29/07/2026
SZAKMAI UTAMRÓL
Miért lettem gyermekágyas segítő?
Először tanári diplomát szereztem. A pedagóguspálya felé egyfajta naiv világmegváltás iránti vágy vitt.
Őszintén hittem abban, hogy az iskola lehet a változás egyik legfontosabb színtere. Azt reméltem, hogy a diákokat támogatva hozzájárulhatok egy olyan társadalomhoz, amelyben az emberek jobban értik önmagukat és egymást is. Ez a meggyőződésem nem múlt el, de be kellett látnom, hogy tanárként kevesebb lehetőségem van, mint amennyire vágyom.
Valójában a tananyagnál sokkal jobban érdekeltek a gyerekek. Szívesebben beszélgettem velük a szünetben, mint magyaráztam el újra és újra, mi az a metafora. Volt, aki már értette, és unta az újabb próbálkozásaimat. És volt, akinek még több idő kellett volna. Én meg szenvedtem attól, hogy hiába szeretném, nem tudom megadni mindenkinek azt az egyénre szabott figyelmet, amire szüksége lenne.
Egyetemistaként jelentkeztem az INDIT Közalapítványhoz önkéntes munkára, ahol fesztiválbérletért cserébe beszélgettem és játszottam az érdeklődőkkel. Aztán egyre több időt töltöttem az INDIT-nél, míg végül ott kezdtem el drogprevencióval foglalkozni és segítőként dolgozni. Végre azt csinálhattam, amire tanárként annyira vágytam: meghallgathattam a fiatalokat és a felnőtteket is.
Itt tanultam meg igazán figyelni és segítő beszélgetéseket folytatni. Itt értettem meg, hogy az emberek nem különálló kis szigetek, hanem kapcsolatban állnak egymással, a környezetükkel és a múltjukkal is. Ezért, ha segíteni szeretném őket, figyelmet kell szentelnem annak a bonyolult rendszernek, amelynek a részei.
Akkoriban még azt hittem, segítőként a kamaszkornál nem lesz meghatározóbb élményem.
Az első gyermekem születése azonban mindent felforgatott. Hiába számítottam a változásokra, teljesen más volt nap mint nap szembesülni velük. Az állandó készenléttel és kimerültséggel, az öröm és a szomorúság együttes jelenlétével.
Amikor már túl voltam a kisbabás időszak sűrűjén, elkezdtem azon gondolkodni, nekem mire lett volna igazán szükségem az anyaságom kezdetén...
Jó lett volna valaki, aki kívülről ránéz a történetemre, és elmondja, hogy a nehéz érzéseimnek helye van. Valaki, aki meghallgat, támogat, segít a baba és a ház körüli teendőkben, és nemcsak engem, hanem a férjemet is kíséri a szülővé válás útján. Valaki, aki nemcsak egy-egy nehézségen próbál segíteni, hanem képes látni a teljes képet.
Ekkor éreztem először igazán, hogy hol van rám szükség segítőként: édesanyákat és családokat szeretnék támogatni a gyermek érkezése körüli időszakban. Azért végeztem el a gyermekágyas segítő képzést, hogy ezt a munkát szakmailag is megalapozottan végezhessem.
Hogy a nehezet ne egyedül kelljen cipelni, hanem ott lehessek melletted.
