06/06/2026
☝️👏
Tisztelt Lannert Judit Oktatási és Gyermekügyi Miniszter Asszony!
Azért fordulok Önhöz nyílt levélben, mert érintett szülőként, valamint az eltérő szükségletű gyermekeket nevelő családok közösségének tagjaiként azt tapasztaljuk, hogy a jelenlegi helyzet az integrált nevelés területén olyan rendszerszintű problémákat és konfliktusokat eredményez, amelyek sem az eltérő szükségletű (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő/sajátos nevelési igényű - BTMN/SNI), sem a neurotipikus gyermekek számára nem biztosítják a valódi befogadás és a biztonságos fejlődés feltételeit.
A mindennapokban olyan súlyos feszültségek és nehezen kezelhető helyzetek alakulnak ki, amelyek nem a gyermekek hibájából, hanem a hiányzó feltételekből fakadnak.
Az integráció ma sok helyen pusztán „papíron” létezik.
A gyakorlatban gyakran nincs elegendő pedagógiai asszisztens, megfelelő fejlesztés, a neurodiverzitást értő, korszerű pedagógiai tudás, valamint idő és tér az empatikus, egyéni bánásmódra. Ilyen körülmények között az érintett, „kódos” gyerekek nem valódi befogadásban, hanem kirekesztésben részesülnek: könnyen a „probléma forrásaként” jelennek meg az iskolai közösségekben.
A tapasztalatok szerint veszélyes, gyorsuló negatív tendencia rajzolódik ki:
- Iskolai bántalmazási eseteknél sokan már automatikusan a BTMN/SNI-s gyerekeket gyanúsítják, ismeretlenül is;
- Az érintett gyerekeket megbélyegzik, köréjük prekoncepciók épülnek;
- A szülők és pedagógusok között is erősödnek az ellentétek, bizalmatlanságok.
Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy az SNI nem betegség és nem „sérültség” a köznapi értelemben, hanem magasabb támogatási szükséglet jelölése. Ha ezt a támogatást az iskola nem tudja biztosítani, ezek a gyerekek válnak a frusztráció, bántalmazás, kirekesztés célpontjává - miközben nekik éppen a védelemre és támogatásra lenne a legnagyobb szükségük.
Ez a helyzet nemcsak az érintett tanulók, hanem a neurotipikus többségi gyerekek számára is ártalmas. Ők egy olyan „ál-integrációs” rendszerben nőnek fel, ahol:
- Az együttélés szabályait nem tanítjuk meg nekik;
- Nem kapnak mintát az elfogadásra és a különbözőségek kezeléseire;
- A feszültségek érdemi kezelés nélkül maradnak, és gyakran bántalmazásban csúcsosodnak ki.
Kérjük Miniszter Asszonyt, hogy az alábbi területeken kezdeményezzen valódi, rendszerszintű változtatásokat:
1. Pedagógiai asszisztensek és fejlesztő szakemberek számának érdemi növelése, vonzóbb bérrel és munkakörülményekkel.
2. Kötelező, gyakorlatorientált továbbképzések a pedagógusok számára a neurodiverzitásról, BTMN/SNI-s gyerekek támogatásáról, konfliktus- és bántalmazáskezelésről.
3. Valódi, személyre szabott fejlesztési lehetőségek biztosítása minden integráltan nevelt BTMN/SNI-s gyermek számára, aránytalan adminisztratív terhek nélkül.
4. Iskolai protokollok és jó gyakorlatok kidolgozása az integráció során kialakuló konfliktushelyzetek, bántalmazási ügyek kezelésére, különös tekintettel a "kódos" gyerekeket érintő előítéletekre.
5. Tájékoztató kampány szülőknek és iskolai közösségeknek, amely tisztázza, mit jelent valójában az SNI/BTMN, hogy nem „rossz gyereket” vagy „beteget”, hanem más típusú támogatást igénylő tanulót jelöl.
Meggyőződésünk, hogy a valódi inkluzív oktatás nemcsak a BTMN/SNI-s gyermekek érdeke, hanem az egész társadalomé.
Az a közösség, amely megtanulja kezelni a különbözőséget, hosszú távon erősebbé, empatikusabbá és biztonságosabbá válik.
Kérjük Miniszter Asszonyt, hogy minél hamarabb tűzze napirendre ezt a kérdést, és vonja be a döntés-előkészítésbe az érintett szülőket, pedagógusokat, szakembereket és - lehetőség szerint - magukat az érintett fiatalokat is.
Tisztelettel és köszönettel: Csikómami
érintett szülő és mint tapasztalati segítő-gyermekvédelem-örökbefogadás-oktatás-eltérő szükségletű gyerekeket támogató mentor
