24/09/2026
Adi egy kamasz srác, aki belső indíttatásból kezdett futni, és szeptemberben megpróbálta magát egy Backyard-hoz hasonló versenyen.
Ez a Pemberton 24 volt, ahol minden órában elrajtol egy újabb 5 kilométeres futás. A versenyzők maguk döntik el, hogy hány kört vállalnak, vagyis két futás között akár több órát is lehet pihenni. Ez nagyon hasonló a magyar Backyard-hoz, azzal a különbséggel, hogy ott a következő körben is el kell indulni ahhoz, hogy valaki versenyben maradjon - illetve a körök is hosszabbak.
Ádi végül 9 darab 5 kilométeres kört, összesen 45 kilométert futott 24 óra alatt.
Az első köre volt a leggyorsabb (21:46) - de másnap is voltak 23 körei. (A verseny egyébként este 6-kor rajtolt.)
De Adi történetének a különlegessége, hogy belső indíttatásból döntött úgy, hogy szeretne futni, fejlődni szeretne benne, és ehhez olyan edzői segítséget választott, amely mellett a saját életében is rugalmas tud maradni - így kerültünk kapcsolatba.
Márciusban kezdtük el a közös munkát, és augusztus végéig dolgoztunk együtt.
Ez alatt a fél év alatt nemcsak edzettebb lett, hanem rengeteg információt szerzett saját magáról is. A saját teljesítőképességéről, a határairól, arról, hogy mire képes, hogyan reagál a terhelésre, és hogy hogyan tudja a sportot a saját életével összehangolni.
Bevallom, számomra nagyon új helyzet volt ez, és eleinte sok szokatlan dolog volt a közös munkában.
Rengeteg fizikai edzést tartottam már fiataloknak, de online edzésprogramban még nem dolgoztam együtt fiatalkorú sportolóval.
A kommunikáció számomra nagyon sokat jelent. Mindig törekszem arra, hogy árnyaltan fejezzem ki magam, jól és közérthetően fogalmazzak, és hogy az edzések leírásaival ne csak információt adjak át, hanem inspiráljak is, és emberileg is kapcsolatot teremtsek.
És bevallom, megijesztett a kérdés:
vajon angolul is tudom hozni a magamtól elvárt minőséget?
Ehhez jöttek még a sportkulturális különbségek.
Adi számára például teljesen természetes, hogy mérföldben számol, nem kilométerben. Azokkal a versenyekkel kapcsolatban pedig, amelyeken ő indul, nekem nincs saját személyes benyomásom. Itthon a legtöbb sportversenyen már részt vettem, ismerem a pályát, a szervezőket, a versenyek sajátosságait. Itt viszont nekem is utána kellett néznem, tanulnom, kérdeznem.
Ezek a nehézségek csiszolták a közös munkánkat, és azt gondolom, jobb minőségűvé is tették az együttműködésünket.
Mert természetesen ez is, mint minden közös munka, egy kölcsönhatás volt, amiben nemcsak Adi fejlődött, hanem én is sokat tanultam.
A Pemberton 24 pályája egy természetes, 5 kilométeres kör volt, gyökerekkel, kanyarokkal, változatos talajjal, tehát nem egy klasszikus gyors 5 kilométeres pálya.
Ádi első köre 21:46 lett, és még másnap is futott 23 perces köröket.
Közben reggel dolgozott a Dunkinban is, így körülbelül 8 órányi futási lehetőség kimaradt neki. Hogy ez a nyolc óra mennyiben jelentett plusz fáradtságot, és mennyiben adott lehetőséget arra, hogy kikapcsoljon, átkapcsoljon, és egyfajta „fresh start” érzéssel térjen vissza a pályára, azt talán ő tudná a legjobban megmondani.
Én biztosan nem javasoltam volna, hogy ennyit fusson. 😊
Ő viszont nem kérdezte. 😁
És egy edző számára mindig izgalmas kérdés, hogy ha valakiben ilyen erős belső drive, dinamika, robbanékonyság és erő van, mikor kell ennek teret adni, és mikor kell egy kicsit megfékezni.
Mikor kell megvédeni valakit a saját lendületétől, és mikor az a feladat, hogy segítsünk neki kibontakoztatni azt?
Szerintem ez az egyik legérdekesebb része az edzői munkának.
És bár Adival most nem aktív az együttműködésünk, számomra nagyon izgalmas volt ennek a különleges történetnek egy időszakában ott lenni a háttérben.
Külön öröm számomra, amikor azóta is kapom a visszajelzéseket arról, hogy ennek az együttműködésnek milyen gyümölcsei vannak Adi mostani életében.
Köszönöm a bizalmat, a nyitottságot és a közös munkát.
Adi, büszke vagyok rád, és veled örülök!
És úgy látszik tágabb nézőpontban is igaz:
a sport nemcsak két ember személyes találkozásakor és közös sportolásakor képes hidakat építeni. Néha időn, téren és kontinenseken át is össze tud kapcsolni két embert egy közös projektben. 🌎🏃♂️
