17/06/2026
Az "életközép" egyik meglepetése számomra az, hogy nem érdekel hogyan lehetek jobb ember...
S inkább az foglalkoztat, hogy képes vagyok-e találkozni azzal, ami éppen van.
Anélkül, hogy rögtön javítani, gyógyítani, fejleszteni vagy megmagyarázni akarnám.
Erről a dilemmáról írtam ma: vajon tényleg mindig dolgunk van magunkkal, vagy néha éppen az a dolgunk, hogy békén hagyjuk magunkat?
Én és te, mi modern emberek, szinte észrevétlenül abban élünk, hogy valamit mindig rendbe kell hozni magunkon. Fejleszteni, gyógyítani, finomítani, jobbá tenni. Mintha az élet egy folyamatos szerelés lenne, ahol a végén majd eljutunk egy hibátlan verzióhoz. Azt hiszem ezt jobb elfog...