29/08/2026
Ezt minden vállakozó a saját bőrén érzi.
Igen, mindenki szeretné élvezni annak az eredményét, amiért keményen megdolgozik, minden egyes napon.
És igen, az is igaz, hogy a munka nem ért véget azzal, hogy bezárom a szalon ajtaját, és hazajövök. Ott van még az adminisztráció, a marketing - tartalomgyártás, ami rengeteg időt elvesz.
De sajnos ezt az eredményt még egyelőre lehetetlen élvezni ebben az országban. Reméljük, változni fog.
Na, gyerekek, Tóth Vera most nem énekelni kezdett, hanem kimondta, amit sok vállalkozó évek óta számolgat a hónap végén. És ezt bizony érdemes meghallgatni.
Mert kívülről egy vállalkozás tényleg csillog: koncert, taps, telt ház, étterem, kávé, pékség, szép terasz. Csak azt nem látjuk, hogy a háttérben ott sorakozik az áfa, adó, járulék, bér, rezsi, alapanyag, könyvelő, engedély, adminisztráció és a végeláthatatlan papírmunka.
Vera ráadásul két oldalról is ismeri ezt: zenészként és vendéglátóként.
És van egy nagyon egyszerű mondata, amit jó lenne mindenki fejébe beégetni:
a nagy bevétel nem ugyanaz, mint a nagy nyereség.
Lehet 20 millió forint a bevétel, ha közben 20 millió el is megy arra, hogy a vállalkozás működjön. Ilyenkor a tulajdonos nem milliomos lett, hanem egész hónapban dolgozott azért, hogy ki tudja fizetni az alkalmazottakat, beszállítókat, számlákat és az államot.
Aztán ott van az emberi része is. A zenész, akit nem lehet pusztán érzelmekkel megtartani, mert a villanyszámlát nem lehet szeretettel befizetni. A vendéglátós, aki egész nap dolgozik, majd este még elolvassa a vendég egycsillagos értékelését, és azon rágódik hajnalig. A vállalkozó, aki próbál mindenkinek megfelelni, miközben sokszor saját magát hagyja utoljára.
Vera szerint nem az a megoldás, hogy az állam tartsa el a vállalkozókat, és nem is az, hogy ne kelljen adót fizetni.
Hanem az, hogy legyen végre valamennyi levegő.
Kevesebb adminisztráció, ésszerűbb terhek, kiszámíthatóbb működés, segítség az energiaköltségek és bizonyos adóterhek oldalán. A szórakoztatóiparban pedig szerinte a KATA visszahozása is sokat jelentene.
És akkor jön az a mondat, amitől Bözsi néni azért elismerően bólogat:
„Tudom, hogy most volt kormányváltás, és idő kell mindennek. De gondoltam, szólok, hogy lassan itt a lóf*sz vége.” 😏
Ebben pedig nemcsak a pénzről van szó. Vera a Covidról is ír: éveket töltött azzal, hogy megmentse a munkáját és a vállalkozásait. Pénzt lehet újra keresni. Egy vállalkozást újra lehet építeni. Az időt viszont senki nem adja vissza.
Na, gyerekek, lehet vitatkozni az adókról, a KATA-ról meg arról, hogy mennyit bír el az államkassza.
De egy dolgot talán nem árt észben tartani:
egy koncertjegy mögött nem csak egy koncert van, egy kávé mögött nem csak a kávé, egy éttermi számla mögött pedig nem csak az étel.
Emberek, munka, kockázat, évek és rengeteg ideg van mögöttük.
És ha azt akarjuk, hogy legyenek még magyar éttermek, pékségek, zenekarok, kulturális produkciók és kisvállalkozások, akkor néha nem több terhet kell rájuk tenni, hanem hagyni őket levegőt venni.
Mert, ahogy Vera írja: nem könnyen szeretne vállalkozni. Csak szeretné végre azt is megélni, amiért ennyit dolgozik.
