18/08/2026
Van egy hely, ami számomra már hosszú évek óta egészen különleges. Körülbelül 15 éve járok vissza ide, leginkább akkor, amikor azt érzem, hogy elfáradtam és szükségem van néhány napra, amikor egyszerűen csak lelassulhatok és feltöltődhetek. Ezt a helyet Telkibányának hívják.
Egy apró, gyönyörű település a Zemplén hegyei között.
Ez az év számomra nagyon intenzív volt. Szakdolgozat, diploma, vizsgák, előadások, munka – és mindennek a tetejébe még néhány egészségügyi kihívás is érkezett. Egy idő után azt éreztem, hogy testileg és lelkileg is elértem a határaimat.
Idén úgy alakult a nyár, hogy hosszabb nyaralás, külföldi utazás nem igazán fért bele. Pihenésre viszont annál nagyobb szükségem volt. Arra, hogy néhány napra kiszakadjak a megszokott ritmusból, ne kelljen sehova sietni, ne kelljen állandóan elérhetőnek lenni, és legyen időm egyszerűen csak lenni. Mindennél nagyobb szükségem volt erre és Telkibánya ezt most is tökéletesen megadta.
Szeretem a tengert, és teljesen megértem, ha valakinek a nyaralás szó hallatán azonnal egy tengerpart jut eszébe. De azt gondolom, hogy nem mindig az tölt fel bennünket a legjobban, ha minél messzebbre utazunk. Néha éppen arra van szükségünk, hogy valahol elcsendesedjen körülöttünk a világ.
És erre itthon is van bőven lehetőség. Telkibánya számomra ilyen.
Már maga a környék története is különleges. A Zemplén hegyei különféle ásványokat és kristályokat rejtenek, Telkibánya pedig évszázadokon át híres bányaváros volt, ahol aranyat és ezüstöt is bányásztak. Néhány régi bányatáró ma is látogatható. Egészen sajátos hangulatuk van, és én, ha tehetem, minden alkalommal felkeresem az éppen nyitva lévőt.
De igazából nem is kell semmi különöset „csinálni” ahhoz, hogy ez a vidék hasson az emberre.
Most egy szépen felújított régi parasztházban szálltunk meg, körülbelül 60 centiméter vastag falakkal. Internet nem volt. Térerő sem nagyon. Ha telefonálni akartunk, ki kellett menni a kertbe.
De nagyon nem akartunk. 😊
Volt viszont egy kis könyvsarok régi könyvekkel és egy hintaszékkel. A kert végében egy patak csörgedezett, esténként pedig kiültünk, hallgattuk a patak csobogását és néztük a csillagokat.
És azok a csillagok…
Nem emlékszem, hogy valaha láttam volna ennyit egyszerre az égen. Elképesztő látvány volt.
Egyik este még egy közeli erdei tisztásra is kimentünk, hogy semmilyen fényszennyezés ne zavarja a csillagnézést. Bevallom, nekem ez egy kicsit már para volt, mert a vaksötét erdőben leginkább azon gondolkodtam, mennyire szeretnék – vagy inkább nem szeretnék – találkozni egy vaddisznóval. 😂
Megnyugtattak, hogy nem fogunk.
Nem is találkoztunk.
Helyette jöttek a felhők. 😄
Így visszamentünk a szállásra, ahol aztán szinte teljesen kitisztult az ég, és ott álltunk a kertben a patak mellett, fölöttünk pedig ragyogott az egész csillagos ég. Ott készült a kép is.
Elképesztően jó volt ez a néhány nap.
Nagyon régóta nem aludtam olyan mélyen és jól, mint Telkibányán. És ami számomra különösen érdekes: ez azóta is tart, pedig már itthon vagyok.
Talán ezért szeretek ennyire visszajárni ide. Nem azért, mert minden alkalommal valami hatalmas élmény történik. Hanem éppen azért, mert nem kell történnie semminek.
Erdő. Hegyek. Csend. Hűvös reggelek. Patakcsobogás. Séta, túra. Csillagos ég. És néhány nap, amikor az ember végre nem próbál lépést tartani mindennel.
Számomra ebben van Telkibánya igazi ereje.
Sokszor voltam már itt az elmúlt 15 évben, mégsem csalódtam benne soha. Sőt, valahogy minden alkalommal mutat valami újat. És újra meg újra megtapasztalom, milyen sokat tud adni a testnek és a léleknek néhány nap az erdő és a hegyek között.
Talán néha érdemes újragondolni azt is, mit nevezünk pihenésnek. Nem biztos, hogy mindig repülőjegy, szállodai medence vagy tengerpart kell hozzá. Néha egy vastag falú öreg parasztház, egy patak a kert végében, egy hintaszék, néhány jó könyv és egy olyan hely, ahol még a telefonunk sem használható, sokkal többet ad. 😊
A napfogyatkozást is a környéken néztük, és azon a napon számomra történt egy elég komoly komfortzóna-átlépés is.
De erről majd holnap. 😊
Ha tehetitek, egyszer töltsetek el néhány napot Telkibányán és a Zemplénben. Nem kell hozzá különösebb program. Néha éppen az a legjobb program, hogy nem csinálunk semmi különöset.
