10/09/2026
"VALLOM ÉS HIRDETEM, HOGY
NINCS ÉRTÉKESEBB, HATALMASABB
ÉS SZEBB, MINT AZ ÉLET.
MINDIG SZÉP ÉS MINDENÜTT.
FETRENGETT A LELKEM SOKSZOR
PORBAN IS, SÁRBAN IS.
DE MINDIG ÚJ ÉS ÚJ MAGASSÁGAI
JÖTTEK AZ ÉLETNEK.
AZ ÉLET SZENT, SZÉP, HATALMAS
ÉS ÉRTÉKES VALAMI.
A SÁRBAN IS SZÉP,
A SZŰZ HAVASI TETŐN IS.
MERT MÉLYSÉG ÉS MAGASSÁG
AZ ÉLET.
Nem siratok a múltamban semmit.
Még a csúnya, bormámoros éjszakákat sem,
melyekbe fiatal vérem őrült lüktetése
kergetett.
Semmiféle életben nincs szégyelni való.
Pénzt, polgári módot, borostyánt
nem hajszoltam.
Csak önmagamat akartam megtalálni,
s ma már úgy érzem büszke szabad
és bölcs vagyok.
Óh, hogy nincsenek itt a régi falak,
hadd mondanám ezt el nekik...
És elmondanék még sok mindent.
Háládatos lélekkel.
Soha nem fogyott a lelkem melege,
hogy innen elkerültem.
A leányok és asszonyok,
kikért áhítoztam, szebbek voltak
más leányoknál és asszonyoknál,
mert alakjaikat besugározta a lelkem.
Küzdöttem ideákért, melyek szentebbek
voltak minden ideáknál, mert az életem
adtam volna értük.
Ha szerettem, nagyon szerettem.
Ha gyűlöltem, nagyon gyűlöltem.
Ha szenvedtem, nagyon szenvedtem.
Ha zuhantam, iszonyut zuhantam.
Közel férköztem a lelkükhöz
kivételes, nagy individiumoknak.
Megtudtam gyűlöltetni magamat
az üres, kegyetlen lelkű, kis és
nagy gazemberekkel.
Voltak a lelkemnek nagy pihenő napjai,
mikor bolyongtam a kék Adrián,
a Balaton körül, a Kárpátokban,
s nagy idegen világvárosban.
Ritkán-ritkán a dalok is megszülettek
egy-egy terhes hangulatból.
Nagy gyönyörűségektől, s
borzasztó kétségektől felváltva
vonaglott a lelkem.
éltem..
és nincs más igazság,
mnt az élet .
-----------------------
ITTHON VAGYOK..."
ADY ENDRE
