24/10/2026
Egy rég elindult folyamatban vagyunk még mindig. Ki kinek a maga életét átalakító folyamatban, mely a legtöbb esetben nem megy egyik napról a másikra.
Újra és újra azt érezhetjük, hogy visszalépünk hol egyet hol kettőt, s fontos, hogy ilyenkor ne legyünk túl szigorúak magunkhoz az esetleges önostorozásban.
Lehetünk szigorúbbak a döntéshozatalainkban, amely megkívánja azt, de belátásunk mentén szükséges, hogy megértést és együttérzést is mutassunk magunk felé.
Nagyon nehéz lehet kilépni az évekig, van akinél évtizedekig „működő” mintákból, elsősorban rájönni, hogy az valójában sosem működött igazán. Elfedés volt, kényszercselekvés, egy függőség, egy menekülési útvonal, egy gyermekkorból berögzült védelmi mechanizmus…kinél mi.
Egyénileg és társadalmilag is lehetőség van az átformálódásra, megújulásra, és ennek szorítása néha nagyon erős tud lenni.
A lehetőség s az igény a változtatásra talán sosem volt még ennyire tisztán előttünk s pont ezért talán sosem volt ilyen nehéz változtatnunk, választanunk – mert van, hogy választani kell, ez most igazán ki tud élesedni.
Van amit elhagyni szükséges, talán végleg. Lehet ez egy szokás – akár gondolati akár cselekedeti – bár a kettő sosem igazán jár külön.
Akárhogyan is, mindennek a konstruktív alapja a kegyetlenül őszinte de együttérző belátás a miértjeinkben, amiben most sem a szomszédnak, sem a párunknak, családunknak, sem a barátainknak nincs közvetlen szerepe.
Ez most csakis rólunk szól, a saját döntésinkről a szükséges változás felé, melyben bizonyos szereplői életünknek eltűnhetnek…..talán végleg. -de szeretettel.
S talán ez a legnehezebb az egészben.
Megtanulni s merni nem magányban egyedül lenni. 🌱 💜
