24/02/2026
Hogyan működik a társadalom mint organizmus?
Ahhoz, hogy egy társadalom valóban organizmusként működjön, el kell kezdenie magát egyetlen egészként érezni. Ilyen állapotban kollektív tudat, érzékelés, szükségletek és a valóság kölcsönös észlelése alakul ki. A társadalom megszűnik különálló egyének gyűjteményének lenni, és egységes organizmussá válik, amely a természet minden szintjét összekapcsoltnak és egymástól függőnek érzékeli.
Amikor ezt a hatalmas természeti rendszert magunkba fogadjuk, amikor elkezdjük belsőleg érezni, elkezdjük magunkba szívni a programját. A valóságot már nem töredékekben, hanem egyetlen integrált folyamatként érzékeljük. Mintha éreznénk, hogy milliárd évekkel ezelőtt keletkeztünk, és milliárd évekkel a jövőbe folytatjuk utunkat, mert részesei leszünk a hatalmas integrált természeti organizmusnak. Ekkor elkezdjük érezni a benne ható számtalan erőt, és megértjük, hogyan hatnak ránk, és hogyan tudunk tudatosan és célorientált módon hatni magunkra, a sorsunkra és a jövőnkre. A természet egyetlen aktív elemévé válunk, tudatosan cselekszünk az ösztöneink felett.
Ez akkor lehetséges, ha integrálisan beépülünk a természet minden szintjébe. Ekkor emelkedünk a természet legmagasabb szintjére, amit „a Teremtő szintjének” nevezünk. Valójában nincs különálló Teremtő, mint külső entitás. Maga a természet a Teremtő. Egy ilyen szint elérésével egyenrangúvá válunk a természet integrális törvényével.
Az ok, amiért a társadalom és az organizmus ma különböző fogalmaknak tűnik, az, hogy társadalmunk megosztott, széttöredezett és belsőleg összekapcsolatlan. Olyan, mint egy súlyosan beteg test, amelynek rendszerei nincsenek egyensúlyban és már nem támogatják egymást. Pontosan ez a modern társadalom állapota, amelyet kétségbeesetten próbálunk megakadályozni a teljes összeomlástól. Ha azonban minden rendszer kölcsönösen támogatja és egyensúlyban tartja a másikat, mindegyik a egész érdekében, és az egész mindegyik érdekében, akkor a társadalom úgy működik, mint egy organizmus, akárcsak az emberi test. Ilyen állapotban a „társadalom” és az „organizmus” közötti különbség teljesen eltűnik.
Érdekes módon az úgynevezett primitív közösségek sok szempontból integrált társadalmak voltak. Integrációjuk ösztönös szinten létezett, hasonlóan az állatvilághoz. A természet általános törvényei automatikusan összetartották őket. Az emberek és az állatok közötti különbség az, hogy bennünk kialakult az egoizmus, azaz a vágy, hogy mások rovására élvezzük az életet. Állati természetünk felett az egoizmus növekszik és elválaszt minket egymástól. Ma éppen ez az egoizmus miatt kell magasabb szinten, tudatosan, felette és vele együtt egyesülnünk.
Az állatok ösztönös kapcsolatban állnak egymással. Az embereknek tudatosan kell egyesülniük. Az egoizmus nem szünteti meg az integrációt, hanem egy teljesen új szintre emeli azt. Ha kijavítjuk, az egoizmus azzá az eszközzé válik, amellyel elérhetjük az egység legmagasabb és legteljesebb formáját.
Forrás: A KabTV „Integrált világ” című műsora alapján, amelyben Dr. Michael Laitman kabbalista szerepelt 2012. november 26-án.
