01/09/2026
Amikor két szívben ott él a szeretet, a kapcsolat mégsem teljesülhet be 💔❤️🔥
Az elfogadásban nem annak a kapcsolatnak a be nem teljesülése a legnehezebb, amelyben a szeretet nem volt kölcsönös, hanem azé, amelyben mindkét szívben ott lapult a mély érzés, mégsem tudott valódi, hosszú távú kapcsolattá válni.
A munkám során rengeteg ilyen kapcsolódást látok. A lelkek között jelen van a szeretet, a szerelem és az egymás választásának vágya, a fizikai síkon mégsem képes tartósan létrejönni a kapcsolat.
De mi lehet ennek a lelki oka?
Szívesen mondanám, hogy minden ember képes a szívéből működni, valójában azonban az elménk nagyon erősen irányít bennünket. Különösen azokon a területeken, ahol korábban sérültünk, csalódtunk, vagy mély fájdalmakat éltünk át. Kevés olyan lélek van, aki a jelenlegi vagy az előző életeiben mindenféle szerelmi sérülés nélkül haladt végig az útján.
Ehhez társulnak még a családi rendszerből hozott mintáink, a be nem teljesült szerelmek, az elhagyások, a hűtlenségek, az érzelmi veszteségek és azoknak az őseinknek a történetei, akik nem választhatták azt, akit igazán szerettek.
A férfiaknál különösen erős lehet az a társadalmi és családi kondicionálás, amely arra tanítja őket, hogy racionálisan, az elméjükből működjenek. Mindeközben félnek meghallani és követni a szívük hangját. A szívükben jelen lehet a szeretet, mégis az elméjük félelmei hozzák meg helyettük a döntéseket.
A lelkek között ettől még ott maradhat a szövetség, a szeretet és az egymás választása iránti mély vágy. Ha azonban emberként, ezen a földi síkon nem engedjük meg magunknak, hogy valóban egymást válasszuk, akkor a kapcsolat nem tud kiteljesedni.
Találkozhatunk azért, hogy felébresszük egymást. Azért, hogy emlékezzünk arra a szeretetre vagy szerelemre, amely valaha már összekötött bennünket. Megérinthetjük egymás lelkét, tükröt tarthatunk egymásnak, és elindíthatunk egymásban egy mély átalakulást, mégis előfordulhat, hogy a történetünk vége az elengedés lesz.
Hogy mikor érkezik el ez a pont, azon múlik, mennyire vagyunk még az elménk félelmeinek fogságában, és sikerül-e áttörnünk azokat a blokkokat, amelyek ismétlődő mondatok formájában jelennek meg:
„Nem állok készen egy párkapcsolatra.”
„Nem merek elköteleződni.”
„Jobbat érdemelsz nálam.”
„Nem vagyok elég jó hozzád.”
„Most nem tudom megadni neked azt, amire szükséged van.”
Ezek a mondatok sokszor nem a szeretet hiányáról beszélnek, hanem arról, hogy az illető nem képes befogadni és megtartani azt a mélységet, amelyet a kapcsolat kínál számára.
Ha sikerül áttörni az elme félelmeit, a kapcsolat virágba borulhat, és akár egy egész életen át működhet. Ha azonban ez nem történik meg, arra kell figyelnünk, hogy az elengedés után ne ragadjunk bele a várakozásba, és ne a másikat keressük minden új emberben. Meg kell engednünk magunknak, hogy észrevegyük azokat a lelkeket is, akik nemcsak szeretni képesek bennünket, hanem készen állnak arra is, hogy valóban válasszanak minket.
A szeretet és a mély lelki kapcsolódás egy párkapcsolat alapja, önmagában azonban még ez is kevés lehet, ha félünk szeretni, elköteleződni és egymást választani. Ha nem hisszük el, hogy a szeretet és a szerelem lehet az életünk természetes, igaz energetikai közege, akkor könnyen elmenekülhetünk éppen attól, amire a lelkünk a legmélyebben vágyik.
Türelemmel és elvárások nélkül egy ideig támogathatunk egy olyan társat, aki fél hallgatni a szívére. Közben azonban azt is látnunk kell, hogy képes-e elbírni a közöttünk lévő szeretet erejét, vagy inkább teherként éli meg, agyonnyomja, esetleg újra és újra elmenekül előle.
Mert önmagunkat is szeretnünk kell.🙏❤️
Ha a másik nem képes a közöttünk lévő szeretetet a döntéseivel, a jelenlétével és a cselekedeteivel is választani, akkor nekünk kell képesnek lennünk arra, hogy elengedjük őt. Nem azért, mert nem szeretjük eléggé, hanem azért, mert végre önmagunkat is annyira szeretjük, hogy nem maradunk egy olyan kapcsolatban, amely csak a lelkek szintjén létezik, miközben a földi valóságban nem tud megszületni.
Héderváry Kovács Anna
Lélekutadat járva
„A szeretet az a fény, amely minden árnyékot átölel és felold.” 🤍
A bejegyzés teljes szövege Héderváry Kovács Anna kizárólagos szellemi alkotása. Megosztása kizárólag a szerző nevének megjelölésével lehetséges.
