21/08/2026
“Bármerre is visz a szél, az otthon mindig elkísér.” 🍃✨
Egy réten ébredtem. Parafák alatt. Barátokkal. Kakaót ittunk és gitároztunk. 🎶
Nem is kell ennél több.
Néha apa megkérdi: Boldog vagy?
Értem a kérdést. Érzem mögötte az aggodalmát is.
Talán a szó mást jelent számomra. Az érzés hasonló, az odavezető út és a körülmények mégis némileg eltérhet.
🕊️
Boldogság… Számomra azt jelenti: a szívem szerint szabadon élni. Akár egy madár.
Afféle madár, aki költözik, sokat van útom, mégis csoportosan él. Mindenütt megtalálja a csapatát. Olykor egyedül keresi az élelmet, élvezi az út minden percét.
Felkapja egy szellő és ő szárnykitártva várja, merre repíti. Úgy tűnik, minden irány csupa szeretet.
“Bármerre is visz a szél, az otthon mindig elkísér.”
A család az egyetlen, amit nem tudok mindenhová magammal vinni. És mégis... mindenben ott vannak velem... 🙏
🦋Anya a szél erejében, abban ahogy a legapróbb pillangó is mosolyt csal az arcomra. A természettel való kapcsolódásban. Az élet megbecsülésében.
💧Apa a vízben, a trópusi esőkben... Az örök hitben, hogy a jószívűségben. Minden becsületes jócselekedetben és a bőségben.
🌿Bálint - a testvérem folyton itt jár mellettem. Egy óvó ölelésben, minden bátor lépésben.
Itt van velem Mamesz örök kalandvágya, bölcs tudása és múlhatatlan kíváncsisága. ⛺️
El lehet-e egyáltalán hagyni az otthont?
Úgy hiszem az én válaszom: "nem".
Bennem él. És megújul:
Élnek bennem féltő, limitáló gondolatok, sémák is.
Egy részem retteg a szerelemtől, hátha elmúlik.
Nagyobb részem viszont annál inkább vágyja.
A legnagyobb félelmem, hogy érzelmek nélkül éljem az életem...
Így hát élek. Úgy, ahogy engem leginkább táplál. Őszintén, szabadon.
A sok évnyi utazás alatt az egyik legfontosabb amit tanultam a hála.
És megannyi találkozás rámutatott milyen szerencsés vagyok a családommal.
Gyökerek. Ezek alapozzák meg a fa terebélyét. A táplálék itt indul el.
Ha a gyökér rohad, a növénynek vége. Ezért olyan fontos a gyökerektől indítani az ápolást.
💚
