13/07/2026
Egy felhő eltakarta a Napot. Ajjajj. Mostmár hideg lesz és sötét. Gyorsan ki kell menni a vízből, mert lehet, még vihar is lesz. Rossz idő lesz. Haza is kéne menni inkább. Mit lehet itt csinálni rossz időben.
Az első mondat igaz. Valóban eltakarta.
Minden mást, ami utána jött, már csak az agyad tett hozzá. Ezt mondatták a hiedelmek, a saját tapasztalatok, mások tapasztalatai, mások félelmei.
De szerintem te is tudod, mi történt fél perccel később. Igen. A felhőcske odébbállt, újra kisütött a Nap, újra szép lett minden.
Jógaórán megtanuljuk, hogy nem minden az, aminek látszik. Mi sem vagyunk azok, akiknek látszunk, akár a saját szemünkben sem. Megtanulunk megállni, és megvárni mi lesz, ha hagyjuk a dolgokat megtörténni. Amikor az ászanában nem azt követed, hogy “nekem ez úgysem megy”, hanem azt, hogy “megpróbálom, és meglátjuk”. Amikor a pranajamaban nem azt monologizálod, hogy “tuti rosszul leszek, ha iranyítanom kell a lélegzetem”, hanem azt, hogy “megpróbálom, és meglátjuk”. Amikor a relaxáció alatt nem arra koncentrálsz, hogy “haladjunk már, mert bezár a bolt”, hanem arra, hogy “megpróbálom, és meglátjuk”. Ilyenkor mindig azt tanítod magadnak, hogy csendben várni, és tudatosan megtapasztalni dolgokat jobb, mint előre megírt programokat pörgetni, amiket amúgy lehet, hogy nem is te írtál.
Ettől majd mindig elmegy a felhő? Nem. Lesz, hogy esni fog. De nem mindig. És bármi is történik, azt te tapasztaltad meg. Te leszel több általa.
Ezt is tanítja a jóga. Hogy tapasztalj. Mert az lesz a te saját életed. Ha nem tapasztalsz, akkor viszont mások életét éled.
Próbáld meg, és meglátod 😊
