14/07/2026
Gyakran azt hisszük, hogy ugyanarról beszélünk, miközben ugyanazok a szavak teljesen más jelentést hordozhatnak egy-egy ember számára.
Például az önbizalom.
Ha megkérdeznél tíz embert, valószínűleg tíz különböző választ kapnál. Van, aki az önbizalmat hangos fellépéssel azonosítja. Van, aki azzal, hogy valaki mindig tudja, mit akar. Van, aki azt hiszi, hogy az önbizalom azt jelenti, hogy soha nem kételkedünk magunkban.
Közben lehet, hogy egy valóban önbizalommal rendelkező ember néha bizonytalan, hibázik, kérdez, segítséget kér, vagy akár bevallja, hogy valamit nem tud.
Ugyanaz a szó. Mégis egészen más belső kép kapcsolódhat hozzá.
Vagy ott a felelősség.
Valakinek azt jelenti, hogy minden terhet magára vesz. Valakinek azt, hogy mindig másokról gondoskodik. Valakinek azt, hogy soha nem kér segítséget. Másnak pedig azt, hogy felismeri, mi tartozik hozzá, és mi nem.
Pedig ezek között óriási különbség van.
Sokszor azt látom, hogy nem is maguk a fogalmak okozzák a félreértéseket, hanem az, hogy azt hisszük, ugyanazt értjük alattuk.
Pedig gyakran a saját élményeinkből, neveltetésünkből, családi mintáinkból, sikereinkből és kudarcainkból építünk fel egy jelentést. Sokszor észre sem vesszük, hogy a másik ember fejében ugyanahhoz a szóhoz egy egészen más történet kapcsolódik.
Talán ezért érzem fontosnak a tanulást és a kíváncsiságot. Minél többet tanulunk, annál inkább rájövünk, hogy a saját értelmezésünk nem feltétlenül maga a valóság. És minél több nézőponttal találkozunk, annál kevésbé akarunk gyorsan ítélni.
Talán ezért különösen aktuális ez a gondolat a mai világban.
Egyre gyorsabban élünk. Egyre gyorsabb a kommunikációnk. Gyorsan reagálunk és sokszor ugyanilyen gyorsan vonhatunk le következtetéseket is.
Közben könnyen előfordulhat, hogy nem a másik ember nézőpontját próbáljuk megérteni, hanem a saját tapasztalatainkat vetítjük rá a szavaira. A saját történeteinken keresztül értelmezzük azt, amit mond.
Lehet, hogy valójában ez az egyik leggyakoribb oka a félreértéseknek.
Nem feltétlenül azért, mert rosszat akarhat a másiknak, hanem mert ugyanazok mögé a szavak és fogalmak mögé egészen más élettapasztalatokat, érzéseket és jelentéseket helyezünk, társítunk.
Talán a valódi megértés nem ott kezdődik, amikor azt gondoljuk, hogy tudjuk, mire gondol a másik.
Hanem amikor megkérdezzük:
„Te pontosan mit értesz ezalatt?”
Szibilla
