18/10/2025
"A szarkazmus éppen azért tud annyira összezavarni, mert jól érzékeljük ezt a rejtett ellentmondást. Ilyenkor olyan elvárást is ránk pakolnak, hogy vegyük a lapot, vagyis értsük a valódi üzenetet, és értékeljük a viccet is. Ha viszont nem vagyunk partnerek a kárunkra történő tréfálkozásban, akkor az agresszív humort használók hajlamosak a makacs védekezésre és hárításra – széttehetik kezüket, és kihátrálhatnak azzal a felkiáltással, hogy: „de hát én csak vicceltem!”
A gond ezzel a reakcióval az, hogy ilyenkor nem csak hogy megbántjuk a másikat, de még érvénytelenítjük is az érzelmeit. Ezzel ugyanis azt üzenjük felé, hogy nem, nem érezheti magát megbántva, nem jogos az érzése – hiszen ez csak egy vicc volt, inkább nevetnie kellene. Így átmehet az egész hibáztatásába: ő az, aki túlérzékeny, aki mindent túl komolyan vesz, és akivel már viccelni sem lehet… A további személyeskedés ilyenkor mentesít a bűntudat megélése alól – ráadásul a felelősséget sem kell vállalni azért, mert megbántottunk valakit.
Fontos, hogy fel tudjunk lépni a bántó viccekkel szemben, és jelezzük a határainkat – hiszen könnyen meglehet, hogy a másik fél nincs is tudatában annak, hogy ezzel bánt minket. Következetesen, ha kell, újra és újra, higgadtan és határozottan ismételjük el a rajtunk gúnyolódó személynek, hogy: nem, ezt egyáltalán nem tartjuk viccesnek, ezzel most megbántott minket. Emlékeztessük magunkat arra is, hogy a hiba nem a mi készülékünkben van: nem vagyunk kötelesek nevetni azon, amit egyáltalán nem tartunk viccesnek."
A szarkazmusról szóló írásunkat itt találod: https://pszichoforyou.hu/szarkazmus/
