21/08/2026
AMIT GÖRÖGORSZÁGBÓL BIZTOSAN MAGAMMAL VISZEK 🇬🇷💙
5. NAP – AZ ÉLETET NEM CSAK JÓL CSINÁLNI KELL, HANEM ÉLVEZNI IS
Utolsó reggeli kávém a kertben.
Furcsa érzések kavarognak bennem. Hiányozni fog Athén, és persze kicsit szomorú is vagyok, de ezt most egyre inkább elnyomja az izgatottság, amit az előttünk álló új fejezet miatt érzek.
Tegnap megint búcsúzkodós napunk volt. Elköszöntünk Bendy dobtanárától, és persze volt bőgés…
Ma valószínűleg folytatom, mert a körmösömtől búcsúzom. 😌
Három év alatt nemcsak helyekhez kötődünk, hanem emberekhez is, akik egyszer csak a hétköznapjaink részévé válnak.
Az utolsó napra talán azt a legfontosabb dolgot hagytam, amit Görögország megtanított nekem:
az életet nemcsak jól csinálni kell, hanem élvezni is.
Lehet egészségesen enni, edzeni, dolgozni, célokat kitűzni, fejlődni és mindig valami újabbat akarni.
Én is ilyen vagyok, és valószínűleg mindig is ilyen leszek.
Görögország viszont megtanított arra, hogy közben néha meg is kell állni.
Leülni azokkal, akiket szeretünk, hosszúra nyújtani egy vacsorát, meginni azt a kávét úgy, hogy közben nem nézzük az órát, nevetni, beszélgetni, élvezni a napsütést, a tengert, a finom ételeket, és néha egyszerűen csak nem sietni sehová.
Az egészséges élet számomra már régen nem csak arról szól, hogy mit eszem és hányszor edzek egy héten.
Arról is szól, hogyan érzem magam közben, mennyit nevetek, milyen emberek vesznek körül, tudok-e pihenni, jelen lenni és örülni annak, ami éppen van.
Talán ezt viszem magammal a leginkább Athénból: nem akarom annyira sietve élni az életemet.
Lesznek új célok, új kihívások, új helyek és valószínűleg rengeteg rohanás is, de szeretném megtartani magamban ezt a kis görög „ráérünk még” érzést. 🇬🇷
Van azonban még valami, amiért anyaként talán mindennél hálásabb vagyok Görögországnak és a görög embereknek: visszaadták a fiaim önbizalmát. ❤️
Három évvel ezelőtt még sokkal bizonytalanabbak voltak, ma pedig úgy megyünk tovább innen, hogy hisznek magukban, tudják, hogy vannak értékeik, és sokkal bátrabban állnak a világ előtt.
Jó volt végignézni ezt a változást, látni, ahogy egyre jobban kinyílnak, megtalálják a helyüket, és magabiztos fiatal férfiakká válnak.
Egy anyának ennél kevés nagyobb ajándék létezik.
Ebben pedig hatalmas szerepe volt annak a szeretetnek, elfogadásnak és természetes kedvességnek, amit itt kaptak.
Annak, hogy az emberek kíváncsiak voltak rájuk, biztatták őket, és éreztették velük, hogy értékesek úgy, ahogy vannak.
Ezt soha nem fogom elfelejteni, és ezért vagyok a leghálásabb. 🇬🇷💙
Szeretlek, Görögország! 🇬🇷💙
Hálás vagyok, hogy befogadtál bennünket, hogy három évig az otthonunk lehettél, és ennyi élményt, embert, barátságot és emléket adtál nekünk.
Most elmegyünk, de ez már nem igazi búcsú.
Ide mostantól biztosan mindig egy kicsit „hazajövünk”. 💙🤍💙🤍💙🤍