02/08/2026
Vizet tisztítunk – vagy ivóvizet küldünk a csatornába?
avagy az RO technológia valódi ára a vízválság idején
2026 nyarán Magyarország jelentős részén már nem elméleti kérdés a vízhiány.
Az aszály bár nem azonos a vezetékes ivóvízellátás összeomlásával, de világosan megmutatja, hogy Magyarországon a víz -szemben az eddig hallott propagandával- nem korlátlanul rendelkezésre álló fogyasztási cikk.
Különösen nem az a már kitermelt, megtisztított, fertőtlenített, ellenőrzött és a közműhálózaton keresztül a lakásunkba szállított víz.
Ez a gondosan előkészített ivóvíz, mire eljut a fogyasztói csapra, szükségszerűen szennyeződik: a hálózat állapota, az alkalmazott fertőtlenítési technológia és még számos paramétertől függően, akár egészségkárosító mikroszennyezőkkel is.
A csapon folyó víz esztétikai jellemzői (íz, szag, szín) a legtöbb fogyasztóhelyen indokolják a a csapvíz ivóvíz célú fogyasztás előtti tisztítását.
Olyan kritikus helyzetben, amiben jelenleg vagyunk, jogos a háztartásokban ivóvíz célú fogyasztás céljából alkalmazott RO víztisztító technológia vonatkozásában egy ritkán tárgyalt döntési szempont felvetése:
Elfogadható-e olyan technológiát választani, amely minden liter megtisztított víz előállítása közben több liter vezetékes ivóvizet a csatornába enged.
A reverz ozmózisos (RO) berendezés nyomás segítségével egy félig áteresztő membránon préseli át a vizet.
A folyamat során két vízáram keletkezik:
• a membránon átjutó, kezelt víz, az úgynevezett permeátum;
• a visszatartott anyagokat tartalmazó koncentrátum, amelyet a háztartási berendezések rendszerint a csatornába vezetnek.
Ez tehát nem mellékes műszaki részlet vagy egy-egy pohárnyi időszakos öblítés. A csatornába kerülő hulladékvíz a reverz ozmózis működésének része.
Egy átlagos, felhasználási helyre telepített háztartási RO-berendezés egy liter kezelt víz előállításakor legalább öt liter vizet küldhet a csatornába.
A rosszabb hatásfokú készülékeknél az arány akár 10:1 is lehet.
Még az EPA víztakarékos WaterSense követelményeinek megfelelő készülékeknél is legfeljebb 2,3 liter hulladékvíz keletkezhet egy liter tisztított víz előállítása mellett.
Ha naponta 10 liter RO-vizet használunk (átlag háztartás)
• napi 10 liter megtisztított víz;
• napi 50 liter csatornába vezetett víz;
• évente 18 250 liter, vagyis több mint 18 köbméter ivóvíz folyik el koncentrátumként.
Egy rosszabb, 10:1 arányú berendezésnél ez az éves mennyiség 10 liter napi fogyasztás esetén már 36 500 liter, azaz 36,5 köbméter.
Még egy víztakarékosnak minősített, 2,3:1 arányú RO-rendszer is körülbelül:
• napi 5 liter kezelt víznél évi 4,2 köbméter;
• napi 10 liter kezelt víznél évi 8,4 köbméter
vizet vezethet a csatornába.
Nem szivárgásról és nem meghibásodásról beszélünk. A készülék rendeltetésszerű működése közben elhasznált ivóvízről van szó.
Magyarországon a potenciális vízszennyezők szempontjából sem indokolt az ilyen, víz és áramfogyasztó technológia alkalmazása a vezetékes víz tisztítására.
Szükség van paradigmaváltásra a víztisztításban is: nem az a jó víztisztító, ami mindent eltávolít…
A háztartási víztisztításnál nem az a cél, hogy a vezetékes ivóvizet laboratóriumi tisztaságú, csaknem ionmentes vízzé alakítsuk.
A megfelelő technológiát mindig a tényleges vízminőségi probléma alapján kell kiválasztani.
Ólomkockázat esetén például elsősorban az épület belső vízhálózata, a csővezetékek, a szerelvények, a víz pangási ideje és a használati körülmények határozzák meg a kockázatot. Ilyenkor olyan víztisztítási megoldásra van szükség, amelynek igazolt ólomcsökkentő, ha kisgyermek, várandós is van a fogyasztók között, akkor tanúsított ólom eltávolító képessége van.
A klóros íz vagy szag, a lebegő részecskék, egyes szerves anyagok és mikroműanyagok* csökkentéséhez szintén nem szükséges automatikusan az összes oldott ásványi sót eltávolítani. (*legújabb kutatások alátámasztják azt a sejtést, miszerint az RO tisztított vizében sokszorosan több mikroműanyag részecske van, mint a tisztítás előttiben)
A „mindent kiszűr” nem feltétlenül előny. Gyakran inkább azt jelenti, hogy nem határozták meg pontosan, mit és miért kellene kiszűrni.
Magyarországon nem indokolt az RO!
A magyarországi közműves ivóvíz háztartási utótisztítására (laboratóriumi vizsgálattal igazolt különleges probléma vagy egészségügyi indikáció kivételével), szakmailag nem tartom indokoltnak a reverz ozmózis alkalmazását, kiváltképp rutinszerűen.
Ez nem azt jelenti, hogy a reverz ozmózis haszontalan technológia. Speciális ipari, gyógyszeripari, laboratóriumi, tengervíz-sótalanítási vagy egyedi vízkezelési feladatokra kifejezetten alkalmas lehet.
De attól, hogy egy technológia képes nagyon sok mindent eltávolítani, még nem következik, hogy egy magyarországi háztartás konyhájában ez a műszakilag és környezetileg optimális megoldás.
Magyarországon az esetek zömében elegendő egy olyan szűrési technológia, amely nem termel technológiai szennyvizet, nem használ áramot.
A probléma az, hogy a vásárlónak úgy kellene tudatos döntést hoznia az ivóvizével kapcsolatban, hogy a minimális ismeretei sincsenek meg: sem a háztartásában lévő vezetékes víz minőségére sem a kiválasztandó víztisztító működésére vonatkozóan.
A tájékoztatás jelenleg a forgalmazó szakmai felkészültségére és/vagy lelkiismeretére van bízva.
A víztisztítóknál nem igaz az a döntési elv, hogy a drágább vagy a többet tudó készülék automatikusan jobb, ráadásul a különböző technológiákat nehéz összehasonlítani ár-érték szempontjából.
Választás előtt legalább az alábbi kérdéseket érdemes feltenni:
1. Milyen, vizsgálattal igazolt probléma van a vizemben?
2. Az ajánlott készülék pontosan mely szennyező anyagot csökkenti?
3. Van erről független vizsgálati eredmény (minimum NNGYK szakvélemény)?
4. Mennyi víz kerül a csatornába egy liter tisztított víz előállításakor?
5. Mennyi a készülék teljes éves víz-, szűrő- és karbantartási költsége?
6. Milyen a tényleges környezet terhelés a működtetés, csere alkatrészek, a fertőtlenítés stb. szempontjából?
Ha ezekre nincs kielégítő, egyenes és számszerű válasz, akkor nem a megfelelő vízkezelési tanácsot kaptunk, hanem értékesítési szöveget.
Nem csak vízválságban érdemes másképp gondolkodnunk -
természetesen egyetlen háztartás RO-berendezése nem okoz országos vízhiányt.
De a víztakarékosság sok ezer és sok tízezer egyedi döntésből áll össze.
A ne folyassuk feleslegesen a csapot, javítsuk meg a csöpögő szerelvényeket, ne használjunk ivóvizet olyan célra, amelyhez gyengébb minőségű víz is elegendő lenne tanácsok mellett fontos lehet az is, hogy ne válasszunk olyan ivóvíz-utótisztítási technológiát, amely szükségtelenül többszörös mennyiségű, már kezelt vezetékes vizet küld a csatornába.
A jó víztisztítás nem attól korszerű, hogy bonyolult. Attól korszerű, hogy:
• a valós problémára ad megoldást;
• igazolt a szűrési teljesítménye;
• biztonságosan üzemeltethető;
• nem terheli feleslegesen a környezetet;
• és nem pazarolja el azt, amit meg akarunk védeni: a vizet.
Azari Katalin
vegyészmérnök, ivóvíz-tanácsadó szakértő
Vízkutató Vízkémia Akkreditált Vizsgálólaboratórium
Kép: AI generált
Szöveg: Azari Katalin vegyészmérnök
Az RO víztisztító 1 liter tisztított vízhez akár 5-10 liter ivóvízet is a csatornába enged. Mérnöki elemzés vízválság idején.
