07/09/2026
“Mennyi mindent tudok. És közben mennyi mindent nem tudok még.”
Néha olyan ez, mint a vizsga előtt. Rengeteget tanultunk, készültünk, mégis az az érzésünk, hogy semmit sem tudunk.
Az évek alatt rengeteget tanultam, sok tapasztalatot szereztem, és érdekes módon minél többet tudok, annál inkább látom azt is, milyen hatalmas az a terület, amit még nem ismerek.
Most különösen sokat gondolok erre, mert hamarosan egy újabb szakmai képzésbe kezdek. A szexualitás eddig is része volt a tanulmányaimnak és a párkapcsolatokkal végzett munkámnak, most viszont szeretnék ezen a területen mélyebb tudást szerezni. Ahogy közeledik a képzés kezdete, egyre inkább azt érzem, mennyi minden van még, amit szeretnék megérteni és megtanulni.
Van azonban egy fontos különbség aközött, ahogyan ezt ma megélem, és ahogyan ezt régebben éltem meg.
Régen a „még mennyi mindent nem tudok” nagyon könnyen átfordult bennem abba, hogy „nem vagyok elég jó”.
Emlékszem olyan képzésekre, ahol megszólaltam, elmondtam, amit gondolok, közben pedig belül azt éreztem: Úristen, biztosan hülyeséget beszélek.
Aztán egy számomra szakmailag hiteles tréner visszajelezte, hogy mennyire értékes volt, amit mondtam.
És ez nem egyszer történt meg.
Ezek a helyzetek lassan elkezdtek megmutatni valamit: amit belül nagyon igaznak érzünk magunkról, nem feltétlenül ugyanaz, mint amit a valóság mutat.
Lehet, hogy valamikor magunkévá tettünk olyan mondatokat, hogy nem vagyunk elég jók, elég értékesek vagy éppen szerethetőek. Ha ilyen mondatok sokáig velünk vannak, egy idő után már nem is egy régi történetként halljuk, hanem valóságnak érezzük.
Akkor is, amikor a jelen egészen mást mutat.
Nekem ilyenkor van egy mondatom, ami segít visszahozni magam a jelenbe:
„Ez a múlt. Ez elmúlt.”
Aztán körülnézek, hogyan is élem ma az életem. Mit teszek meg magamért? Milyen célokat valósítok meg? Mennyire tudok kapcsolódni a saját szükségleteimhez, érzéseimhez és vágyaimhoz? Mit építek? Miben fejlődöm? Mi az, amit ma már másképp csinálok?
Ma a „még mennyi mindent nem tudok” és a „nem vagyok elég jó” két különböző mondat számomra.
Az egyik mögött ott volt a szorongás.
A másik mögött ma sokkal inkább a kíváncsiság és szakmai alázat van.
A belső bizonytalanság nem feltétlenül méri pontosan azt, hogy valójában mire vagyunk képesek.
Ezért érdemes néha magunktól megkérdezni:
Ha egy pillanatra nem annak hinnék, amit a régi belső hang mond rólam, hanem megnézném, hogyan élem ma az életemet – mit látnék?
saraiheni.hu