19/05/2026
Bármit megtennék érte.
Ez az a mondat, ami a legtöbb szülő szájából elhangzik. Készen állnak arra, hogy igazságtalanság esetén szembe szálljanak a tevővel, elviszik számtalan programra, edzésre, mert a sportra és a nyelvtudásra szükség van, és az iskolában igenis fogadjon szót a tanárnak, meg mozduljon ki, mert kellenek a barátok.
Hogy közben ő maga mit csinál? Sportolni utoljára a középiskolában sportolt, a munkahelyen masszívan ellenáll a változásnak, vagy unottan megteszi a kötelezőt és nem áll ki magáért, otthon pedig örül, ha békén hagyják. Mindenki tudja, hogy utálja a főnökét vagy kollégáját, hogy nem bírja a sógornőjét sem, akivel a vasárnapi ebédnél aztán bájcseveg. Reggel pedig felveszi a bevált szerepét és végig játssza a napot.
Mindezt az ifjú látja. Ezért utálja az iskolát, mindenki gyökér, a tanár hülye, a haverok bunkók, és a mi volt az iskolában kérdésre a jól ismert „semmi” választ dobja vissza.
Hogy mi történik itt valójában? Pszichológiai szempontból a gyermek nem elsősorban nevelve van, hanem mintákat másol. Bandura szociális tanuláselmélete pontosan erről beszél: a viselkedés jelentős részét megfigyelés útján sajátítjuk el. A gyermek figyeli, hogyan működik a szülő konfliktusban, stresszben, alárendelt helyzetben, hogyan beszél önmagáról, hogyan kapcsolódik másokhoz, és ebből építi fel a saját működését. Nem abból, amit tanácsként hall, hanem abból, amit nap mint nap lát.
És közben kialakul benne egy belső kép a felnőttlétről is. Erikson fejlődéselmélete szerint a serdülőkor egyik legfontosabb feladata az identitás kialakítása: ki vagyok én, milyen emberré akarok válni, van-e helyem ebben a világban. Csakhogy amikor azt látja maga előtt, hogy a felnőtt lét megalkuvásból, ki nem mondott feszültségekből, állandó szerepjátékból és önfeladásból áll, akkor könnyen elutasítja azt az utat, amit elé tesznek. Nem a tanulást utálja igazán, hanem azt érzi, hogy az egésznek nincs értelme, mert a végén úgyis ugyanabba az életbe érkezik meg, amit a szüleinél lát nap mint nap.
Ezért jelenik meg a dac, az ellenállás és a cinizmus, miközben az a minta, amit minden erejével elutasítani próbál, már rég ott dolgozik benne mozgatórugóként. És ez benne a legnehezebb, mert nagyon kevés fiatal képes arra, hogy ezt felismerje, tudatosan szembe menjen vele, akarjon mást, higgyen magában és kitartson mellette akkor is, amikor otthon teljesen más működést lát.
Elmondják a gyerekek. Anyám hazudik apámnak, megalkuvó a munkahelyen, amit már vagy 20 éve ott kellett volna hagynia, és minek tanuljak, amikor nem akarom, hogy egy főnök dirigáljon nekem, és nem akarok egy ilyen kis porfészekben élni, amihez apám görcsösen ragaszkodik.
És talán itt kezdődik a bármit megtennék érte és az igazi felelősség.
Nem az új telefonban, nem a különórák számában, nem abban, hogy mindentől megpróbálod megóvni, hogy engeded neki azt is, hogy átverjen vagy a fejeden táncoljon, hanem abban, hogy egyszer végre őszintén ránézel a saját életedre is. Arra, hogyan élsz, hogyan szeretsz, hogyan tűrsz, hogyan hallgatsz, hogyan mondasz le magadról napról napra.
Mert a gyermeked nem tökéletes szülőt akar, hanem olyat, aki meri élni az életét. Aki nem csak beszél a bátorságról, hanem meg is mutatja neki, hogy az tudja követni. Mert lehet, hogy végül nem az lesz a legnagyobb ajándék, hogy bármit megtettél érte, hanem az, hogy volt benned erő változni előtte.
Utóhang: 26 éve foglalkozom pályaorientációs tanácsadással. Pontosan látom ennek hátterét, alakulását, számtalan fiatal felnőtté válását nézhettem végig. Mindig kaptak szárnyakat, de valami hiányzott. És amikor megkérdeztem a szülőt, hogy ő mit csinál, a legtöbben azt mondták, hogy hagyjuk, meg az is megér egy misét, meg majd én is eljövök hozzád.
Hogy mi lett belőle? Semmi.
És asszem, ez hiányzik a felnőtté vált gyermeknek. Hogy végre lássa: lehet másként élni. Hogy a belenyugvásból lehet döntés, a panaszból változás, a majd egyszerből pedig valódi lépés. Mert a gyermek egy idő után már nem szavakat vár a szülőtől, hanem bizonyítékot arra, hogy az élet nem csak túlélhető, hanem élhető is.
Hogy a semmiből végre valami legyen, és a bármiből a minden.
🌐 https://somogyierika.hu/
