Melletted Dúlapraxis

13/10/2026

Egy dúla egy napja. Vagyis csak az enyém. De ez egy igazán jó kis nap lett. 🌿

Csütörtök este írt a kismamám, hogy indulgat a szülése. Aludni már nem sikerült. Éjjel fél kettőkor már a nappalijukban gyakoroltuk a MAP pózokat. Az összehúzódások jöttek, de a szülésznő szerint még nem voltak elég rendszeresek és hosszúak.

A következő fél órában közösen döntöttünk: elindulunk a kórházba. Mert mindegy, ki mit mond. Ha a kismama úgy érzi, menni kell, akkor menni kell.

És milyen jól tettük! A kórházba érkezésünk 50. percében megszületett a kisbaba. Csodálatos, támogató segítőkkel, szabadon választott szülési pozícióban, gátvédelemmel.

Az orvos és a szülésznő nem győzte dicsérni az anyukát, hogy milyen ügyes volt, és milyen csodásan szült. Öröm volt ebben a térben lenni velük.

Az orvosnak még arra is volt figyelme, hogy leguggoljon mellém, és elmondja: én is fantasztikus voltam. Itt majdnem elsírtam magam. Ritkán hallunk ilyet. Ott, az éjszaka közepén nagyon sokat jelentett. 🤍

Még két órát velük maradtam. Láthattam, milyen kedves, szeretetteljes érintéseket kapott a kisbaba a csecsemős nővértől. Ilyenkor mindig rádöbbenek, hogy ez nekem is mennyit jelent, nem csak a szülőknek.

Közben megérkezett az ősz. Nem Párizsba, hanem kishazánkba. Pár óra alatt megváltozott a levegő illata, hullani kezdtek a levelek. Mire leparkoltam a házunk előtt, a reggel is felébredt.

Aludni készültem. De csak két órát, mert a kismama jógaórámat mindenképp meg akartam tartani. Vinni akartam ebből az energiából a kismamáknak. 🙂

Közben már úgy pakoltam, hogy a délutáni Békés Dúlakörös belső továbbképzésre is minden kellék meglegyen. A drága dúlanők számítottak rám, és én is alig vártam, hogy megosszam velük a tapasztalataimat a vajúdás alatti masszázsról.

A nap végül sok-sok szép élménnyel és egy jó adag fáradtsággal ért véget.

Be kell látnom: vannak napok, amikor az univerzum úgy rendezi, hogy minden beleférjen. 🙂

28/09/2026

A szoptatás, anyatejes táplálás nem kerül pénzbe. Cserébe profitot sem termel egy cégnek sem.
Csodálatos dolog, hogy már van lehetőségünk elég jó minőségű tápszerrel pótolni az anyatejet, de! Valós tájékoztatást kérünk róla. Szépítés nélkül.
Az anyatej a biológiai norma. Élő anyag. Az embercsecsemő számára tökéletes az összetétele. Reagál, ha a gyermek beteg. Átmegy bele az anyukája által fogyasztott ételek íze. Többek között ezeket sem tudja a tápszer.
Fontos lenne, hogy csak olyan esetekben alkalmazzák a tápszert a családok, amikor alapos tájékoztatás után is ez a család számára a jobb út.
Támogassuk, normalizáljuk a kizárólagos szoptatást, ami az anya-gyermek kötődés kialakulása, megszilárdulása érdekében is kulcs.

Elég a manipulatív tápszermarketingből! Védjük meg a csecsemőket és a családokat!   Tudtad, hogy Magyarország a WHO és az UNICEF 2026-os, a tápszermarketing szabályozását vizsgáló je...

27/09/2026

Ebben a történetben a szülési terv előkészítésének személyességéről olvashatunk. Időt, teret, kapaszkodókat nyújt ahhoz, hogy kirajzolódjon a saját preferencialistánk. Biztonságos asszonytársi megtartás közben szépen ki tud kerekedni, hogy milyen is a saját világunk 💗

1. Történet: Bori ()

Életem egyik legjobb döntése volt, hogy dúlai segítséget fogadtam a szüléshez! Ez a szelíd, támogató női jelenlét hatalmas erőt adott, és hozzájárult ahhoz, hogy szinte észrevétlenül szerezzek kellő magabiztosságot az anyává válás útján.

Anna, Bori és Fanni a Veled Lépünk Perinatális Praxisban dolgoznak természetes összhangban.

Anna (Anna Szpisják) volt a választott szüléskísérőm, Bori a kórházi beavatkozásokról tartott egy szuper informatív workshopot, Fanni (Bíró Fanni - dúla) pedig a gyermekágyban, abban a bizonyos „negyedik trimeszterben” nyújtott kincset érő támogatást.

Borival kezdem a sort, aki helyettes dúlaként végig készenlétben volt, hogy ha Annának váratlanul közbejönne valami, beugorhasson a helyére. A várandósság alatt egyszer találkoztunk, de ez az egy alkalom is elég volt ahhoz, hogy értékes felfedezéseket tegyek…

Bori egyébként szülésznő is, így valóban hiteles tájékoztatást tudott adni arról, hogy mi, miért és hogyan történik egy kórházi szülés során. Miután mi is kifogytunk a kérdésekből, játszottunk egy játékot.

Bori nagyjából ötven kártyalapot rakott elénk az asztalra. Mindegyikre egy-egy szüléssel kapcsolatos igény volt felírva. Egyet, amelyen az állt, hogy „egészséges anya-baba”, kiválasztott ő maga, és a többi fölé helyezte. Abban mind egyetértettünk, hogy ez mindennél fontosabb.

Aztán azt kérte, egyesével szűkítsük a lapok számát előbb ötre, végül háromra. Én kapásból kiválasztottam volna a három legfontosabbat, hiszen addigra már nagyjából kialakult bennem a „szülési tervem”, de Bori ragaszkodott hozzá, hogy minden lapot elolvassunk, mielőtt megválunk tőle.
Eleinte még könnyen ment a szortírozás. Pontosan tudtam, hogy nem akarok otthon szülni, sem epidurált. Az illatgyertyától, lágy zenétől és hasonlóktól is fájdalom nélkül búcsúztam.

Aztán, amikor ki kellett raknom a „vízben vajúdás” és a „saját hormonokkal” lapokat, kezdett nehezedni a dolog. Úgy éreztem, gyorsul a légzésem, szaporább a szívverésem, mintha egyre közelítenénk valami baljós sötétség felé.

Bori nem szólt semmit; csendes türelemmel figyelt.

Végül már csak négy kártya volt játékban, és azon kaptam magam, hogy ott ülök a császármetszéstől óvó lapot szorongatva, és képtelen vagyok megválni tőle. Lepergett előttem sok-sok történet a családomból, és úgy éreztem, ha kirakom, azonnal sírva fakadok. Gyorsan kiszórtam inkább a gátvédelmet, és elszántan néztem Borira.
– Kész vagyok! – mondtam.
Bori azt felelte:
– Akkor sincsen semmi baj, ha végül császárra kerül sor. Nagyon szép császáros szülések vannak.

Ekkor már nem tudtam visszatartani a könnyeimet, de még képtelen voltam beszélni arról a sok mindenről, ami ennek kapcsán elöntött. (Azok végül a pszichológusomnál kerültek szép lassan terítékre.) Bori sem faggatott tovább, csak megmosakodtam, és elbúcsúztunk.

Szeretném leszögezni, hogy minden tiszteletem azoké a nőké, akik a baba vagy a saját egészségük érdekében császárral hozzák világra a gyermeküket. Én is így születtem, és édesanyám sokat mesélt ennek a nehézségeiről.

Ezt a történetet azért osztottam meg, mert Bori jelenléte és bölcsessége rávilágított, hol vár még rám sok belső munka.

A dúlák szerepe és tevékenysége nehezen körülírható. Úgy érzem, ez a történet szépen mesél arról, hogyan támogat jól egy dúla egy édesanyát: nem tolakszik, de rávezet; informál, megtart és erőt ad.

26/09/2026

Fogamzásgátlás: a szoptató anyák egyik szuperereje

De pontosan minek is kell teljesülnie ahhoz, hogy a szoptatás megbízható fogamzásgátló módszer lehessen?

Nézd meg ezt a rövid videót, és megtudod!

A testednek, és a lelkednek is hosszú gyógyulásra van szüksége a várandósság, a szülés, és a gyermekágy elképesztő munkája után. Ahhoz, hogy egy újabb magzat befogadására készek lehessünk, átlagosan legalább fél évre van szükségünk.

Gyermeked pedig legkorábban azután érik meg arra, hogy figyelmedben osztozzon egy kistestvérrel. Ilyentájt már kevésbé igényli a folyamatos testközelgséget veled. Már nem csak a saját testedből táplálod őt.

De miért alakította így a természet?
Hogy ez rendszer: a Te regenerációd, és hogy mindig válaszolhass csecsemőd igényeire, zavartalanul működhessen.

A módszert LAM-nak, vagyis laktációs amenorrhoea módszernek nevezzük.

FONTOS, hogy mind a négy feltételnek egyszerre kell teljesülnie, csak ekkor megbízható a módszer.

Forrás: La Leche Liga (LLL)

Kiegészítés: A szoptatások közötti szüneteket így mérd: az első elejétől a következő elkezdéséig.

Te hogy érzel erről? Írd meg nekünk kommentben - nagyon kíváncsiak vagyunk!

́la

24/09/2026

Sodró Eliza színésznőt volt szerencsém színdarabban (Bármi lehetséges, ha elég erősen gondolsz rá), és filmszerepben (Magyarázat mindenre)is látni, mindenhol rendkívüli alakítással. Ezek az élmények máig velem vannak.
Köszönöm Eliza, hogy nyíltan kiállsz amellett, hogy azok a nők, párok, akik szeretnék, részesülhessenek a dúlai kísérés erejében.
Az Elizát kísérő dúlákat személyesen ismerem, Fanni, Anna és Bori egytől egyig csodálatos (szak)emberek.
Várom a történeteidet, Eliza!
(Meli írta)

Amikor a szülésemről mesélek, gyakran találkozom azzal a kérdéssel, hogy “mire jó a dúla? Ő amúgy mit csinál?”

Röviden azt szoktam felelni, hogy “jelen van, és támogat.”

“De azt csinálja az apa. Nem?”

“Hát, nem egészen. Az apa a szülés része. Ő elég elfoglalt, hiszen éppen szül a felesége. A dúla az apát is támogatja.”

Korábban én is azt gondoltam, hogy ez afféle úri huncutság. Hogy „a dúla az a bába, aki nem ért hozzá”… Aztán mikor valóban várandós lettem, kicsit visszább vettem az arcomból, és elkezdett egyre szimpatikusabb lenni a gondolat, hogy nem egyedül kell szembenéznem a félelmeimmel…

Ma Magyarországon az állami szülészeti ellátásban nincs szabad orvos- és szülésznőválasztás. Emellett persze szólnak valódi szakmai érvek, de kismamaként iszonyú ijesztő, hogy életed egyik legkiszolgáltatottabb pillanatában nem tudhatod előre, ki lesz melletted.

Ezen a bizonytalanságon tud enyhíteni a dúla, aki nem fog helyetted szülni, sem az orvos helyett beavatkozásokat javasolni vagy azokat meggátolni, de masszíroz, emel, megtart, megitat, segít pózt váltani, borogat, biztat, megnyugtatja apát stb. És mindezt olyan szelíd természetességgel és rutinnal teszi, ami nyugalmat és biztonságot teremt a szülőszobán.

A Covid alatt nemcsak a szülésfelkészítők kerültek át szép számmal az online térbe, tovább csökkentve ezzel a személyes találkozások lehetőségét, hanem sok helyen a dúlák is kiszorultak a szülőszobákról. És úgy tűnik, bizonyos korlátozások velünk maradtak.
A magyar szabályozás egy választott kísérő jelenlétéhez biztosít jogot. Hogy ezen felül a dúla is bent lehet-e az apával együtt, az már az adott intézmény házirendjétől függ.
A Szent Imre Kórház például nemrégiben arról adott ki tájékoztatást, hogy október 1-jétől a vajúdás és a szülés alatt egyetlen választott kísérő lehet jelen.

Más helyeken annyi engedményt tesznek, hogy a kísérők néhány óránként cserélhetnek. Vagyis annak az anyának, aki éppen vajúdik, választania kell a párja és a dúlája között.

Ez véleményem szerint meglehetősen kegyetlen gyakorlat.

Én úgy látom, a dúlák több dologban is hasznára vannak a kórházi ellátásnak. Nem az orvosok ellen, hanem őket kiegészítve működnek. Például átvállalják a 0-24 órás készenlétet, előre tájékoztatják és felkészítik a kismamát, és a szülésznővel ellentétben - akinek egyidejűleg több szülőszobán is helyt kell állnia - folyamatos jelenléttel biztosítanak nyugalmat a vajúdó anyuka számára.

Nem vagyok szakértő, csak egy édesanya, de nagyon előremutató dolognak tartanám, ha a kórházak lehetőséget látnának a dúlai szolgálatban, és a korlátozások helyett inkább együttműködnének velük.

Hiszen a cél közös: egészséges, boldog baba, anya és apa.

Tudom, hogy ez nagyon idealista elképzelés, de olyan sok csoda történt eddig ebben a 2026-ban, hátha ezt is meghallja valaki odafönt…

A következő három napban szeretném megmutatni, nekem mit jelentett a gyakorlatban, hogy dúlák kísértek az anyává válás útján. Három nő, három egészen különböző szerep, három történet Boriról, Fanniról és Annáról.

Veled Lépünk Perinatális Praxis Bíró Fanni - dúla Anna Szpisják

21/09/2026

Ha minket kérdezel, nagyon jó szívvel ajánljuk 🩷

Aznap reggel, amikor elkezdődik a dúlatréning, jóleső izgalommal nyitom ki minden érkezőnek az ajtót.

A megérkezés perceiben az email címek és jelentkezési lapok adatai mögül végre láthatóvá, élő személyekké válnak azok, akikkel kapcsolódni, beszélgetni, tapasztalatokat cserélni, élményeket megosztani, sírni, nevetni, tanulni fogunk.
Nem tudom előre, hogy a képzés óráról órára pontosan merrefelé halad majd a résztvevők kérdései, megosztásai nyomán, de azt igen, hogy minden figyelmemmel azon leszek, hogy jó kísérője legyek a csoportnak.

A folyamatot együtt alakítjuk, nem siettetem, mint ahogy egy szülő nő vajúdását sem jó gyorsítani. Fontos számomra, hogy mindenki biztonságban, elfogadva érezze magát. Ezért természetesen adok kereteket a közös munkához és megtartást is, hogy a korábbi élményeik felidézésekor megjelenhessenek az érzéseik.

A motivációs tréning egyik célja, hogy megválaszoljam azokat a kérdéseket, amelyek segítenek eldönteni a résztvevőknek, hogy szeretnének-e egy hosszabb önismereti és képzési folyamatra elköteleződni.

Ilyen gyakori kérdés például az, hogy
- milyen a dúlaság hazai helyzete,
- hogyan, milyen elvek mentén dolgozunk mi, Békés dúlák,
- hogyan lehet ezt a hivatást szívvel-lélekkel, család és munka mellett végezni,
- milyen témákat érintünk majd a képzési folyamat során,
- és nem utolsósorban, hogy a tréning végeztével hogyan tudnak egy csodálatos, egymást is segítő, szakmai, dúlaközösséghez tartozni.
Emellett sok olyan kérdés is megfogalmazódik, amelyekre a tréningen az önismereti munka során találják meg a résztvevők a saját, mélyebb rétegeket is feltáró válaszaikat.

A visszajelzőlapok tanúsága szerint a tréning nem csak egy szakmai képzés, hanem valami más is. A Békés Dúlatréningen járt több száz nő értékelései közül azt emelném ki, mely számomra a legkedvesebb és a legnagyobb motivációt adja:

„Jobb ember képző”.

Minden csoportban vannak olyanok, akik nem tervezik, hogy aktív, gyakorló dúlák lesznek a közeljövőben, de hívást éreznek valamiért, ezért jelentkeznek. És persze jöhetnek.

Mert az egész élet dúlaság. És mert egymással kapcsolódva válhatunk jobb emberekké.

Ha nem szeretnél lemaradni az őszi csoport indulásáról, itt találsz információt:
https://bekesemoke.hu/dulatrening

(A fotót az Európai Dúlatalálkozón készítettem.)

13/09/2026

08/09/2026

Mind az öten Békés dúlák vagyunk 💗

"A Békés Dúlakör is aláírta az Egészségügyi Minisztériumnak címzett levelet, melyet a Magyar Dúlakör Egyesület fogalmazott. A két dúlaszervezet az Élet Érzés Egyesülettel közösen döntött úgy, hogy a minisztériumhoz fordul, mert fontosnak találjuk egy új, valóban a nemzetközi ajánlásoknak megfelelő szakmai és anya-baba-családbarát szülészeti protokoll megalkotását, melynek része az is, hogy a dúla a pár kísérőjeként, folyamatos jelenlétével és tudásával támogathassa a szülés folyamatát. Jelenlegi tapasztalataink alapján ugyanis ennek elfogadása más és más a különböző szülészeteken, nem szakmai alapokon, hanem az egyes kórházak egyéni elbírálásán múlik."

04/09/2026

Tegnap sokan álltunk értetlenül a Szent Imre Kórház nyilatkozata után.

Tudom, sokakat ez most nem érint közvetlenül – már nem szülnek, vagy egyszerűen nem foglalkoztatja őket a téma. Bár titkon remélem, hogy a születés és a szülés körülményei mindannyiunk közös ügye. Mert egyszer mindannyian megszülettünk, és sokunknak lesz még, vagy volt már, saját szülése is.

20 éve dolgozom kismamákkal. 20 éve nézem azt a hullámvasutat, amit hol a korszerű tudás hiánya, hol a covid, hol az aktuál politika, hol meg egyéni döntések elmebaja ráz kétoldalról a benne ülő kismamákkal, családokkal és az őket segítőkkel együtt.

Kormányváltás történt. Szemléletváltás még nem. Ki tudja, hány évnek kell eltelnie ahhoz, hogy végre meghallják a nők hangját ebben?

Nem kérünk milliós fejlesztéseket, sem különleges eszközöket, sem hiperszuper szobákat – még a wc-papírt is visszük magunkkal a kórházba. Csak annyit kérünk: ismerjék fel, hogy sok nő tényleg szeretné átélni, megélni, mire képes ő és a kisbabája együtt, ha megfelelően segítik és támogatják a természetes folyamatait.

Annyi csodálatos szülés képe rémlik fel bennem, ahol mindenki értette, mi történik, és nem kellett magyarázni – ahol minden ott lévő ember az édesanyáért és a kisbabáért volt jelen.

Nagyon szeretném hinni, hogy ez nem csak a múlt, hanem lehet a jövő is – és nem csak magánintézményekben.

Kedves olvasó, ha van saját szép élményed velem, a dúláddal vagy egy kórházzal, írd meg – emeljük együtt a rezgést. 🤍

Tündi vagyok, dúla vagyok, az is maradok.