29/09/2022
Bárcsak megváltoztathatnám a múltat!
Sokaktól hallom ezekben a hetekben, hogy korholják magukat: biztos lehetett volna jobb döntéseket hozni, és akkor most jobb anyagi (mentális, fizikai stb.) helyzetben érte volna őket a válság. Válságok sorozata, vagy méginkább: egymásra rétegződése.
Rafinált dolog az emberi tudat. Ez a különös készülék (mármint a tudat) úgy van összerakva, hogy folyamatosan tudattartalmakat gyárt, amelyeken aztán megpróbál manipulációkat végezni. A szorongás gyakran úgy épül fel, hogy a tudat elkezd a múlt (feldolgozatlan) tartalmaival manipulációkat végezni, és aztán túlságosan belebonyolódik az ezekkel való munkálkodásba. Ha a tudatműködésünkre jellemző, hogy az úgynevezett negatív idegrendszeri áramkörök viszonylag könnyen aktiválódnak, a pozitív (vagy adaptív) hálózatok pedig elhalkulnak, akkor könnyen bekövetkezik a feszültség eszkalációja. Magyarul: ha besétálunk a saját csapdánkba, nehéz kisétálni belőle. A problémáinkon fogunk kattogni. Ez a jelenség a rumináció, azaz a rágódás.
Mi segít ilyenkor? A legfrappánsabb, ha visszahozzuk magunkat a jelenbe. Lehetőleg naponta többször. Érdemes olyan sokáig a jelenre fókuszálni, ameddig elmélyül bennünk a hatása. Ha ez egy perc, akkor egy percig, ha fél óra, akkor fél óráig.
Mit tehetünk?
Összegyűjtöttem néhány lehetséges irányt, ahonnan csökkenthetjük a válságok okozta belső feszültségünket. Nem érdemes azt várni tőlük, hogy ezek majd "megoldják" a nehéz helyzeteket. Azt viszont érdemes várnunk, hogy olyan "eggyel nyugodtabb" állapotba tudjuk hozni magunkat, ahol a fent említett "túlfeszültség" nem következik be. Úgy pedig pihenni és cselekedni is könnyebb. Na nézzük!
🛑 Gondolatstop:
Ez az egyszerű technika a következőkből áll. Létrehozok magamban egy megfigyelő részt. Az ő dolga, hogy megfigyeli a következő olyan helyzetet, amikor feszült leszek. Például ha aggodalmaskodni kezdek, fülön csípem magam, és azt mondom: nahát, most aggodalmaskodom. És aztán azt mondom: stop! Ezen a ponton nem gondolkodom tovább a konkrét problémán, nem teszek bele több energiát, érzelmet, gondolkodást. Kezdetben a gondolat vagy tudattartalom újra és újra visszatér, ezért akár percenként is stopot kell mondanunk. Idővel észrevesszük, hogy energiát nyerünk vissza a gyakorlat által.
🫂 Önegyüttérzés:
Legyen az a mantránk, hogy "ott és akkor igyekeztem a legjobb döntést hozni". Senki nem tudta tegnap, mit hoz a következő nap. Könnyű korholni magunk azért, mert nem állítottunk élére minden garast, nem fektettünk be "tökéletesen" és hasonlók, de valójában csak éltük az élünket, és igyekeztünk jó döntéseket hozni. Legyünk megértőek, utólag pedig támogatóak magunkkal.
🧘♂️ Meditáció:
A meditáció az a gyakorlat, ahol célzottan arra törekszünk, hogy a jelenben legyünk. A legkönnyebben ezt azzal tudjuk előidézni, hogy a légzésünkre figyelünk. Keressük meg azt a pontot az orrunkban, ahol a be- és kiáramló levegő súrlódó érzetet okoz, aztán koncentráljuk oda a figyelmünket. A figyelmünk, akárcsak a gondolatstop esetében, újra és újra elterelődik majd, hiszen a tudatunk folyamatosan tudattartalmakat gyárt (amint mondtam, ez a dolga). Akkor csináljuk jól a gyakorlatot, ha a figyelmünk hol elterelődik, hol visszatereljük a légzésünkre. Gyakori tévedés a meditációval kapcsolatban az, hogy a konstans figyelem állapotában kellene lennünk.
🫀 Relaxáció:
A relaxáció célja a test és a tudat ellazítása. Érdemes keresni egy relaxációs gyakorlatot vagy hanganyagot, amely segítségével néhány perc alatt az izmok és a tudat is nyugodt állapotba kerülhet. Tapasztalataim szerint aki negyven napon keresztül relaxál, elég jó állapotba képes hozni önmagát.
🏊♀️ Testmozgás:
A feszítő-elernyesztő mozdulatok, a szívfrekvencia variabilitásának változékonysága, az endokrin rendszer átmozgatása csupa-csupa olyasmi, ami segít a jelenben maradni és jól érezni magunkat. A testünkkel való jó kapcsolat, a tudat, hogy teszünk magunkért, sokat számít. Arról nem is beszélve, hogy a feszültséget és a traumák a testben (pl. az izommemóriában) is tárolódnak, így az egész test átmozgatása segíti a "csatornák kidugítását", a feldolgozást.
📖 Olvasás:
Félre a képernyőkkel! Az olvasás igazi slow tevékenység. Ahelyett, hogy folyamatosan önmagunk és a problémáink körül pörögnénk, próbáljuk ki, milyen hűséges jószágok a problémák: akkor is megvárnak minket, ha félretesszük őket egy-két órára, és átmozgatjuk kicsit a fantáziánkat. Arról nem is beszélve, hogy az olvasás, a történeket segítenek új megoldásokat, viselkedéseket, érzelmi mintázatokat találni az olvasónak.
🤜🤛 Társas kapcsolódás:
Mindenféle tudati beszűkülés ellen javallott, hogy időről időre a számunkra fontos emberek szemébe nézzünk. Beszélgessünk, kapcsolódjunk ki vagy csak panaszkodjunk. Ha elő tudjuk állítani azt, hogy naponta egyszer-kétszer együtt nevessünk valakivel, akkor az tulajdonképpen azt jelenti, hogy vannak barátaink. Az pedig nem kis dolog.
Sok sikert!
www.schellgergely.hu
