23/08/2026
Iskolai szociális munkásként elég sokan fordulnak hozzám azért, mert egy társuk bajban van, és nem tudják, mit kezdjenek a helyzettel. Mert a kamaszok elsősorbaan egymással beszélik meg a gondjaikat. Viszont egy másik kamasz, aki nem volt még olyan helyzetben, akinek fejletlenebbek a problémamegoldó stratégiái, mint egy felnőttnek, aki szintén a maga serdülőkori fejlődési krízisével küzd, nehezen tud segíteni. Az már egy szuper dolog, ha hozzám fordul azzal, hogy a társa bajban van, mert innentől a felnőtté (az enyém) a felelősség.
A problémákat leginkább a kortársak érzékelik. Egy tanártól nehezen várható el, hogy a 25-35 fős osztályokban a 45 perces tanórán észrevegye, hogy valaki szomorú, hogy megkülönböztesse a kezdődő kötőhártyagyulladást vagy kialvatlanságot a kisírt szemektől, hogy jelentést tudjon adni a komor öltözetnek, vagy biztos legyen abban, hogy a pulóver nem a diák fázóssága okán van rajta, hanem mert falcolás- vagy bántalmazásnyomokat takar vele.
De a diákok észreveszik mindezt. Ha valaki szünetben hallgatagabb, ha a tesiöltözőben lekerül a pulóver, és falcolás sebei vannak, vagy éppen lila foltok, amelyek ütés, szorítás nyomai, a fiatalok meglátják ezt. Érzékelik, de nem tudják, mi a következő lépés. Fogalmuk sincs, mi az a helyzet, amikor egy felnőttet is be kell vonni, hogy valóban hatékony legyen a segítés, és mikor van az, amikor néhány támogató szó, megerősítés is elég a kortársak részéről.
Mert a kamasz a kortársaktól kapott segítséget értékeli leginkább. Egy vigasz, egy megerősítés sokkal többet ér, ha valamelyik menő osztálytárs mondja, mintha egy felnőttől érkezik. Egy dicséret a haveroktól szárnyakat ad.
A Lélektér az Életért Alapítványnál az önkéntes munkatársaimmal emiatt született meg a kortárssegítés gondolata. Az előző tanévben három különböző iskolában megvalósítottunk egy-egy kortárssegítő képzést. Közösségeket teremtettünk, ahol a diákok észrevették egymást, végighallgatták a másikat, érdeklődtek egymás iránt, és odafigyeltek a társaikra. Ahol érzésekkel foglalkoztunk, problémákról beszélgettünk, és arról, hogyan, mit lehet mondani annak, aki bajban van. Mikor, kihez érdemes fordulni, mi számít "árulkodásnak" és mi az, ami valódi segítséget jelent.
Most a Tesco "Start a jövőért" pályázatán indultunk, és a Lélektér az Életért Alapítvány bekerült a három kiválasztott szervezet közé, akikre a vásárlók szavazhatnak.
A pécsi, a mohácsi és a siklósi áruházakban minden vásárlás után zsetonok bedobásával szavazhatnak a vevők - a mi "Lélektársak az iskolában" programunkra is. Az első helyezett 500.000 Ft támogatást kap, melyből a kortárssegítő képzésünket szeretnénk fejleszteni, és minél több diáknak elvinni, hogy odafigyeljenek egymásra, és segíteni tudják társaikat.
Ha a pécsi, siklósi vagy mohácsi Tescoban jársz, dobd a Lélektér az Életért Alapítvány gyűjtőjébe a zsetonodat (középen található). Köszönet minden segítségért! A program bankszámlánkra történő utalással, közvetlenül is támogatható. A bankszámlánk adatai:
Lélektér az Életért Alapítvány
Számlaszám: 12072552 02109545 00100007 (Raiffeisen Bank)
IBAN: HU04 12072552 02109545 00100007
SWIFT (BIC): UBRTHUHB
A bank címe: 1133 Budapest, Váci út 116-118.
A képet az eddig megvalósult kortárssegítő tréningek fotóiból szerkesztettem.
