Bujtor Máté Viselkedéselemző, Gyermek-Ifjúsági Coach, VMI Preventor

30/07/2026

04/05/2026

Úgy gondolom, ideje beszélni arról, mi az a kognitív sávszélesség.
Nem sok köze van az interneteshez, bár részben összefügg az internethasználattal.

Több mentális folyamat összege, úgy mint:
- Figyelem (mire, meddig, mennyire tudunk koncentrálni)
- Munkamemória (mennyi információt tudunk egyszerre fejben tartani)
- Önkontroll (impulzusok, ösztönös késztetések, érzelmek kezelése) és
- Döntéshozatal

Magas kognitív sávszélesség esetén több mindennel tudunk foglalkozni, tisztábban és gyorsabban gondolkodunk, hatékonyabb a problémamegoldó képességünk, és jobban urai vagyunk az érzelmeinknek.

Vannak azonban jelenségek, amik beszűkítik ezt a sávszélességet.
A stressz, az alváshiány, az anyagi biztonság hiánya, a túl sok döntés (decision fatigue) vagy épp az információs elárasztás, mind negatívan befolyásolják a kognitív sávszélességet, és ezzel együtt azt, mennyi információt, milyen gyorsan és hatékonyan tudunk feldolgozni, vagy mennyire vagyunk képesek átgondolt döntéseket hozni (vagy hagyatkozunk helyette pillanatnyi megérzésre, esetleg nem is döntünk, inkább halogatunk)

Ha veszélyben érezzük magunkat, az agyunkat túlságosan lefoglalja a túlélés (üss-vagy-fuss üzemmód) ahhoz, hogy olyanokkal tudjunk foglalkozni, mint a továbbtanulás, hosszútávú tervezés, vagy önfejlesztés.

És itt jön a képbe a média (régi és közösségi egyaránt) romboló hatása.
Aki néz híradót, tudja, hogy a döntő többsége arról szól, ki halt meg, kit lőttek le, ki milyen durva dolgot mondott a másikról, ki a korrupt, árulás, háború, stb.
A közösségi médiában mi magunk is versenyt gyűlölködünk, olyan szinten, hogy a Nature magazin 2024-es, több mint 579 millió posztot átfogó elemzése szerint majdnem kétszer akkora eséllyel osztunk tovább egy gyűlölködő posztot, mint egy pozitív hangulatút. Aki jó angolos, itt a link: https://www.nature.com/articles/s41598-024-71263-z

Ennek legfőbb oka az, hogy az agyunk eleve jobban figyel a lehetséges veszélyforrásokra, mint a pozitív dolgokra, hiszen utóbbiak nem jelentenek fenyegetést.
Ugyanakkor játszik az is, hogy abba az illúzióba ringatjuk magunkat: "Ha képben maradok, jobban kontrollálom a helyzetet"
Végül de nem utolsó sorban, különösen a fiataloknál, a FOMO jelenség is masszívan jelen van (Fear Of Missing Out, azaz kimaradástól való félelem): "Ha nem követem a trendet, nem vagyok képben, a többiek lúzernek fognak nézni"

A doomscrolling jelensége a legtöbb fiatal, de jó sok felnőtt számára is ismerős: egyre csak görgetjük a híreket, rövid videókat, azok egyre aggasztóbbak, felháborítóbbak, negatívabbak, és mégis csak görgetjük, görgetjük, közben meg egyre rosszabbul érezzük magunkat. Egyre szorongóbbak, dühösebbek, stresszesebbek vagyunk... és mégis folytatjuk, mert nem akarunk semmi fontosról lemaradni.

Lényeg a lényeg, tudatosabb médiafogyasztásra lenne szükség, ahol észrevesszük, ha már nem hasznos számunkra a fogyasztott tartalom, és abbahagyjuk a fogyasztását. FOMO ide, vagy oda.

Ezt viszont tudatos odafigyeléssel és szándékos tanulással lehet csak elsajátítani és gyakorolni... ami nehéz, ha a kognitív sávszélesség már beszűkült a sok szorongástól és gyűlölködéstől. De pontosan ezért vannak a mentálhigiénés szakemberek, akik tudnak ebben is segítséget nyújtani.
Hogy pontosan hogyan, arról a
www.sorsklinika.hu
oldalon találtok több információt.

Mindketten sorsmintázatokat írunk át, én a racionális-tudományos, édesanyám a spirituális-intuitív oldalról közelítve. Pont ez a két különböző perspektíva ugyanarról a témáról az, ami miatt jól ki tudjuk egészíteni egymást ebben a munkában.

09/02/2026

"Uram, adj nekem erőt, hogy változtassak azon, amin lehet.
Adj nekem kitartást, hogy elviseljem azt, amin nem tudok változtatni.
És adj nekem bölcsességet, hogy a kettőt egymástól meg tudjam különböztetni."

A felelősségvállalás az egyik legnehezebb feladat az életünkben. Eleve nem egyszerű bármiért is vállalni a felelősséget, de még nehezebb azért vállalni, ami tényleg csak a miénk, sem többet, sem kevesebbet.
Munkám és életem során gyakran úgy érzem, az emberek többsége a ló egyik oldaláról esik át a másikra, és igen kevesen vannak nyeregben.
Vagy menekülnek a felelősség elől, és semmiért nem vállalják fel, azért sem, ami az ő döntéseik, szavaik és tetteik direkt következménye...
Vagy mindenért magukat hibáztatják, azért is, amire semmilyen befolyásuk nem volt.
Mint a legtöbb esetben, itt is az arany középút szükséges, de ahhoz a fenti imádságban felsorolt mindhárom erény szükségeltetik:
Az erő, hogy felvállaljuk a felelősséget azért, ami a mi sarunk, és megtegyük a szükséges lépéseket.
A kitartás, hogy elviseljük a rajtunk kívül álló eseményeket, amire nincs befolyásunk.
A bölcsesség, hogy felismerjük, mi az, ami a miénk, és lehetőségünk van változtatni rajta, és mi az, ami tőlünk függetlenül történt és történik, és ezt el tudjuk fogadni.

26/11/2023

Az emberi empátia úgy fejlődött ki az év-tízezredek alatt, hogy nem csak a verbális kommunikációra, azaz a puszta szavak szintjére korlátozódik. Hogy teljesen működőképes legyen, szükség van a nonverbális szintre is (arckifejezések, testbeszéd, hanglejtés stb.)

Paul Ekman és Wallace V. Friesen pszichológusok már 1978-ban katalogizálták és rendszerbe foglalták az emberi arckifejezéseket, melyeknek több, mint tízezer variációja létezik. Rájöttek arra is, hogy rengeteg közülük öröklött, és nem tanult, ugyanis még olyan embereknél is megtalálható, akik vakon születtek. Annyira fontosak az együttéléshez, hogy evolúciós előnyt jelentett már születéskor birtokolni őket.

Pontosan ezért idegeníti el az embereket a közösségi média, ahelyett, hogy összehozná őket. Pontosan ezért könnyebb online leszólni, elítélni valakit, és pont ezért nehezebb online együttérezni másokkal. Az agyunk nem fogja fel, nem teljesen, hogy hozzánk hasonlóan gondolkodó, érző lény ül a másik kijelzőnél, hiszen nincsenek meg az erre utaló jelek, nem látjuk az arcát, nem halljuk a hangját, nem érzékeljük, mennyire megbántottuk, és nem tudjuk átérezni a helyzetét. 200 végletekig leegyszerűsített emoji nem tud helyettesíteni tízezer arckifejezést, ha érzelmeket kéne kifejezni.

Többek között erről is szó lesz készülő közösségimédia-használat tréningemben. Ne hidd többnek a chatet, mint ami!

22/11/2023

Érezted már úgy, hogy a barátaid/barátnőid teljesen másképp beszélnek veled vagy egymással Messengeren, Snapchaten, Whatsappon, mint szemtől szemben?

Jöttél már rá arra, hogy ismerősöd teljesen más személyiséget mutat online, mint szemtől szemben?

Érezted már úgy, hogy olyan dolgokon vesztetek össze online, amiből élőben sose lehetett volna ekkora probléma?

Gondoltad már úgy, hogy sokkal nehezebb megértetni magad a többiekkel chaten, mint élesben?

Volt már úgy, hogy felmentél Instagramra, TikTokra, Youtube Shorts-ra, hogy kikapcsolódj, vagy lazulj, de hiába töltöttél el vele több órát, a végén mégis rosszabbul érezted magad, mint mikor nekiálltál?

Szeretnél rájönni, mi ennek az oka, anélkül, hogy végig kéne hallgatnod a szokásos, unalomig puffogtatott pánikkeltő frázisokat?

Szakemberként jó rálátásom van a közösségimédia-használat árnyoldalaira, a közösségi oldalak működési elvére, és személyes tapasztalatom arról, hogyan tudnak hatni az emberek, különösen gyerekek és tinik lelkére és viselkedésére. Ígérem, legjobb tudásom szerint, fölösleges körök nélkül megpróbálom megválaszolni a kérdéseidet.

10/06/2022

A veszteségeket mindig nehéz feldolgozni, felnőttként is. Gyermekként viszont, egy éretlen személyiséggel, jóval kevesebb ismerettel a nagybetűs Életről, és persze fejletlenebb énvédő és megküzdési mechanizmusokkal...
Jóval nehezebb. Főleg egy olyan kultúrában, ahol nem szokás beszélni az elmúlásról. Ahol gyakran "mosolykötelezettség" van, és tabu kimutatni a fájdalmat, bánatot, gyászt. A veszteséget márpedig fel kell tudni dolgozni, akár halál, akár válás miatt éri a gyermeket.
Aki mégis szeretne a témával foglalkozni, akár személyes okokból, akár szakmabeliként, annak nagy szeretettel ajánlom Singer Magdolna gyászterapeuta könyvét. Nagyon tisztelem a szerzőt szakmailag és emberileg is, és saját munkámban rengeteget segítettek és segítenek a könyvei.