21/04/2025
Krisztus feltámadt!
Valóban feltámadt!
Mi lehet annál fontosabb és sürgetőbb feladatunk Jézus tanítványaiként mint hirdetni a jó hírt, hogy Jézus nemcsak feltámadt, de ma is él.
Alig egy hónapja egy este szolgálatból hazafelé a hegyre tartva imádkoztam, dicsőítettem az Urat. Mert olyan hálás voltam mindazért, amit az azt megelőző pár órában tapasztaltam meg Istenből. Ahogy felfelé kapaszkodom a hegytetőhöz közeledve mindig lelassítok a keresztnél, így szólítom meg Jézust.
De ezen az estén szavaim viszonzásra találtak. Egy hang szólalt meg bensőmben:
" - ne csak lelassíts, hanem állj meg.
Állítsd meg az autódat, szállj ki és gyere, öleld át a keresztet.
- de most Uram? Ilyen későn?
Hisz sötét van.
- Gyere nappal, verőfényes nappal. "
Lassan haladtam tovább az úton és arra gondoltam, hogy ezt most hagyjuk egy kicsit érni, aztán visszatérünk rá. Harmadnap az imaidőm első gondolata az Úr kérése volt felém. Megakartam érteni ezt a feladatot, így tudatosan elkerültem a mentegetőzést. Merész feladatnak tünt fényes nappal letérdelni e kereszt elé ezen a forgalmas útszakaszon.
Az imaidőm végére gyönyörűen kibontotta az Úr és már nem volt kérdés bennem, hogyan fogok eleget tenni ennek a nem mindennapi feladatnak. Mert nem is mindennapra szólt.
Így készültem a következő vasárnapon délben 12- kor a kereszthez. Izgalmas volt különösen az első alkalom. Nehéz volt kizárni a lassító, de most méginkább szinte megállásig lassuló autók zaját a keresztnél. De megtettem. Engedelmeskedtem és megtettem, amit kért tőlem Isten. Azóta is járok
a kereszthez, de már nem állok meg a keresztnél hanem tovább megyek, ki a hegyre, mert közben megértettem, az Úr az Ő hegyére hívott ki minden vasárnap. Eddig még egyedül az Úrral. Csíkszentgyörgy köszségért a szívemben könyörögtem az Úrhoz, és az érzések kavalkádja árasztott el a második ottlétemkor, amikor az Úr az egész Csíki medencét a szívemre helyezte. Mennyivel magasabbak az Úr gondolatai a mi gondolatainknál.
Ezt igazolja az alább festmény is, amelyet már bemutattam nektek 2023 karácsonyán. Pusztaságom idején kapott ige alapján készítette egy barátom.
" Ar Úr az én pásztorom , nem szűkölködöm, zöldellő legelőkön adott nekem helyet, csöndes vizekhez vezetett engem.
Felüdítette lelkemet, és az igazság ösvényein vezetett az Ő nevéért.
Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy." ( Zsolt 23, 1-4)
Nem kértem mit ábrázoljon a kép. Egy napon, ahogy igyekeztem a gyógyszertárba, belépve az előtérbe, tekintetem a betegek bátorítására szolgáló festményre irányult. Nem tudom leírni azt az érzést, ami akkor bennem megszületett. Hisz másfél évvel korábban már az Úr ezen az alkotáson keresztül üzent nekem. Nekem pedig másfél évnyi időre volt szükségem, hogy felnőjjek arra a feladatra, amit most kezdek el. Ledöbbentem, amikor felismertem, hogy ez a festmény még tartogatott számomra üzenetet az Úrtól. És ki tudja? Lehet, hogy van még benne tartalom, amihez most még éretlen vagyok.
Csodálom és újra és újra rácsodálkozom Istenünk hatalmas lényére! Mekkora gazdagság, bölcsesség, hatalom, lemondás, odaadás, szeretet. És mindez értem. És érted, aki most olvasod.
Elárulom, az üzenet megérkezik minden egyes találkozáskor. Ha néha úgy tűnik, hogy csend van és az idő szalad, akkor is történik valami. Valami, ami csak a csendben tud megszületni. Úgy ahogyan ébredezni látszott a természet, miközben a hideg, havas tél sem akart odébbállni, így tisztítva meg idén utoljára hegyet- völgyet, hogy helyet készítsen annak az életnek, melyet nem lehet elfojtani, mert a természet minden egyes fizikai valósága azt hirdeti: sarjad már az új hajtás 🌱 ,talán nem látjátok?
" Íme, én újat cselekszem,
Most sarjad🌿 talán nem tudjátok?
Igen, utat készítek a sivatagban,
és a pusztában folyókat."
Sokan pihennek meg vasárnaponként a keresztnél. De nem mindannyian az Úrnál.
Én bátorítlak, ha elhívást érzel a szívedben, hogy együtt kiáltsunk az Úrhoz, nyisd meg szívedet és hagyd, hogy az Úr szóljon. Gyere, csatlakozz te is, hogy együtt járjunk közben Istenünknél az Úr népéért! Amit kapok, az messze túlhaladja azt, amit én cserébe képes vagyok odaadni 💞
(Tókos Hajnalka KGY)
