Szigyártó Adrienn - pár- és családterápia

19/08/2026

Fontos kimutatás!

𝗩𝗮𝗻, 𝗮𝗺𝗶𝗸𝗼𝗿 𝗮 𝗻ö𝘃𝗲𝗸𝘃ő 𝘀𝘇á𝗺𝗼𝗸 𝗺ö𝗴ö𝘁𝘁 𝗲𝗴𝘆 𝗳𝗼𝗻𝘁𝗼𝘀 𝘃á𝗹𝘁𝗼𝘇á𝘀 𝗶𝘀 á𝗹𝗹𝗵𝗮𝘁: 𝗲𝗴𝘆𝗿𝗲 𝘁ö𝗯𝗯𝗲𝗻 𝗺𝗲𝗿𝗻𝗲𝗸 𝗯𝗲𝘀𝘇é𝗹𝗻𝗶. 🗣️

2026 első hat hónapjában Romániában 𝟳𝟮 𝟴𝟱𝟵 családon belüli erőszakkal kapcsolatos bejelentéshez vonult ki a rendőrség. Ez napi átlagban 𝟰𝟬𝟯 𝗲𝘀𝗲𝘁, és 18,6%-kal több, mint egy évvel korábban.

Súlyos számok. De a növekedés nem feltétlenül csak azt jelenti, hogy több az erőszak. Egy olyan jelenségnél, amely sokáig a négy fal között maradt, azt is jelezheti, hogy 𝗲𝗴𝘆𝗿𝗲 𝘁ö𝗯𝗯𝗲𝗻 𝗺𝗲𝗿𝗶𝗸 𝗺𝗲𝗴𝘁ö𝗿𝗻𝗶 𝗮 𝗰𝘀𝗲𝗻𝗱𝗲𝘁 é𝘀 𝘀𝗲𝗴í𝘁𝘀é𝗴𝗲𝘁 𝗸é𝗿𝗻𝗶. 💜

Ezért fontos, hogy beszéljünk róla. Minél kevésbé tabu a családon belüli erőszak, annál nagyobb esélyt adunk arra, hogy az áldozatok ne maradjanak egyedül.

🛡️ A védelem eszközeit is egyre intenzívebben használják: az ideiglenes távoltartási végzések száma 𝟲𝟬,𝟱%-𝗸𝗮𝗹, az elektronikus megfigyeléseké pedig 𝗸ö𝘇𝗲𝗹 𝟮𝟬𝟬%-𝗸𝗮𝗹 𝗻ő𝘁𝘁 egy év alatt.

⚠️ Van azonban egy adat, amely figyelmeztet: az ideiglenes távoltartási végzések megszegése 𝟭𝟯𝟱,𝟴%-𝗸𝗮𝗹 𝗲𝗺𝗲𝗹𝗸𝗲𝗱𝗲𝘁𝘁.
Ez nem azt jelenti, hogy a végzések 135,8%-át megszegték, hanem azt, hogy 𝗮 𝗿𝗲𝗴𝗶𝘀𝘇𝘁𝗿á𝗹𝘁 𝗺𝗲𝗴𝘀𝘇𝗲𝗴é𝘀𝗲𝗸 𝘀𝘇á𝗺𝗮 𝟯𝟰𝟰-𝗿ő𝗹 𝟴𝟭𝟭-𝗿𝗲 𝗻ő𝘁𝘁 egy év alatt. Ez arra is rámutat, hogy egy távoltartási végzés kiadása önmagában nem szünteti meg a veszélyt. Ezért fontos a gyors hatósági reakció, az ellenőrzés és az elektronikus megfigyelés következetes alkalmazása is.

𝗕𝗲𝘀𝘇é𝗹𝗻𝗶 𝗿ó𝗹𝗮 𝗳𝗼𝗻𝘁𝗼𝘀. 𝗦𝗲𝗴í𝘁𝘀é𝗴𝗲𝘁 𝗸é𝗿𝗻𝗶 𝗺é𝗴 𝗳𝗼𝗻𝘁𝗼𝘀𝗮𝗯𝗯. 𝗗𝗲 𝗮 𝘀𝗲𝗴í𝘁𝘀é𝗴𝗸é𝗿é𝘀𝘁 𝘃𝗮𝗹ó𝗱𝗶 𝘃é𝗱𝗲𝗹𝗲𝗺𝗻𝗲𝗸 𝗸𝗲𝗹𝗹 𝗸ö𝘃𝗲𝘁𝗻𝗶𝗲. 💜

04/08/2026

Az ADHD-ban érintetteknek a munkaerőpiacon is többletkihívásokkal kell megküzdeniük. A pontosság, precizitás, monotonitástűrés, rendszerezőkészség, asszertív kommun...

29/07/2026

Mi van, ha nem megy a naplóírás? – Amikor ott ülsz az üres lap felett, és csak a bénító csend van

A naplóírás az egyik legtöbbet ajánlott önismereti eszköz.
„Írd ki magadból!” „Vesd papírra az érzéseidet!”
„Majd megkönnyebbülsz.”
És valóban, sok embernek ez óriási segítséget jelent.

De mi van akkor, ha leülsz a füzet elé, kinyitod az első oldalt, a toll ott van a kezedben... és egyszerűen nem jön egyetlen szó sem?
Csak nézed a papírt. Üres a fejed. Vagy éppen annyi minden kavarog benned, hogy nem tudod, hol kezdhetnéd.
Aztán megérkezik a jól ismert gondolat: "Még ezt sem tudom jól csinálni."

Pedig lehet, hogy egyáltalán nem a naplóírással van a gond, hanem azzal, hogy évek óta inkább túléltél, mint befelé figyeltél.
Lehet, hogy mindig másokról kellett gondoskodnod.
Lehet, hogy olyan sokáig nyomtad el a saját érzéseidet, hogy amikor végre megkérdezed magadtól: "Hogy vagy?" ...egyszerűen nem érkezik válasz. És ez nem kudarc.
Ez történet.

Az idegrendszerünk nem egyik napról a másikra tanulja meg a biztonságot. Ha hosszú időn át azt tanultad, hogy az érzéseid túl sokak, túl hangosak vagy éppen érdektelenek, akkor teljesen érthető, hogy nem nyílnak meg az első üres lap előtt.
A bizalom önmagunk felé is lassan épül.
Talán ezért nem is az a legfontosabb kérdés, hogy ma hány oldalt írtál tele, hanem az, hogy le mertél-e ülni önmagad mellé.

Lehet, hogy ma csak ennyit tudsz leírni: "Nem tudom, mit érzek."
Vagy ezt: "Nem jönnek a szavak."
És tudod mit? Ez már maga is naplóírás.
Mert nem a szépen megfogalmazott mondatok gyógyítanak, hanem az őszinteség.
Néha az első valódi mondat nem az, hogy „Ma boldog voltam.”
Hanem az, hogy: „Fogalmam sincs, mi történik bennem.”
És ez nem kevés.

Lehet, hogy éppen innen kezdődik a valódi önismeret.

Arany Gabriella

15/07/2026

🇧🇻Most a világ Norvégia futball eredményeiről beszél. Mindenki ünnepel, evez és örül annak, ahová ez a csapat jutott. Miközben tudjuk, hogy az eredményeik mögött rengeteg tudatos tervezés és kemény munka áll, a legemberibb, és a legnagyobb eredményt a gyerekjogi szemléletük hozta.

🇧🇻Norvégiában régóta tudják, és így abból indulnak ki, hogy a gyerekkor nem az élet előszobája. Nem egy olyan időszak, ami a felnőtt életre készít fel. Norvégia azt mondja, amit a gyerekjogi szervezetek: hogy a gyerekkor egyszeri, megismételhetetlen, ezért nem mindegy, hogy hogyan telik.
Hogy öröm legyen sportolni, a legkisebbeknél nincsenek bajnoki tabellák, nincsenek trófeák, nincsen országos versenyeztetés. Nem az a legfontosabb kérdés, hogy ki a leggyorsabb vagy ki rúgja a legtöbb gólt, hanem az, hogy szereti-e azt, amit csinál. Mert ha szereti, akkor kíváncsi marad és fejlődni akar. Ha fejlődni akar, akkor kitart. És ha kitart, egyszer talán egészen messzire jut. Például egy foci világbajnokságra.

🇧🇻Ebben a rendszerben nem a korai kiválasztás a cél, hanem az, hogy minél több gyerek maradjon a sportban. Bármilyen sportban. Nem kell kilencévesen focistának lenned, hogy majd húszévesen foci világbajnokságon rúgd a gólokat. Csak sportolnod kell, még csak nem is versenyszerűen, hanem magáért a sport öröméért.
Végtelenül felszabadító és örömteli azt látni és tapasztalni, hogy ez a szemlélet nem csak emberileg működik, hanem ilyen nagyon eredményes is. Még több ilyen példát magunknak és a világnak.

✨⚽🇧🇻Hajrá Norvégia!🇧🇻⚽✨

A sportban szerzett gyerekkori élmények a későbbiekben is meghatározóak maradnak. Jó esetben pozitív fizikai és mentális támaszt jelenthetnek, míg rossz esetben az élet egészére kiható negatív hatásúak. Számos nehéz, bántó helyzet adódhat edzésen, versenyen, edzőtáborban, az öltözőben, amelyben a gyerekek, vagy akár az egész közösség sérülhet.

Mi is ezért dolgozunk a NEMECSEK Sport Programban: hogy a sport minden gyerek számára biztonságos közösség és örömforrás lehessen.
⚽🔗Ismerd meg: https://nemecsek.hu/sport/

05/07/2026

Szélsőséges viselkedésre egészségesen reagálni szinte lehetetlen. Ha valaki újra és újra verbálisan bánt, kiabál, manipulál, kontrollál vagy fizikailag is agresszív, az nemcsak a testet, hanem az idegrendszert is állandó készültségbe tolja. Ilyenkor már nem választunk, csak reagálunk. És gyakran ez a reakció is szélsőséges lesz. Mert ahol állandó a feszültség, ott nem lehet nyugodtnak maradni. Ott nem önmagad vagy, hanem az, aki éppen próbálja túlélni.

Sokan kérdezik, honnan lehet tudni, ki kezdte. Mert a bántalmazók is ezt mondják: hogy csak reagálnak. Hogy a másik provokál, őrjöng, labilis. A különbség azonban nem egyetlen veszekedésben, hanem a mintázatban van. A bántalmazó működése újra és újra ugyanazokat a dinamikákat hozza létre: megalázás, hibáztatás, kontroll, a másik érzelmeinek semmibevétele, a biztonságérzetének aláásása. Aki viszont egy mérgező kapcsolatban kezd szokatlanul viselkedni, gyakran maga is megijed attól, akivé ott vált. És amikor kikerül ebből a közegből, sokszor fokozatosan visszatalál a nyugalmához, az önuralmához és önmagához.

Az a legnagyobb veszély, hogy ezek a kapcsolati torzulások észrevétlenül épülnek be. Egy idő után már nem is tudod, mikor kezdted el elveszíteni magad. A szélsőséges viselkedés megszokottá válik, a saját heves válaszaid pedig szégyellnivaló teherként ülnek rád. Pedig nem az a kérdés, hibáztál-e, hanem az, hogy kivel lettél ilyen. Mert ha csak egyetlen kapcsolatban ismertél magadra így, érdemes feltenni a kérdést: vajon tényleg benned van a zavar, vagy egy olyan dinamikában éltél, amely lassan átírta a működésedet? A felismerés nem felmentés, hanem az első lépés afelé, hogy újra visszatalálj ahhoz, aki voltál, mielőtt állandóan meg kellett volna védened magad.

03/06/2026

A „tökéletes kapcsolat” mítosza gyakran abból fakad, hogy gyerekként nem volt elég
biztonságos, kiszámítható, stabil, megtartó kapcsolódásom.

Felnőttként így hajlamos vagyok azt várni egy párkapcsolattól, hogy meggyógyítson, pótoljon, megmentsen, és ne legyen benne egy apró hiba sem, ami a tökéletességet torzitaná. De egy kapcsolat erre nem képes, és nem is dolga.

Az elég jó kapcsolat azt jelenti:, hogy lehet benne konfliktus, de van helye és tere a javításnak. Nem mindig harmonikus, de nem is rombol. Nem veszítem el benne önmagam,
és nem kell állandó készenlétben lennem ahhoz, hogy elég legyek.

Érzelmileg elég komfortos az a kapcsolat, ahol az idegrendszerem meg tud nyugodni, nem folyamatos túlélésben működik. Ahol nem kell bizonyítanom, kapaszkodnom, vagy önfeladásba kerülnöm
ahhoz, hogy maradhassak.

Ez nem tökéletesség, ez biztonság.

kiralyeszter.com

01/06/2026

03/05/2026

Az anyaság olyan mélységeket tép fel és gyógyít be egyszerre, ami szinte leírhatatlan. A szeretet olyan fokát facsarja ki az emberből, ami előtte elképzelhetetlennek tűnt, aztán mégis úgy árad belőle, mintha erre lett volna teremtve. Végtelenül felemelő és végletekig kimerítő így létezni. Aggódni, hogy sosem lehet elég jól csinálni. Legfőbb őrzőnek, támasznak lenni, és többször botlani meg, mint valaha. Tudni, hogy ifjú tekintetek néznek, és nem azt tanulják elsősorban, ami elhangzik, hanem azt, ahogyan a reakciók, viselkedések kirajzolják nekik az életet.

Félteni, félni, és élni tovább úgy, mintha nem rettegnél minden pillanatban. Az életemet adnám valakiért, aki pont azt kéri tőlem, hogy ne kimerüljek és meghaljak érte, hanem éljek a megboldogabb módon, hogy ezt eltanulhassa tőlem. Az anyaság egyszerre emel fel és darál be. Egyszerre érzem nélkülözhetetlennek és láthatatlannak önmagamat. Napról napra jobban csodálom azt a nőt, akitől én kaptam az életet, és egyre kevésbé értem, hogyan volt képes mindarra, amit véghezvitt.

Ez a nap minden anyáé. Mindenkié, aki valaha anya volt, most az, vagy az szeretne lenni. Ma őket ünnepeljük. Akik mosolyognak, mert nem akarják, hogy lássák, mennyire fáradtak. Akik azt tanítják, hogy szabad sírni, és éjjel mégis egyedül sírnak. Akik azt adják tovább, amit ők talán sosem kaptak meg. Akik adnak, akkor is, amikor már alig maradt bennük valami. Az örök aggódókat. Az örök szeretőket. Az Édesanyákat.

28/04/2026

Eljött az ő ideje is! 🖤🩶🤍
Isten nyugtassa!

10/04/2026

Az elkerülő kötődésű személy egyik kapcsolatból a másikba emeli át önmagát?

Úgy tűnik, egyik kapcsolatból a másikba lép, és könnyedén lecseréli a másikat, mintha a kötődés számára nem jelentene valódi mélységet.

Az esetek egy részében nem egyszerűen hűtlenség történik, hanem egy mélyebb, tudattalanul működő elkerülő stratégia. Az elkerülő kötődésű ember számára a kapcsolatok indulása könnyű és spontán, van benne vágy, szenvedély, játékosság, lendület, kapcsolódás.

De ahogy a kapcsolat mélyül, ahogy valódi érzelmi közelség kezd kialakulni, megjelenik benne egy nehezen szabályozható belső feszültség. A közelség ekkor számára már nem megnyugtató, hanem túl sok, sőt olykor fullasztó.

És mivel ezt a feszültséget nem képes tudatosítani, definiálni és kommunikálni, így nem a kapcsolatban maradva próbál dolgozni ezekkel az érzésekkel, hanem kifelé fordul.

Az új kapcsolat, számára ilyenkor nem feltétlenül jobb,
hanem csak könnyebb. Mert ott még nincs múlt. Nincs mély kötődés. Nincs konfliktus. Nincsenek feszültségek. Nincs tét. És ami a legfontosabb, hogy nincs az a közelség, ami benne szorongást kelt.

Így az új kapcsolat soha nem megoldás, hanem egyfajta átmeneti, ideiglenes szabályozási kísérlet.

Nem lezár, hanem átlép, és nem feldolgoz, hanem elkerül.

Ez a működés a másik oldalon rendkívül fájdalmas. Mert úgy tűnik, mintha könnyen pótolható lettél volna, mintha a kapcsolat jelentéktelen lett volna.

🤍Pedig a valóság csak annyi, hogy a másik nem tudott benne maradni abban a mélységben, amit egy kapcsolat egy ponton óhatatlanul el kell, hogy érjen.

De milyen kapcsolat az, amelyből valaki így kilép? Ilyen szenvtelenül? Mert úgy tűnik, nincs érzelem,
nincs megrendülés,
nincs visszanézés,
nincs súlya annak, ami volt.
Valójában azonban az elkerülő leválasztja magát az érzéseiről.

Mert nem tud velük mit kezdeni, túl sok lenne,
túl fájdalmas lenne.

A valódi kapcsolódáshoz nem csak érzések kellenek, hanem jelenlét, felelősségvállalás és a benne maradás képessége is.

És ha valaki újra és újra átlép egyik kapcsolatból a másikba, akkor csupán a minta ismétlődik és az új kapcsolatba tulajdonképpen átviszi az előző fájdalmát.

kiralyeszter.com