04/03/2026
Szombaton összeült a könyvklub. Ez már önmagában is mondat, és mint minden mondat, ragaszkodik valamihez: székhez, teához, csendhez, meg ahhoz a különös hithez, hogy egy könyv nem csak elolvastatik, hanem meg is beszéltetik.
Tóth Krisztina Pixelje került középre – pontosabban mi kerültünk köré, mert a Pixel olyan, hogy nem te fogod, hanem ő fog téged. Rövid történetek, mondanád, de közben nem rövidek, csak rövidre vannak szabva. Mint amikor az élet (ez a nagy szabó) spórol az anyaggal, aztán mégis kijön belőle egy kabát, aminek belső zsebében ott a tegnap.
És ahogy beszéltük, egyszer csak látszani kezdett: a darabok nem darabok. A kapcsolatok nem „kapcsolatok”, hanem huzalok, áram, összeköttetés; az egyik történet egy másik történet lábjegyzete, a harmadik meg az első elhallgatása. Jó volt együtt bogozni – nem megfejteni (az túl nagy szó), inkább: közelebb ülni hozzá.
📖 Következő könyvünk: Fredrik Backman – Az ember, akit Ovénak hívnak.
Ove, akinek neve van, és akinek – mint mindenkinek – története is van, csak azt nem mindig írják ki a névtáblára.
Ha csatlakoznál: gyere.
Nem kell „jól” olvasni, elég olvasni. Nem kell „okos” gondolat, elég a saját. A könyvklub nem vizsga, hanem találkozás: egymással, a szöveggel, meg azzal, ami a szöveg mögött néha felsejlik, és aztán gyorsan vissza is bújik.
👉 Írj üzenetet vagy kommentelj, és küldjük a részleteket (időpont, helyszín).
