09/09/2026
Uraim! 🫵🏼 Pénteken zárul a csoport, a hölgyek eddig óriási fölénnyel vezetnek. 😅 Ez nyilván nem gond, de ha változtatni akarsz, akkor most van lehetőséged!
Dani is ott lesz, folytatja tovább. Januárban második lett! 💪🏾😎
Kicsit hosszabb beszámoló következik tőle, de sok olyan dolog van benne, ami most egy kezdő fejében is megfordulhat. Ha van öt perced, olvasd el! 😉
„Szia, Erik!
Az van, hogy egyszerre van fesztiváldepresszióm és mérhetetlen örömöm is amiatt, hogy vége van. 🙂
Az öröm pedig nem annak szól, hogy na, végre vége, hanem az eredménynek.
Hihhhhetetlen…
Nyilván ez volt a cél, ezért csináltam. Nyilván ezt akartam, ezt reméltem, és titkon ebben hittem. De valahogy úgy voltam vele, hogy persze, fogyni fogok valamennyit, jó lesz, de két dolog:
1. Biztos rohadt nehéz lesz, szenvedés lesz, és alig telik majd az idő.
2. Nem lesz olyan sok, és úgysem lesz látványos.
Ha szóban beszélnénk, most azonnal hozzátenném, hogy »nem a fa…t«, de így, írásban inkább kihagyom. 🙂
Aztán elkezdtük, és azt éreztem, hogy hoppá! Nem vagyok folyamatosan éhes. Már a második napon sem fordul ki a kaja a számból.
Az eddigi diétákkal ugyanis ez volt éveken át: elkezdtem valamit, ami vagy változatos volt, de kis adagokból állt, ezért egész nap éhes voltam – ettől pedig egyszerre lettem ingerült és enervált –, vagy ugyanazt a repetitív, száraz csirke-saláta kombót ettem, ami tényleg kifordult a számból két nap után.
Most pedig… Az emberek legtöbbször nem hitték el, mekkora adagokat ettem, és sokszor még én sem. 😀
Ilyen diétáról csak álmodtam. Ezért is voltam kevésbé bizakodó abban, hogy nekem is menni fog. Nagy adagokat eszem, nem vagyok éhes, az ételek finomak, és még le is fogyok? Azt mondtam, ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. De úgy látszik, vannak még tündérmesék. 🙂
Egyébként egyszer magamtól is elkezdtem ketózni. Pontosan úgy csináltam, amiről mondtad, hogy az egyik legnagyobb tévhit és hülyeség: összevissza ettem a húst hússal, mellé egy kis zöldséget, kenyér nélkül, aztán vártam a csodát. Nem jött… Ez tényleg csak rendszerbe foglalva működik.
Egyetlen dolgot tudtam már az elejétől: ezt most végig fogom csinálni!
Ennyit akartam. Arra gondoltam, hogy oké, ha szenvedős, ha fáj, ha nehéz, akkor is csak két hónap, nyolc hét. Január és február úgysem annyira csábításokkal teli időszak. Itthon vagyunk a kisbabával, úgysem nagyon megyünk sehová – most vagy soha. Ennyit bírjak már ki, ha egyszer 15 éve nem sikerült rendesen lefogynom…
Úgyhogy most itt tartunk: 102,1 kilogrammról indultam, ma reggel pedig 88,3 kilogramm voltam.
Eleinte csak azt akartam, hogy könyörgöm, menjek 95 kilogramm alá. Aztán azt, hogy csak érjem el a 90-et. Utána azért könyörögtem, hogy kezdődjön nyolcassal. Most pedig itt állok, és nem hiszem el, hogy 88 kilogramm vagyok…
Az egészségügyi értékeim is javultak. A korábbi, átlagosan 149/97-es vérnyomásom 123/83-ra csökkent. Naponta többször is mértem: patika!
A korábbi IR-diagnózisom 6,1–6,6-os éhgyomri vércukorszinten alapult, ami manapság 4,7–5,3 között van. Szintén példás!
Már nincsenek pánikrohamaim, jobban alszunk, és nem fulladok ki. Mit mondjak még? 🙂 Húsz éve ekcémaszerű hámlás és bőrpír volt a fejemen. Soha semmi nem segített rajta, most pedig – láss csodát – elmúlt. 🙂 És ezek csak azok, amelyek hirtelen eszembe jutottak.
Befejezem, mert ennek a levélnek sosem lesz vége. 😀
Örök hálám! Örülök, hogy 2023-ban rád találtam, és annak is, hogy folyamatosan gyártottad azokat a tartalmakat, amelyek végül oda vezettek, hogy elkezdtem hinni benned, és idén, 2026-ban belevágtam a programodba.
A hálám örökké üldözni fog! Mondanám, hogy remélem, egyszer én is tudok majd segíteni neked, de inkább azt kívánom, hogy olyan életed legyen, amelyben soha nem szorulsz segítségre. 🙂
További kellemes napot és szép életet! 🙂”
Pénteken zárul a jelentkezés, hétfőn pedig start! 💪🏾
Jelentkezés itt:
https://www.ketoteso.hu/verseny
