11/06/2026
Nemrég találkoztam egy kedves tanítványommal, aki egy mély önismereti felismerés és egy belőle fakadó csodálatos gyógyulás történetét osztotta meg velem. Az eset kiváló példája annak, hogy az a csendes, szavakon és fogalmakon túli belső tapasztalás, amelyhez a Transzcendentális Meditáció elvezet, mennyire mélyre tud vinni bennünket önmagunk megismerésének – és sok esetben gyógyításának – útján:
"Alhasi panaszaimmal már közel 12 éve küzdöttem, számos kivizsgáláson, teszten, diétán, kezelésen, terápián túl voltam, ám sajnos eredménytelenül, mert a leghipoallergénebb étrend mellett is megmaradtak a napi szintű kellemetlen tünetek.
Személyi edzői munkámat nagyon szerettem, de rengeteg vendégem volt, és ez eléggé leterhelte és egysíkúvá t***e a mindennapjaimat.
9 hónapja külföldre költöztünk, és szépen lassan, magától lecsökkentek a tünetek, egy teljesen élhető életet lehetővé téve. Nem tudtam, pontosan mitől, hiszen volt bőven nehézség és stressz az első kint töltött hónapok alatt. Alig mertem elhinni, de örültem neki, végre megoldódott ez a probléma.
Közben egy részidős munkát is kaptam egy fitneszteremben. Aztán néhány hónap múlva előlépt***ek, ami emelkedett felelősséggel és munkamennyiséggel járt, és a tüneteim egyik pillanatról a másikra visszatértek. Elkeseredett és csalódott voltam.
Sokat gondolkodtam, mi lehet a baj pszichoszomatikus szempontból, és arra jutottam, biztosan a nagyobb felelősség nyom össze. Igyekeztem mindent megtenni, hogy az ezzel kapcsolatos szorongásaimat minimalizáljam: segítő és elfogadó üzeneteket ragasztottam ki magam köré, elkezdtem foglalkozni a számomra félelmetesnek tűnő szituációkkal, ám sajnos a tünetek maradtak.
Az egyik meditáció alkalmával bevillant egy néhány másodperces jelenet, amiben egy alakot láttam, amint fájdalmak gyötrik, szenved, és összegörnyedve egyik oldaláról a másikra fordul. Nem szoktam jelentőséget tulajdonítani a meditáció alatt átélt képeknek, de meditáció után azt éreztem, ez a valaki én voltam, és azt a szenvedést én csináltam saját magamnak. Elég megrázó volt, és éreztem, hogy valahol mélyen elindul valami bennem ezzel kapcsolatban.
Fokozatosan összeállt bennem a kép: a monotonitás az, ami mindig ugyanazt a szorongó érzést váltja ki belőlem. Ahogy rátekint***em az életem különböző területeire (munka, edzés, főzés, hobbi, szociális élet stb.) mindenhol megláttam ugyanezt a jelenséget. És akkor fogalmazódott meg bennem, hogy el kell fogadjam: újdonságkereső típus vagyok, kifejezetten rosszul tűröm a monotóniát. Ebbe pedig nem kényszeríthetem bele magamat, tudatosan terveznem kell a mindennapokban a változatosságot. Zsigeri szintről, intuitív módon jött belőlem ez az érzés, és minden porcikámban éreztem, hogy ezzel van dolgom.
Ezer ötlet és gondolat jött, hogyan tudom megszínesíteni a mindennapjaimat a legegyszerűbb apróságoktól a nagyobb projektekig, megfelelő mennyiségű szabadidőt hagyva magamnak. Már a következő napokban elkezdtek enyhülni a tüneteim, és egy héten belül szinte nullára csökkentek. Már nem volt kérdés bennem, hogy ettől vagyok jobban. A sejtjeimben éreztem, hogy megtaláltam az utat.
Megért***em, hogy a kinevezés kapcsán nem a nagyobb felelősséggel járó munka okozta a problémákat, hanem a szervezetem feszült bele a monotónia és az adott életszituációba való ismételt beragadás lehetőségétől.
Hálás vagyok a szervezetemnek, hogy ilyen közvetlen módon jelez nekem, és hálás vagyok a TM-nek, hogy a segítségével közel 3 év alatt végre le tudtam ásni olyan mélységekbe, ahová sehogy máshogy nem tudtam eljutni, és sikerült megoldanom egy évtizedes, az életemben minden nap jelen lévő komoly fizikai fájdalommal járó problémát."
