11/08/2026
Harmadik alkalommal indítjuk el az önismereti csoportunkat. 🤍
És nem megszokásból.
Hanem azért, mert azt látjuk, hogy segít.
Az elmúlt két csoportfolyamat során sok minden csiszolódott, és minden találkozásunk alkalmával igazodott a résztvevőkhöz és ahhoz, amit ők hoztak magukkal.
---------------
Úton önmagamhoz lett a csoport neve,
mert úgy gondoljuk, az önismeret egy utazás, amiben bár lehetnek pihenők, de nincs olyan pont, ahol egyszer csak „készen vagyunk”.
Ezért nem is hirdetünk óriási csillámporos transzformáló élményeket.
Mit ígérünk akkor?
Hogy kísérünk a haladásban, vagy egyáltalán segítünk az elindulásban, és abban, hogy egyre inkább úgy járj az utadon, hogy az valóban neked is jó legyen.
Azt gondolom, hogy értékes dolog adni magunknak havonta egy hétvégi napot.
Az helyett, hogy családi kötelezettségeket, a munkát és háztartást, vagy épp a lelki és mentális végkimerültség és örömtelenség hatására a sorozatokat és a görgetős telefonnézést választanánk.
Szükség van havi egy napra, amikor megállunk, és megkérdezzük úgy igazán magunktól: hogy vagyok?
Amikor fel merünk tenni magunknak olyan kérdéseket, amiket a hétköznapokban sokszor halogatunk, félretolunk.
Mert nincs rá idő.
Nincs megértő fül, aki meghallgatja a vívódásainkat.
Vagy egyszerűen nincs bennünk elég belső energia ahhoz, hogy foglalkozzunk ezekkel a dolgokkal.
-------------------------
Az életterületeinkhez kapcsolódóan vannak univerzális, akár újra és újra visszatérő kérdések:
Önelfogadás, identitás – Ki vagyok? Hogyan vagyok önmagammal?
Hivatás, munka – Jó helyen vagyok? Mihez van tehetségem? Mit tudok és mit szeretnék csinálni? Hogyan szeretnék élni?
Magánélet, család – Milyen életre vágyom? Mi tesz boldoggá? Mit viszek tovább abból, amit hozok, és mit szeretnék másképp?
Kapcsolatok: szerelem, szeretet, intimitás – Hogyan kapcsolódom? Hogyan szeretek és hogyan engedek közel másokat? Mennyire tudok valóban közel kerülni valakihez?
Jövő, változás, mulandóság – Milyen jövőt képzelek el magamnak? Hogyan viszonyulok ahhoz, hogy az élet változik, az idő múlik, és egyszer véget ér? Mi fontos nekem, ha arra gondolok, hogy véges az időnk?
------------------------------
Az is lehet, hogy nincsenek kérdéseink, nincs konkrét témánk.
Csak van egy üres érzés, egy megfoghatatlan csalódottság, egy amúgy „jól menedzselt” belső fáradtság.
Lehet, hogy kívülről minden rendben van, tesszük a dolgunkat és belenyugodtunk a körülményekbe.
Mégis valami nincs rendben, valami hiányzik, valami fáj...
Mi ennek akarunk teret adni.
----------------------------------
Lehet, hogy a kérédések közül mozgat valamelyik vagy csak azt érzed:
jó lenne egy kicsit megállni...
időt szánni magadra...
figyelni arra, hogy mi van benned...
és közelebb kerülni ahhoz a belső lényhez, aki működtet téged minden nap...
Ha még itt vagy, lehet, hogy érdemes tovább olvasnod, és megnézned, hogy neked szólhat-e ez a csoport:
Mit szoktál válaszolni mostanában arra a kérdésre, hogy „Hogy vagy?” Menedzseled az életed. Teljesítesz a munkában. Gondoskodsz a családodról. Zsonglőrködsz az intéznivalók között. Nem felejted el a tágabb családban élők születésnapjait sem.
