
Aki igazán ismer, tudja a viszontagságaimat, elég sok negatív esemèny van a hátam mögött, és elèg sok “leporolom magam, korona megigazít, és előre indul” cselekvés 👑
Tegnap este, egy hosszú nap végén – 10 óra munka utàn, 14 éves fiammal (akinek sajnos szintén nem egyszerű az élete, ahogy a legtöbb elvàlt szülős gyermeknek) bevásárlás, bútor pakolás, autómosás/takarítás , és egy gyors juti mekizés után – fél 10 körül értünk haza.
Bekapcsolta a zenét, vidáman jött-ment a lakásban, egyszer csak odajött hozzám, megölelt, és ennyit mondott:
„Anya, szeretem az életem.”
Abban a pillanatban valami bennem is megállt és pici szívem csordultig tele szeretettel, és energiával. ❤️
Mert igen… hajlamosak vagyunk folyton azt keresni, mit rontottunk el. A hibáinkat, a mulasztásainkat, a rossz döntéseinket.
De azért az élet mindig küld egy apró visszajelzést.
Egy ölelést.
Egy mondatot.
Egy őszinte mosolyt.
És ezek csendben emlékeztetnek arra, hogy lehet, nem csinálunk mindent jól… de vannak az èletben olyan dolgok, amiket viszont talán igazán jól csinálunk ☺️
És talán éppen ezekből a pillanatokból érdemes erőt meríteni, amikor legközelebb megkérdőjelezzük önmagunkat. Ilyenkor jussanak eszedbe, azok a visszacsatolások, a szeretteid, akikért igenis érdemes törekedni, hogy a tőlünk telhető legjobb tudásunk szerint èljük az életünket! Hiszen abból csak 1 van… 🪷
