23/03/2025
Amikor elveszítünk valakit vagy valamit, ami addig meghatározta az önképünket, azt ahogy mások vélekedtek rólunk, ahogy a társadalomba beletartoztunk, azt ami formálta identitásunkat,
akkor felmerül a kérdés, vajon kik is vagyunk mi ezután?
Ha se nem vagyok orvos, pék, vagy valakinek a barátja, társa, gyereke, gazdája, egy tárgy tulajdonosa, egy kultúra, csoport része, akkor ki vagyok most? Ijesztő igen. Talán ezért szeretnénk rohanva visszamenni.
Ahelyett, hogy hagynánk megjelenni
a semmit.
Amiben a minden benne van.
Kapcsolódás az érzéseinkkel, az igazsággal, ami miatt az ürességet érezzük és féljük.
Ahol megjelennek a válaszok.
Megjelenik az, aki mindezek mögött van.
Ahonnan elindulhat az a változás, amit már beengedünk.
Ugye sokszor nem könnyű abbahagyni az erőfeszítést, az akarást és megadni magunkat a semminek?
Átadni a vezettetést egy nagyobb erőnek? Fejet hajtani annak, ami érkezik az élet áramlásával, elengedve a félelmeket és a korlátokat.
Az önmunka viszont kitartást igényel ahhoz, hogy harmonikus áramló életünk lehessen, KönnyedÉn elfogadva mindazzal amivel az együtt jár 🦋 https://linktr.ee/KonnyedEn
“ᴀᴍɪɴᴇᴋ ᴍᴇɢ ᴋᴇʟʟ ᴛöʀᴛéɴɴɪᴇ, ᴍᴇɢ ꜰᴏɢ ᴛöʀᴛéɴɴɪ, ʙáʀʜᴏɢʏ ᴇʀőʟᴋöᴅüɴᴋ ɪꜱ, ʜᴏɢʏ ᴇʟᴋᴇʀüʟᴊüᴋ. ᴀᴍɪɴᴇᴋ ɴᴇᴍ ᴋᴇʟʟ ᴍᴇɢᴛöʀᴛéɴɴɪᴇ, ɴᴇᴍ ꜰᴏɢ ᴍᴇɢᴛöʀᴛéɴɴɪ, ʙáʀʜᴏɢʏ ᴇʀőʟᴋöᴅüɴᴋ ɪꜱ, ʜᴏɢʏ ᴇʟéʀᴊüᴋ.”
“ᴀ ʟᴇɢᴊᴏʙʙ ᴛᴇʜáᴛ ᴀᴢ, ʜᴀ ʜᴀʟʟɢᴀᴛᴜɴᴋ.”
(Ramana Maharsi)
A szülinapom tegnap szép és mély csendben telt, évek óta így alakul.
Köszönöm a köszöntéseket, s a köszöntések nélküli rám gondolást is 🙏
